Korunk egyik negatív ismérve, hogy mindent ellep a szemét. Ez csöppet sem túlzó megállapítás, hiszen bolygónk minden szeglete érintett már szemétügyben. A sarkokon is megjelent a mikro műanyaghulladék. Sőt! Fajunk olyan magas technológiai fejlettségi fokot ért el, hogy az űrben is képes szemetelni, és teszi is ezt mind nagyobb intenzitással.
Szerbiában, de világszerte is vannak városok, amelyekben legalább valamennyire meg van oldva a hulladékgazdálkodás, és az ott élők is bizonyos fokú tudatossággal viszonyulnak a bonyolult kérdéshez. Sajnos azok a helyek vannak többségben, ahol nincs jól megoldva a hulladék kezelésének kérdése, szeméthegyek vannak ott, ahol nem kellene. Szennyezettek a vizeink, közterületeink.
A hulladékkal kapcsolatban az is megfigyelhető, hogy – majdnem mindenütt a világon – a gazdagoktól a szegények felé, a centrumból a periféria irányába áramlik. Azért csak majdnem, mert vannak olyan országok, helyek, vállalkozások, melyek felismerték, hogy mekkora érték, és azzal együtt mekkora üzlet rejlik a szemétdombokon, és fizetnek is érte, importálják a hulladékot. Ha az uralkodó trendeket, szemétszállítási útvonalakat szemléljük, Európa a déli és a keleti régióiba, az USA Közép-Amerikába és Ázsiába, Japán Kínába, Oroszországba és a csendes-óceáni térségbe szállítja szemetét. A szemétkereskedelem valójában a 21. század egyik legvirágzóbb üzlete lett. Ahogyan a legjövedelmezőbb iparágakat, úgy ezt is megfertőzte a kapzsiság, a korrupció, de sajnos a nemtörődömség is. A hulladék kezelése ugyan az emberiséggel egyidős probléma, de csak a civilizáció fejlődésével vált rendszerszintűvé, és a fogyasztói társadalmat jellemző tömegtermelés nyomán igazán égetővé. Olyan szempontból nem új keletű jelenség, hogy a középkor városaiban is sok esetben az utcára öntötték az ürüléket, a hulladék kezelésének hiánya járványokat is okozott. Mostanra a technikai haladás törölte ezt a jelenséget, helyette megjelent a tömegesen keletkező hulladékok eltüntetésének, esetleges újrafeldolgozásának, hasznosításának egyre súlyosbodó problémája.
NEM MIND SZEMÉT, AMIT ELDOBNAK
A 20–21. századi „műanyag-kor” előtt is szemeteltek az emberek. Az is gondot okozott ugyan, de nem akkorát, mint a modern kori hulladéktermelés. Egyrészt egykor a vidéki környezetben élők mindent felhasználtak, lényegében nem volt igazi szemetük. Mesterséges anyagokat nem használtak, a természetben minden lebomlott, hulladék szinte nem is volt. A különféle melléktermékeket is háziállatok takarmányozására használták fel, eltüzelték, vagy a trágyadombokon komposztálták, noha ez a kifejezés akkor nem volt divatos. Akkori logikával igencsak furcsa a mostani szokás, hogy egy pohárnyi ivóvíz felhasználását is egy-egy műanyag flakon szemétként való megjelenése kíséri. Ha a fejlett, vagy legalábbis annak hitt „világ” statisztikáit nézzük, az Európai Unió minden egyes állampolgárára 6 tonna „megtermelt” szemét jut évente. A mennyiség pedig emelkedő trendet mutat, azaz egyre növekszik. Ilyen nézőpontból valósággal dúskálhatunk a szemétben. Az eldobott dolgok jelentős része tulajdonképpen nem is szemét. Nagy része csak egyszerűen feleslegessé vált holmi, még használható állapotban lévő eszköz vagy éppen élelmiszer.
NAGY ÜZLETET REJT A SZEMÉT
A hulladék elhelyezése, de feldolgozása, szétválogatása is esetenként ma már túlzás nélkül legalább akkora üzlet, mint a drogkereskedelem. A törvényes szabályozás szerint ugyan a legtöbb helyen akár börtön is járhat az illegális szemétlerakásért, összességében azonban nem csökken az illegális szeméttelepek száma. Az illegális szemétlerakás vagy a szintén illegális szemétégetés a legjövedelmezőbb tevékenységek közé nőtte ki magát az elmúlt években. Rettentő nagy összegeket kellene fordítani a hulladék legális elhelyezésére, ezért jelent elsősorban jó üzletet az illegális szemétkereskedelem. Nem mellékesen a szemétből értékes nyersanyagok válogathatók ki. A szemét nem megfelelő tárolása viszont egyaránt szennyezheti a Földet és a vízkészleteket.
Az egyszer használatos termékek elterjedése miatt ma a Földön több szemét termelődik, mint valaha. A Világbank lehangoló becslése szerint 2050-re a fejlett országok a mainál negyedével több, a kelet-ázsiai országok 50 százalékkal, a dél-ázsiaiak pedig 100 százalékkal több hulladékot fognak termelni. A világon jelenleg évente mintegy kétmilliárd tonna szilárd hulladék keletkezik, miközben ennek mindössze 15-20 százaléka hasznosul újra. Civilizációnk végét jelentheti, hogy nem tudunk jó megoldásokat találni a hulladék kezelésére. Ugyanakkor egy jól jövedelmező üzletág van kialakulóban, és nem mellékesen, a hulladékfeldolgozás egy-egy nemzetgazdaság esetében meghatározó stratégiai ágazat lehet a jövőben.