Környezetünkben mindenki úgy használhatja a peszticideket és az állatorvosi gyógyszereket, ahogyan csak akarja, vagy ahogyan tudja. Eddig még jóformán csak a termelő lelkiismereti kérdése az, hogy a mezőgazdasági termékek, a gabona, a gyümölcs, a főzelékfélék, a tej és a hús szermaradékokkal vagy azok nélkül kerül-e a fogyasztó asztalára
TERMELŐ
– Mit gondolsz, mi lesz a következménye az atomerőművek meghibásodásának és a sugárszennyeződésnek?
ÁLLATORVOS
– Azt hiszem, hogy a reaktorok meghibásodása veszélyesebb, mint ahogy azt kezdetben hitték. Mindenesetre a sugárveszély és a károsodás valódi méretei az idő múlásával mind jobban fölismerhetővé válnak. Kezdetben ugyanis csak néhány száz ember sugárfertőzéséről volt szó. A későbbi jelentések szerint már százezreket ért a sugárzás.
TERMELŐ
– Szerinted helyes-e ez a világméretű tiltakozás az atomerőművek ellen?
ÁLLATORVOS
– Erre a kérdésre majd az idő ad elfogulatlan választ. Mindenesetre komolyan fölhívja az illetékesek figyelmét: a nukleáris energia kérdését nem lehet sehol sem büntetlenül könnyelműen kezelni.
De engem nem annyira az atomsugárzás aggaszt. Ezt a kérdést majd megoldják, mert nyilvánvaló: mindenki fél tőle! Ebben a kérdésben egy dolog nagyon lényeges, a sugárzás mindenkit veszélyeztet, itt nincs kivétel! Látod, mindenütt erről beszélnek, világviszonylatban is elsőrendű politikai és társadalmi problémává vált.
Pillanatnyilag engem a sugárveszélynél sokkal jobban aggaszt a szermaradékok kérdése. Ugyanis a peszticid- és gyógyszer-reziduumok, szermaradékok semmivel sem veszélytelenebbek az emberi egészségre a sugárszennyeződésnél. Veszélyességük különösen abban rejlik, hogy nálunk a szermaradékok kérdéséről még nemigen vesznek tudomást. Túlzás nélkül mondható, hogy környezetünkben mindenki úgy használhatja a peszticideket és az állatorvosi gyógyszereket, ahogyan csak akarja, vagy ahogyan tudja. Eddig még jóformán csak a termelő lelkiismereti kérdése az, hogy a mezőgazdasági termékek, a gabona, a gyümölcs, a főzelékfélék, a tej és a hús szermaradékokkal vagy azok nélkül kerül-e a fogyasztó asztalára.
Ebből a szempontból a hatóság rendszeresen és módszeresen még nem ellenőrzi a mezőgazdasági termékeket. Az időnkénti szúrópróbákat nem lehet megbízható ellenőrzésnek tekinteni.
TERMELŐ
– Nem értem, mit kellene itt ellenőrizni?
ÁLLATORVOS
– Például azt, hogy te vagy a többi termelő és a nagybirtokok betartjátok-e a várakozási időt, az ún. karencát a peszticidek (különféle permetezőszerek, vegyszerek) és az állatorvosi gyógyszerek fölhasználása után.
TERMELŐ
– Mi az a várakozási idő?
ÁLLATORVOS
– A várakozási idő az az idő, amelynek a vegyszer vagy a gyógyszer fölhasználása után el kell múlnia, hogy a hatóanyag az állati szervezetből kiürüljön, a mezőgazdasági termékekben pedig lebontódjon.
TERMELŐ
– Lehetséges, hogy úgy van, ahogy mondod. De nem értem, miért van erre ilyen nagy szükség, amikor én már ettem olyan gyümölcsöt és főzelékféléket, amelyeknél a permetezés után nem járt le a várakozási idő, és semmi bajom sincs. A múlt évben pedig megbetegedett egy hízóm, s az állatorvos antibiotikumokkal gyógyította. A beteg disznónál nem volt kellő javulás, mire én levágtam. Igaz, hogy az állatorvos mondta: nem tanácsolja a vágást, mert a hús antibiotikumokat tartalmaz. Látod, azóta is egészséges vagyok, és jó étvágyam van.
Nem nagyon hiszek én a szermaradékok veszélyességében!
ÁLLATORVOS
– Nyilván sok helyen hasonlóan vélekednek erről a kérdésről, az illetékesek is. Csak azért történhet meg, hogy ilyen naivan, nyugodt lelkiismerettel mérgezzük nap-nap után saját magunkat és egymást. Ha te nem vagy tisztában a mérgezés veszélyével, vagy nem hiszel benne, attól még a veszély, a mérgezés lehetősége nem szűnik meg.
TERMELŐ
– Jól van, én neméppen így gondoltam. Szeretném, ha néhány példán megmagyaráznád, hogy miért is olyan veszélyesek ezek a szerek.
ÁLLATORVOS
– Növényvédelmi célokra régebben az arzén, a réz, a foszfor, a cink és stb. tartalmú védőszereket alkalmaztak. Ezek a szervetlen vegyületek aránylag könnyen elbomlottak, és nem idéztek elő tartós környezetszennyeződést.
TERMELŐ
– Ezeket a szereket ma már nem használják, úgy látszik, vannak jobbak.
