Már több mint száz éve annak, hogy fölismerték: az állatok takarmányában fehérjére van szükség. A 19. század végéig azt hitték, hogy a különféle takarmányok fehérjéi tápérték szempontjából egyformák.
Miután megállapították a fehérjék vegyi összetételét és az állatok növekedésben, fejlődésében betöltött fontos szerepét, nyilvánvalóvá lett, hogy élettani és takarmányozási szempontból a fehérjék értéke nem egyforma.
A gyakorlati takarmányozás szempontjából fontos az a tény, hogy a malacok nyersfehérje-szükségletét nem lehet megállapítani a fehérjehordozók, a fehérjeforrások ismerete nélkül.
Nem mindegy, hogy a szükséges fehérjemennyiséget tejpor vagy húsliszt alakjában keverjük-e a malactápba.
Állatkísérletekben különböző fehérjeforrásokat (tejpor fölözött tejből, szójadara, halliszt, gyapotdara és húsliszt) hasonlítottak össze úgy, hogy a malacok takarmányában mindig 20% nyersfehérje-tartalom volt.
A 22 napos malacokkal végzett kísérletek azt mutatták, hogy a legnagyobb súlygyarapodást azok az állatok érték el, amelyeknek takarmányában a fehérjeforrás a tejpor volt. Ugyancsak ezzel a takarmánnyal érték el a legkedvezőbb takarmányhasznosulást is. A tejpor után jó eredményt adott még a szója is, de a húsliszt etetésének eredménye ebben az életkorban kimondottan rossz volt.
Kísérletekkel bizonyították: azonos mennyiségű (teljes vagy fölözött tejből készült) tejpornak halliszttel való kombinációja jobb eredményt adott, mint a külön-külön, önmagában etetett tejpor vagy halliszt.
Fehérjeforrás Átlagos napi súlygyarapodás (kg) 1 kg élősúly-gyarapodáshoz fölhasznált takarmány (kg)
Tejpor 0,34 1,40
Szójadara 0,26 1,56
Halliszt 0,16 1,90
Gyapotmagdara 0,08 3,56
Húsliszt 0,03 7,04
A 22 napos malacok súlygyarapodása különböző fehérjetakarmányok etetésekor
A kizárólag tejjel etetett malacok gyomrában a sósavkiválasztás csak 30–35 napos korban kezdődik. Ha a malacokat korán rászoktatjuk a gabonafélékből összeállított takarmányra, akkor a sósavtermelés már 14–22 napos korban bekövetkezik.
A gyomor emésztőnedvében jelenlevő sósavnak fontos szerepe van a választás után jelentkező ún. ödémabetegség megelőzésében.
Azok a malacokat, amelyeket már szopós korukban jól hozzászoktattak a malactáphoz, „megtanultak enni”, sokkal könnyebben, kevesebb veszteséggel viselik el a választás utáni stresszt (kritikus napokat), mint a társaik, amelyek szopós korban még nem tanultak meg enni.
A koca föcsteje 25% fehérjét tartalmaz, amely a laktáció (tejképződés) második hetében a 30% fölé emelkedik.
A kocatejben a fehérjekoncentráció (a fehérjetartalom és a keményítőérték viszonylagos száma) meghaladja a malacok optimális szükségletét, és ezért a malacoknak kiegészítő takarmányt kell adni. A tejben levő nagymennyiségű fehérje miatt tanácsosabb mérsékelt mennyiségű fehérjét tartalmazó kiegészítő tápot adni a malacoknak. Nagyon fontos azonban, hogy a kiegészítő tápnak a fehérjeminősége kifogástalan legyen, például tejpor, szójadara, halliszt.
Elegendő, ha a 3–8 hetes malacok takarmánya 17%-os jó minőségű fehérjét tartalmaz.
Kísérletekkel megállapították, hogy a kismalacok nem megfelelő fehérjeellátásának kedvezőtlen következményei részben kiküszöbölhetők, ha fejlődésük és növekedésük későbbi időszakában teljes értékű fehérjével etetik őket. Maradéktalanul azonban nem lehet kijavítani a fiatalkori hiányos takarmányozás következményeit.
