Aranybetűs év a tavalyi

Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod – így tartja a népi mondás. Vince napján Horgoson igencsak dörzsölgettük a kezünket a helyi határban, hideg reggelre ébredtek a szőlészek, viszont a nap nagyon szépen sütött. A szőlőtermelők is megerősítették, hogy a növény jó kondícióban van, tehát lehet remélni a jót. Persze, addig még sok minden történhet, de mindent a maga idejében. Egyelőre szép reményekkel indul az év a horgosi borászok számára. A Szent Orbán Borlovagrend tagjai a Vince-napi, hagyományos vesszővágásra gyűltek össze, ezúttal Bálint István szőlősében. A papi áldást követően levágták a vesszőt, melyből megállapították, hogy okuk lehet a bizakodásra, majd tapasztalatcseréjük, borkóstolójuk és falatozgatásuk után kinn a határban be is számoltak arról, hogy milyen évük volt és mire számítanak. Vass Zoltán, a magyarkanizsai önkormányzat mezőgazdasággal megbízott tanácstagja, aki jómaga is horgosi borász, arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarkanizsán várják a termelők jelentkezését, akik szőlészettel, gyümölcsészettel szeretnének foglalkozni, telepítésen gondolkodnak, ugyanis igényeiket figyelembe véve alakítják az ez évi támogatások csoportosítását.

– Egykoron Horgoson sokkal többen és sokkal nagyobb területen foglalkoztak szőlőtermesztéssel, ami mára igencsak lecsökkent, de még így is megközelítőleg húsz termelőről beszélhetünk, aki nem adta fel a küzdelmet, mert bizony a termesztés sok munkával és küzdelemmel is jár, és az időjárás is sokszor beleszól a tervekbe. Ez a vidék nagyon alkalmas a termelésre, ezt a boraink is többször bizonyították már. A tavalyi év a horgosi szőlőtermesztők többségének aranybetűs évként szerepel az évkönyvében, ugyanis annak ellenére, hogy az egész környéken gyér volt a termés, Horgoson szépen termett és jó szüretet tudhatunk magunk mögött, ráadásul az árára sem lehetett panaszkodni. A nyolcvan dináros kilónkénti átlag jövedelmező volt a termelőknek – mondta Vass Zoltán.

A horgosi határban kövidinka, Cabernet sauvignon, rajnai rizling, cardonnay is megtalálható, és ezekből készülnek a jó horgosi borok, mint amilyen Bálint Istváné is, aki a horgosi Szent Orbán Borlovagrend oszlopos és elhivatott tagja. Feleségével ketten metszik a szőlőjüket, amikor annak eljön az ideje, mintegy három héten át dolgoznak szakadatlanul a határban, és teszik mindezt mosollyal, mert szeretik a szőlőt. Bálint István szőlősében történt meg idén az ünnepélyes vesszővágás, ami szőlészek körében fontos hagyomány és ünnepként is tekintenek rá. – A tél kitolódik, ezért manapság már inkább a márciusi fagyoktól tartunk, nem a téliektől. Most látni, hogy jó kondícióban van a szőlő, kibírná a mínusz húszat is, nem lenne károsodása. A Vince-napi vesszővágás számunkra fontos hagyomány, megnézzük a szemek és a vessző minőségét. Nagyon szépek a szemek, teltek, ami azt jelenti, hogy lesz jó termés, ha minden egyéb körülmény is hozzájárul. A vesszőt hazavisszük, meleg helyre téve kihajt és abból is lehet látni, hogy minden szem kifakadt-e, vagy van károsodás a vesszőn a szemeket illetően. Egyelőre bizakodunk, volt hideg, reméljük, hogy még lesz is, erre szüksége van a növénynek. Jó lenne, ha télen valóban tél lenne… Várjuk, hogy egy kicsit jobb idő legyen és márciusban nekikezdünk a metszésnek. Sok munkánk lesz, mert trágyáznunk is kell a metszés előtt – mondta Bálint István, aki bizakodó és munkakedve töretlen.