Európában egyfajta vihar előtti csend honol, de a gondok már kezdenek megmutatkozni. A fő kockázat az energiaellátottsághoz kapcsolódik. Elemzők szerint akár egy mély recesszió kialakulása sem zárható ki. Ezt pedig mi is meg fogjuk érezni, mivel külkereskedelmünk csaknem kétharmadát uniós országokkal bonyolítjuk le. Európa energiaválsággal néz szembe az elkövetkező negyedévekben. A kieső orosz energiahordozók nehezen pótolhatók rövid távon. Az orosz–ukrán háború önmagában is súlyos kockázati tényező. Emellett számos rizikófaktor azonosítható. A koronavírus-járvány esetleges újabb hullámai, a magas nyersanyagárak mellett a továbbra is szakadozó ellátási láncok, valamint a globális monetáris kondíciók szigorítása együttesen jelentősen növelik a recesszió kockázatát a világgazdaságban.
A definíció szerint recesszióról akkor beszélhetünk, hogyha két egymást követő negyedévben csökken a kibocsátás a GDP korábbi időszakához mérten. Ez az úgynevezett technikai recesszió. Az USA-ban július végén jelent meg a második negyedéves GDP-adat, ami 0,9 százalékos évesített visszaesést jelzett az első negyedév 1,6 százalékos csökkenése után. Az amerikai gazdaság recesszióban van. Súlyos problémát a recesszió elmélyülése és a gazdasági ágakba való mély begyűrűzése okozhat. Egyelőre nehéz világosan megítélni, hogy az USA gazdasága átmeneti lassulásban van, vagy a helyzet tovább fokozódhat. Európa gazdasága is lassan állt helyre a koronavírus okozta válság után. Több mutatószám a gazdasági aktivitás lassulására utal. 2022 végéig Európában nagy valószínűséggel kialakulhat a recesszió.
NEHÉZ HELYZETBEN AZ ÓKONTINENS
A jelek szerint a szerb jegybank is kamatemelési ciklus indításával próbál az infláció ellen tenni valamit. A beruházások, melyek a növekedés alapjait képezik, részben bázishatások miatt is, de a kamatemelések és a bizonytalanság miatt lassulhattak. Ezt fokozhatja, hogy az eurózónában zsugorodni kezdett a feldolgozóipar, a szolgáltató szektor és az építőipar. Az üzleti és a fogyasztói bizalmi indexek romlanak. A háborús infláció, a kamatkörnyezet emelkedése, az energiaválság és a gazdasági bizonytalanság „hűti” a gazdaságokat. A legnagyobb kockázat a nemzetközi energiaválság alakulása. A legfrissebb adatok szerint az euróövezetben és Németországban a 2008/2009-es globális gazdasági válság és a koronavírus-válság idején látott szintek alá zuhant a fogyasztói bizalom. A hírekből arra lehet következtetni, reális a kockázata annak, hogy Európában gázhiány lép fel a téli szezonban. A jelek szerint Európában a fő kockázat az energiaellátottsághoz kapcsolódó mély recesszió kialakulása. Az esetlegesen kieső orosz energiahordozók nem pótolhatók rövid távon, ezért Európa energiaválsággal néz szembe az elkövetkező negyedévekben.
Nem túl bonyolult az összefüggés: ha nem áll rendelkezésre a gazdasági tevékenységhez szükséges mennyiségű energiahordozó, akkor a kibocsátás csökken. Ez pedig világgazdasági kockázatokat is rejt, mert a globális értékláncok európai szálai súlyosan megsérülhetnek.
LEFULLADÓBAN A MOTOROK
Az előző, 2008-as világgazdasági válságot követően az ázsiai térség, globális szinten elsősorban Kína tudott lökést adni a maga teljesítményével, az pedig lehetővé tette a globális növekedési pályára állást. 2020–2021-ben, a koronavírus okozta válság után Kína és az USA-ban foganatosított élénkítés együttesen tudott globális növekedési motorként hatni. Most viszont a két ország között is kezd egyre feszültebbé válni a viszony. Most már Kína is növekedési nehézségekkel néz szembe, a gazdasági erőközpontok egyszerre kerülhetnek nehéz helyzetbe.
Országunk energiaimport-függősége, valamint mind jelentősebb beágyazottsága az európai és a világgazdaságba komoly gazdasági kihívást jelez. Ebben a helyzetben a legreálisabb forgatókönyv, az igazi cél az lehet, ha az európai gazdasági partnerekhez képest igyekszünk a lehető legjobban teljesíteni, közben pedig mindent megtenni a recesszió elkerülése végett. Félő, hogy a még mindig csak kibontakozóban lévő válság nemcsak a gazdaságot, hanem az élet minden területét felforgatja. Mindez most túlnyomórészt valóban tőlünk teljesen független eredetű folyamatok miatt történik. De ha csökken a kereslet a kiviteli termékeink iránt, ha akadoznak majd továbbra is az ellátási láncok, valamint – nem mellékesen – az agrárium kibocsátása is jelentősen csökken az aszály miatt, akkor halmozódhatnak a nehézségek. A belső kereslet is lanyhulhat, előreláthatóan az emberek kevesebbet költenek a növekvő élelmiszer- és energiaárak miatt más dolgokra, mindez pedig negatív folyamatokat indíthat el.