Apáról fiúra hagyományozódik a mezőgazdasági termelés, azon belül is a faiskola működtetése a péterrévei Zóni családban, s a budapesti Corvinus Egyetem zentai kertészeti tagozatán kertészmérnöki oklevelet szerzett Szabolcs a harmadik nemzedék, aki gyümölcsfacsemeték szaporításával és nevelésével foglalkozik. Kizárólag azért iratkozott a vajdasági pályakezdő fiatalok között népszerű főiskolára, hogy az ott szerzett tudást a 40 hektáros családi gazdaságon kamatoztassa, lévén, hogy a faiskola mellett a hagyományos szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés is meghatározója a példás gazdaságnak.
– Sokan ma sem értik, hogy miért kellett oklevelet szereznem, ha nem jutok munkahelyhez, ha a családi gazdaságon kell dolgoznom. Ennek a gazdaságnak az alapjait a dédszüleim rakták le, nagyapám pedig, akivel szinte naponta jártam ki a tanyára, megszerettette velem a növényélettant, fölkeltette érdeklődésemet, hogy a piciny magból vagy a gyökérhajtásból hogyan terebélyesedhet gyümölcsöt termő fa. A szüleim tanulásra serkentettek, így gyorsabban és könnyebben jutok a mezőgazdaságban nagyon fontos információk és újdonságok birtokába, s együttesen alkalmazzuk azt a gazdaságon – mondja Zóni Szabolcs miközben körüljárjuk a rendezett tanyát meg a csemeteiskolát, ugyanis a fiatal kertészmérnök munkahelye az esős időben bizony nehezen megközelíthető tanyán van. – A villanyáramon kívül semmi sem hiányzik innen, de a világítást is megoldottuk áramfejlesztővel meg telepekkel, és tervben van egy kisebb szélerőmű felállítása, ami a háztartási gépek működéséhez is olcsó energiát biztosíthat. Egyébként nem látom hátrányát a tanyai életnek, hiszen gazdálkodásra és kísérletezésre egyaránt ideális, együtt kelek és térek nyugovóra a természettel, állandóan szem előtt van a fejlődő növényzet.
– Leköti idejét meg erejét is a faiskola és a növénytermesztés, de azt vallja, hogy a tanyáról nem hiányozhat a gazdag állatállomány sem…
– Nemcsak a tanyai gazdaságról, hanem a falusi parasztgazdaságokról sem, bár egyre több a kizárólag növénytermesztésre alapozó gazdaság. Sokszor hallom az elmarasztaló megjegyzést, hogy a fiatal gazdák többsége azért nem foglalkozik hús- vagy tejtermeléssel, mert nem akarja lekötni magát az év 365 napján, s ha a jelenlegi terményárakat vesszük alapul, nyereségük is nagyobb, mint az állattenyésztőké. Évről évre csökken az állatállomány, s nem tudom, hogy a hektáronkénti hústermelés Vajdaságban eléri-e a 120-130 kilogrammot, ami töredéke a holland vagy dán hústermelésnek, de ez nem azért van, mert a fiatal gazda, egyáltalán a földműves nem szeret dolgozni, hanem a kiszámíthatatlan értékesítési árak miatt. Mondhatom, hogy megtanultam szerves egészként szemlélni a mezőgazdaságot, s függetlenül az áraktól, ezért nem hiányzik tanyánkról a gazdag állatállomány, s a szarvasmarha-hizlalásban találjuk meg a számítást. Ha az organikus gazdálkodás irányába szeretnénk fejleszteni a gazdaságot, nem is választható külön a két ágazat. Szántóinkra bőségesen jut szerves trágya, s ennek köszönhetően nem csökken a talaj humusztartalma, olyan mikroelemek is kimutathatók, amit az egyoldalú NPK műtrágyákkal történő tápfenntartás nem biztosít. A gyümölcsfacsemeték különben is jobban fejlődnek a humuszban, tápanyagban gazdag talajon.
– Mennyire bonyolult és hosszadalmas folyamat előzi meg a gyümölcsfacsemete piacra kerülését?
– Három év munka gyümölcseként értékesíthetők a csemeték. Nem hiányzik faiskolánkból a szemzőhajtás- és oltóvessző-előállító törzsültetvény, de itt van a magoncnevelő is. A dión és mogyorón kívül talán nincs is olyan gyümölcsfajta, melynek csemetéjét nem állítjuk elő, tehát a meggytől az őszibarackig és almáig minden gyümölcsfacsemete megtalálható faiskolánkban. Szükség van a sokszínűségre, hiszen elsősorban a kiskerttulajdonosokat, a hobbigyümölcsészeket látjuk el szavatolt minőségű csemetékkel.
