Egyre csak nő a feszültség Washington és Peking között, miközben a világ két legnagyobb gazdasága ezer szállal kötődik egymáshoz. A legfrissebb fejlemények alapján pedig már nem túlzás azt mondani, hogy az Egyesült Államok gyakorlatilag gazdasági háborút indított Kína ellen. A világ két legnagyobb gazdasága nagyon sok kérdésről vall eltérő nézeteket, de a vetélkedés igazi oka nem ebben rejlik. Washington egyeduralmat szeretne, Kína viszont minimum ennek az ellenkezőjét. A távol-keleti ország technológiai szektora még mindig le van maradva, de mérföldes léptekkel zajlik a felzárkózás. Ahogyan élesedik a szembenállás, Washington mindinkább igyekszik a csúcstechnológiához szükséges gyártókapacitásokat amerikai földön létrehozni. Közben próbálja megakadályozni Pekinget, hogy hozzáférjen a legmodernebb technológiákhoz. Az USA még tavaly októberben korlátozta a legfejlettebb, mesterséges intelligenciához és szuperszámítógépekhez használható csipek exportját. De szintén korlátozta a félvezetők gyártásához szükséges, amerikai technológiát tartalmazó berendezések Kínába szállítását. A harc azonban nem csupán a gazdaság és a technológia szintjén zajlik. A Pentagon szerint ugyanis Kína jelenti a legnagyobb kihívást és a legsúlyosabb veszélyt nemzetbiztonsági szempontból is. A világban jelenleg szemmel láthatóan intenzív verseny folyik azért, hogy ki formálhatja majd a következő korszakot. Ennek a versengésnek a középpontjában pedig a technológia áll, ami alapvető forrása egy nemzet erejének.
A célfotó fog dönteni?
Az Amerikai Egyesült Államok és Kína konfliktusának frontvonala mostanra látványosan a technológia területére tevődött át. Kínának gondokat okoztak az USA által a félvezetők piacát korlátozó intézkedések. A félvezetők a digitális gazdaság alapját jelentik, ami viszont a kínai GDP mintegy 40 százalékát generálja. A korábban megjósolt fejlemények nem biztos, hogy megvalósulnak. Egyes elemzők szerint kérdéses, hogy 2030-ra Kína az USA-t megelőzve valóban a világ legnagyobb gazdasága lehet. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy Kína a technológiai innováció jó néhány területén már megelőzte az USA-t. Előbb-utóbb pedig kiépíti azokat a kapacitásokat is, amelyek révén függetleníteni tudja magát az Egyesült Államoktól. Az amerikai szankciók pedig valójában gyorsítják ezt a folyamatot. Európa és az orosz földgáz példája mutatja, hogy a nyersanyagszállításban meglévő dominancia fegyverként való alkalmazása a jelenlegi, feszült geopolitikai helyzetben miként indít be drasztikusan gyors leválást. Hosszú távon pedig ez a befolyás elvesztését eredményezi. Az USA a stratégiai versenyben javítani szeretné a pozícióit, de ehhez a jelek szerint jelenleg nincs más eszköze, mint a szankciók, korlátozások, tiltások. Az pedig, hogy ki lehet ennek a győztese, vagy nyertese, illetve, hogyan befolyásolja mindez az egész emberiség sorsát, civilizációnk fejlődését, nyitott kérdés. A tehetségek kinevelésének, megszerzésének és megtartásának, a kutatók és szakemberek teljesítményének, valamint az oktatás színvonalának is a függvénye. Jó eséllyel a jövőben a jól képzett munkaerő-áramlást is befolyásolni próbálják majd.
Róka fogta csuka
Kína és az USA az ellenségeskedés, rivalizálás ellenére jelentős partnere is egymásnak. A szerteágazó kapcsolatokat nem lehet egyik pillanatról a másikra szétválasztani. Az amerikai állampapírok egyik legnagyobb tulajdonosa éppen Kína, mintegy ezermilliárdos nagyságrendről beszélhetünk. De Kínának hatalmas készletei vannak a ritkaföldfémekből is. A jelek szerint rövid távon Angola, Ausztrália és az Egyesült Államok is próbálja felfuttatni a termelését, de az előrejelzések szerint továbbra is Kína adja majd a globális finomítás nem kevesebb, mint 80 százalékát.
Mindemellett Peking az utóbbi időben aktív a Közel-Keleten is. Szaúd-Arábiával például 34 egyezményt kötöttek a zöldenergia, az információs technológia, a logisztika, az építkezés és más területeken. Az Öböl-menti országokkal pedig arról folynak már a tárgyalások, hogy az importált nyersanyagokért jüanban fizethetnének. A kínai pénznem használata a nemzetközi kereskedelemben megrendítené a dollár fennhatóságát. Nem utolsósorban érdemes még azonban azt is kiemelni, hogy Peking nem vezetett be szankciókat Moszkva ellen. A kínai külügyminiszter december végén kijelentette, hogy elmélyíti a kölcsönösen előnyös együttműködést Oroszországgal. Mindezek a fejlemények cáfolják azokat a véleményeket, miszerint az amerikai kormányzati intézkedések, tiltások, szankciók eredményeképpen Peking béna kacsaként fog majd viselkedni. A kacsamadár jelző még talán bizonyos értelemben illik is rá, de kiderülhet, hogy nem béna, szárnyra tud kapni.
Nyitókép: portfolio.hu
