Az első tavaszi nagy munkán, a vetésen már túl van a gazda, most a növényvédelmi tennivalók állnak a gyújtópontban, de a kalászba szökkenő, lassan virágzásnak induló búzát is figyelemmel kíséri, sajnos nem tudni, hogy az esetleges bő termés mellett örülhet-e a kedvező árnak. Kalmár Róbert és Erzsébet rendezett tanyai gazdasága a bogarasi határban terül el, s akár követendő példája is lehet a családi vállalkozásnak, amilyen családi gazdaságokra kellene épülnie mezőgazdaságunknak. Kalmár Róbert két fiával, Zsolttal és Csabával 150 hektár jó minőségű szántót művel, sikerült némi állami földet is bérelniük, s a növénytermesztéshez (az áraránytalanságok ellenére) folyamatosan állattenyésztés párosul: marhahizlalással foglalkozik a család.
– A vert falú tanyát nagyapám, Kalmár Pál építette az 1930-as években, s akárcsak a mezőgazdaság tudománya, apáról fiúra öröklődött, így én vagyok a harmadik nemzedék, a fiaink meg a negyedik nemzedék, amely a tanyai életformát választotta. Három kilométeres körzetben terülnek el a termőföldjeink, munkába menet alig van üresjárat, ami üzemanyag-megtakarítást meg a termelési költségek csökkentését is jelenti – mondja Kalmár Róbert, arra a kérdésre pedig, hogy a fiúkat tudatosan irányította-e a mezőgazdaság felé, határozottan válaszol: – A gyerekeket kezdettől munkára neveltük, 12 éves koruktól önállóan szántottak, s talán ez az önállóság szerettette meg velük a földet. Jómagam mezőgazdasági technikus vagyok, s azt vallom, hogy minden munka eredményes végzéséhez, a gyakorlathoz, a tapasztalathoz megfelelő elméleti tudásnak kell párosulnia. Zsolt fiunk gépészeti középiskolát, Csaba pedig mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, mindketten biztos munkahelyet találtak a tanyai gazdaságon, ahol minden feltétel adott a fejlesztéshez.
Kalmár Csaba: A gazdag gépállomány karbantartásához jól fölszerelt műhely is szükséges, ahol a pótalkatrészeken kívül még öntözőszárnyakat is készítettünk
– Állattenyésztésünk hosszú évek óta hullámvölgyben van, a most szépen jövedelmező növénytermesztést szorgalmazza a legtöbb gazda, de Kalmárék gazdaságán minden időben telve a hizlaldák…
– A folyamatos munkának megvan a látszata! Többször volt rossz ára a kukoricának, a búzának, mint amilyen árral elégedett a gazda, mégis minden évben bevetettük a földjeinket. Megépültek a szálas és szemes takarmány tárolásához, azután a marhahizlaláshoz szükséges épületek, s az lenne az igazi veszteség, ha azok éveken át üresen állnának. 120 bikát hizlalunk, a takarmány, kivéve a premixet és a vitaminokat, megterem a szántóinkon. Persze hogy nem vagyok elégedett a kukorica vagy a lucernaszéna meg a vágóállat árának arányával, de ennél is nagyobb gond a biztos értékesítés hiánya, pedig ennek kellene képeznie agrárpolitikánk egyik tartóoszlopát.
– Gazdaságukon hogyan alakul a vetésszerkezet?
– Noha a hústermelés áll az első helyen, a növénytermesztést mégsem rendeltük alá teljes egészében az állattenyésztésnek. A földterület egyharmadán, hagyományosan kalászos gabonát termesztünk, s ugyanilyen területet foglal el a kukorica meg a napraforgó is. A szántók egy részét öntözhetjük, így minden évben ismert vásárló, illetve feldolgozó számára mintegy 10 holdon vöröshagymát termesztünk. Mindig van munka az állatok körül, a szántókon, de a jól karban tartott gépek megkönnyítik tevékenységünket – vallja Kalmár Róbert.
Kalmár Erzsébet: A konyhában töltöm a legkevesebb időt, hiszen itt a tanyán nincs külön férfi- és külön női munka…
– Erzsébet asszony a faluból került a tanyára, ami napjainkban is ritkaságszámba megy, de vállalta az új környezetet és életformát, amit dehogyis cserélne fel az urbánus környezettel…
– Meg kellett tanulnom a tanyán, a természettel élni, ami nem ment máról holnapra. Annak ellenére, hogy 6 kilométert kell utazni a legközelebbi boltig, a kenyérért, állítom, hogy nincs a világ végén a tanyánk, a salakos úton bármikor megközelíthető. 2000-ben felújítottuk, korszerűsítettük, nem hiányzik innen semmi olyan berendezés, kezdve a fürdőszobától, villanyáramtól a számítógépig és telefonig, ami a falusi vagy városi házakban is megtalálható.