– Az oltás, ami úgynevezett vadalanyra történik, meghatározó része a facsemete-nevelésnek...
– Ez az ellenálló képesség, a betegségekkel szembeni rezisztencia vagy tolerancia miatt történik. Egyébként nem mindegy, hogy milyen fajt milyen alanyra oltunk. A szilvát, a kajszit meg az őszibarackot sanyarikára, a körtét birsre vagy vadkörtére, a meggyet meg cseresznyét pedig sarjmeggyre legcélszerűbb oltani.
– Kertészetében megtalálhatók-e, és milyen helyet foglalnak el régi, az őshonos gyümölcsfajták?
– A gyümölcsészetben is, akárcsak a növénytermesztés bármely ágazatában a terméshozam, a mennyiség került előtérbe, a talán nem annyira tetszetős küllemű, de rendkívül gazdag ízvilágú alma meg körtefajták jóformán feledésbe merültek. Egy kis túlzással mondhatom, hogy egyfajta génbankban megőriztük azokat a fajtákat, melyeket még nagyapám szerzett be és szaporított. Napjainkban növekszik az igény a régi, az őshonos gyümölcsfajták iránt is. Ezek előnye a betegségekkel szembeni ellenállóság, s amíg a most köztermesztésben lévő, pl. almafajták esetében évente 15–20 vegyszeres védekezést kell alkalmazni, ezek a régi fajták kemizálás nélkül, legfeljebb néhány vegyszeres beavatkozással is eredményesen termeszthetők. Nem tudom, hogy a fiatalabb gyümölcstermelők ismerik-e a germesdorfi cseresznyét, az árpaérő meg a nácikörtét, a cigányalmát, a tavasszal is olyan zamatos és ropogós rozmaringalmát, mint amilyent késő ősszel szüretel a gazda. Egyébként a gyümölcságazatban leginkább a piaci igények határozzák meg egy-egy alma-, körte- vagy őszibarackfajta térhódítását, ez nem vonatkozik az önellátó kiskerttulajdonosokra, de a szűkre szabott háztájiba már egy kis divat is belopózik: a kert díszei lehetnek a törpe és az oszlopfák. Ezeknek gyümölcse is ugyanolyan zamatos, mint a klasszikus, nagy fák termése.
– Nemcsak a fiatal termelőknek, hanem minden földművesnek sokat jelentenek a kedvezmények. Tavaly új, 95 lóerős traktort vásároltam, értékének 40 százalékát visszaigényeltem a minisztériumtól, s meg is kaptam. Sokat foglalkoztat a kérdés: a pályakezdő földműves hogyan is alapozhatja meg gazdaságát. Esetemben a szülői háttér volt az alap, de akinek ez nem adatik meg, ha nem rendelkezik vagyonnal, semmi esélye sincs bankkölcsönhöz vagy hitelhez jutnia, bármilyen jó elképzelése van, bármennyire is szereti a mezőgazdaságot. Ha a nulláról indul a majdani farmer, pl. a tejtermelés megalapozásához, mondjuk 20 fejőstehénnel, legalább 250–300 000 euró szükséges! Nem csupán a tenyészállomány és az istálló értékét kell számolni, hanem az állattenyésztéshez szükséges termőföldet, különben hogyan biztosítja a takarmányt, meg az alapvető gépesítést. Ha a fiatal, kezdő gazdának legalább termőföldet biztosítana a szaktárca, nem fontos, hogy tulajdonába menjen át, de legalább hosszú távon megtarthassa, biztos vagyok benne, hogy vonzóbb lenne a fiatalok számára a mezőgazdaság, hiszen munkahelyet teremthetnének maguknak. Néhány évvel ezelőtt a termőföld vásárlását is támogatta a szaktárca, ha jól tudom, a vételár 30 százalékát vállalta át, s élt is vele sok fiatal gazda. Nézzünk csak körül Vajdaságban, hány elhagyatott, pusztulásra ítélt tanyát látunk, különösen az olyan határrészekben, ahová nem jut el a szilárd út és a villany, nos ezeket a tanyákat kellene vállalkozó kedvű fiataloknak felajánlani, ahol az önellátás szintjéről könnyen eljuthatnának az árutermelés szintjére, s meggyőződésem, hogy új alapokra lehetne helyezni az állattenyésztést, de tér nyílna az organikus termelés előtt is. Megvan a kínálkozó lehetőség, csak úgy látszik, hpgy nem tudunk élni vele – vallja határozottan Zóni Szabolcs gazda.