ÁLLATORVOS
– Úgy van, ma már sokkal hatásosabb szerek vannak. Itt van például a DDT (Pepein), ez szinte forradalmasította a növényvédelmet, és nem is volt mérgező. Legalább is kezdetben úgy hitték. Egyesek, hogy a DDT ártalmatlan voltát bizonyítsák, még ettek is belőle.
TERMELŐ
– Ma már nem árulnak Pepeint a mezőgazdasági gyógyszertárakban. Mi ennek az oka?
ÁLLATORVOS
– Kivonták a forgalomból káros, mérgező hatása miatt.
TERMELŐ
– Hogyan, az előbb azt mondtad, hogy nem mérgező.
ÁLLATORVOS
– Kezdetben úgy is hitték, de később kiderült, hogy a DDT nehezen elbomló, és a környezetet tartósan szennyező vegyület. Az emberi és állati szervezetben a bőrön és a szájon bejutó DDT fölhalmozódik a májban, a vesékben és a beleket közrefogó zsírszövetekben.
A DDT-nek és más klórozott szénhidrogéneknek az a hátrányos tulajdonságuk, hogy nehezen bomlanak el, és a táplálékláncban földúsulnak.
TERMELŐ
– Mit jelent az, hogy földúsulnak a táplálékláncban?
ÁLLATORVOS
– A DDT-nek a táplálékláncban történő földúsulására iskolapélda az az eset, amelyet az USA-ban figyeltek meg egy tavon az ezzel a szerrel történő szúnyogirtás után.
A tó vizében a permetezés után 0,02 ppm (pars per millon, milliomod rész, 1 ppm = 1 gramm 10 métermázsára, vagy 1 milligramm 1 kg-ra számítva) hatóanyagot találtak.
A planktonban fölhalmozódva a szer mennyisége már 5 ppm volt, a planktont evő halakban pedig 40–300 ppm-et találtak.
A ragadozó halak zsírszövetében a DDT, illetve bomlástermékei már elérték a 2500 ppm-et. Az ezekkel a halakkal táplálkozó madarak tojásában a szertartalom már olyan magas volt, hogy az embriók nem fejlődhettek ki, és így a tó környékén számos madárfaj néhány év alatt kipusztult.
TERMELŐ
– Abból, hogy néhány madárfaj kipusztul, nem kell még olyan nagy „ügyet” csinálni. A dinoszauruszok is kipusztultak, és mégsem állt meg a világ!
ÁLLATORVOS
– Itt nemcsak néhány madárfaj kipusztulásáról van szó. Ugyanis azt tapasztalták, hogy a háziállatok esetében a DDT és más klórozott szénhidrogének az anyagcsere folyamán fölhalmozódnak az állati szervezetben, és így bejutnak az állati termékekbe, a zsírba, a tojásba, a vajba és más tejtermékbe.
Az USA-ban 1954-ben az éttermekben és az üzemi étkezdékben megvizsgált valamennyi étel tartalmazott DDT-t. A száraz gyümölcsben 69 ppm, a kenyérben 100 ppm, a zsírszövetekben 5–7 ppm DDT-t találtak.
A 7–8 ppm DDT-t tartalmazó széna takarmányozása esetén a vaj már 65 ppm DDT-t tartalmazott.
Huzamos időn keresztül a szervezetbe bejutó kis DDT-mennyiségek ott fölhalmozódnak, és heveny vagy idült tüneteket idézhetnek elő. Az USA-ban a második világháború után gyakori volt egy gyomor és bélgyulladással járó betegség, amelyet egy ismeretlen X vírusfertőzésnek hittek. Később kiderült, hogy ez DDT-mérgezés volt. E szer kis, de hosszan tartó adagjai károsítják a májat, a veséket, azonfelül a kisagyat és egyes idegközpontokat. Állatkísérletekben szájon át bevíve rákkeltő hatását észlelték.
Nem jobb a helyzet a szakszerűtlen és nagymértékben történő állatorvosi gyógyszerfelhasználás esetén sem. Az így keletkezett szermaradékok közül egyesek rákkeltő hatásúak lehetnek, míg mások allergiát válthatnak ki. A túlzott és szakszerűtlen gyógyszerfogyasztás következtében gyorsan kialakul a kórokozók rezisztenciája, a gyógyszerek iránti nagyfokú ellenállás.
A rezisztencia kialakulása miatt nagyon sok hatásos gyógyszer vált igen rövid idő alatt hatástalanná.
TERMELŐ
– Igazad van, nem is olyan veszélytelen dolgok ezek a szermaradékok.
ÁLLATORVOS
– Veszélyesek a szermaradékok, nagyon veszélyesek! A veszélyüket nagymértékben fokozza az a tény, hogy nemigen akarunk tudomást venni róluk. Naiv dolog azt hinni, hogy rákos megbetegedést, mélyreható genetikai változásokat és öröklődési rendellenességeket csak a sugárszennyeződés okozhat. Bizony a peszticid és a gyógyászati szermaradékok is előidézhetik mindezt.
TERMELŐ
– Véleményed szerint a szermaradékok veszélyesebbek a sugárszennyeződésnél?
ÁLLATORVOS
– Én ezt nem mondtam! Csupán azt akartam hangsúlyozni, hogy a veszélyes sugárszennyeződésnek helyesen nagy publicitást adunk, és védekezni próbálunk ellene, míg a semmivel sem veszélytelenebb szermaradékokról jóformán alig akarunk tudomást venni.