– De munkából is bőségesen akad, s ebből is derekasan kiveszi részét…
– Itt a tanyai gazdaságon nincs férfimunka vagy női munka, itt csak a munka fogalmát ismerjük, s ha haladni akarunk, akkor nem válogathatunk. Persze hogy a „fogósabb” munkát, mint pl. a szántás, az állatok rendben tartása a férfiak végzik, de szükség esetén én is traktorra ülök, beszerzem a pótalkatrészeket, ilyen állatállomány mellett még az állatorvosi teendőket is megtanultam. Azért a tanya környékén meg a tanyabelsőn is látszik, hogy nemcsak a munkának élünk, mert szeretem úgy rendezgetni otthonunkat, hogy jól érezzük itt magunkat, de jól érezze magát az ide látogató vendég is – hangsúlyozza Kalmár Erzsébet.
– S a fiúkat, Csabát és Zsoltot mi köti a mezőgazdasághoz, a tanyához?
– Elsősorban a biztos munkahely. Nem is azzal a céllal indultam középiskolába, hogy a szövetkezetben vagy a birtokon álljak sorba munkáért, hanem hogy itt a tanyai gazdaságon foglalkozzam azzal, amit szeretek – vallja Kalmár Csaba, s azt is hozzáteszi, hogy nemcsak a szántókon vagy az állatok körül akad munka, hanem a jól fölszerelt műhelyben is. – A gépállomány karbantartása mestert és jól fölszerelt műhelyt is igényel. Szükség esetén nemcsak javítunk, hanem az egyszerűbb pótalkatrészeket is elkészíthetjük. Mindannyian tudunk a vassal bánni, így nyitható és zárható öntözőszárnyakat is készítettünk. Végeredményben azért is tanultunk, hogy ne kelljen mindenért mesterhez szaladni, hogy ha a nagy munkák idején esetleg meghibásodik a traktor vagy a kombájn, tehetetlenül kutassuk a hiba okát.
– Minden fiatal gazda szeretne nagy teljesítményű új traktorral szántani, begördül-e a tanyaudvarra a közeljövőben új traktor? Annál időszerűbb a kérdés, mert a szaktárca támogatja a fiatal gazdákat, kedvező kamat mellett gépvásárlási hitel is igényelhető az ügyviteli bankoknál…
– A minisztériumi támogatás, mivel utófinanszírozásról van szó, bizonytalan, a bankkölcsön vagy hitel pedig csak addig kedvező, amíg nem kell törleszteni a részleteket. Mi történik az új géppel, ha egy vagy két évben gyöngébb termést takarítunk be, ha visszaesnek az árak, amire volt már példa a közelmúltban is? Ez nem érdekli a bankot, a részletet törleszteni kell, vagy viszi a gépet, amire szintén akad példa. A gazdaságot a szüleink önerőből fejlesztették, ezt az utat akarom én is járni.
A Kalmár család: a negyedik gazdanemzedék él a bogarasi tanyán, ahol apáról fiúra száll a gazdálkodás tudománya
– Az eredményes gazdálkodáshoz hozzátartozik az agrártudomány kísérése, eredményeinek alkalmazása. Hogyan jut el a tudomány gazdaságukra?
– Mindenekelőtt a szakirodalmon, a világhálón meg szakmai összejöveteleken keresztül. A világpiaci árakra, a tőzsdei mozgásokra igaz, hogy nem tudunk kihatni, de a világhálón kísérhetjük a terményárak alakulását, s ha pontosan nem is, de körvonalakban tudjuk, hogy mire számíthatunk terményeink értékesítésekor. Vitathatatlan, hogy a parasztember ki van téve a feldolgozók vagy a gabonakereskedők kénye-kedvének, különösen abban az esetben, ha nyomban terménybetakarításkor akarja pénzzé tenni pl. a búzát vagy a kukoricát. Követjük az új termelési technológiákat, s a kukorica egy részét már nem górézzuk, hanem szemes állapotban takarítjuk be, s akárcsak a búzát, az árpát tároljuk, s kedvezőbb áron értékesítjük, mint betakarításkor – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kalmár Zsolt, aki fontosnak tartja a gazdák, különösen pedig a fiatal termelők folyamatos képzését. – Néhány évvel ezelőtt befejeztem az Ezüstkalászos Gazda-tanfolyamot, a közelmúltban pedig a növényvédelmi szaktanfolyamon is eredményesen vizsgáztam. A következő lépés, ha megszervezik, hallottam, hogy Topolyán már volt ilyen, az Aranykalászos Gazda-tanfolyam elvégzése. Többen is megkérdezték tőlem, mi hasznom származik a tanfolyam elvégzéséből. Ha anyagi haszon nem is, de a szakmai képzés megerősít benne, hogy ahogyan dolgozom, illetve dolgozik a családunk, azt úgy tesszük, ahogyan a biológia és a termelési technológia megköveteli. A növényvédelemben hamarosan változások, szigorítások várhatók, úgyhogy csak a megfelelő tanúsítvánnyal rendelkező gazda végezhet kemizálást. Hallottam, hogy Dániában csak mezőgazdasági középiskolai végzettséggel lehet valaki farmer, így nem kell rajta csodálkozni, hogy milyen szinten van mezőgazdaságuk. Persze a tanulást senkire sem lehet ráerőszakolni, de meggyőződésem szerint a képzett gazda könnyebben fog érvényesülni – állítja Kalmár Zsolt, az ezüstkalászos fiatal gazda.
