Szédületes tempóban változik a világ. A technológiai fejlődés soha nem látott sebességgel zajlik. Azonban a folyamatnak, mint minden másnak, vannak előnyei és hátrányai. Többen „megénekelték” már régebben is, hogy ez az út a „pokolba” vezet. A régi mondás szerint pedig a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A közmondás lényege talán úgy foglalható össze, hogy az is okozhat kárt, akinek jók a szándékai, ezért nem a szándék, hanem az eredmény alapján kell megítélni a tetteket. Erre egyik legjobb, legtipikusabb példa talán az atommag hasadásával nyerhető energia. A maghasadást 1939-ben fedezte fel Hahn, Strassman és Meitner. Azt fedezték fel, hogy neutronsugárzás hatására az uránatom magja két közepes méretű magra esik szét. Gyanították, hogy elméletileg minden atommag hasadhat, de a gyakorlatban eddig csak néhány urán- és plutónium izotóp esetében sikerült létrehozni a hasadást, amikor neutronokkal „bombázták” az atommagot. A hasadás során több energia szabadul fel, mint amennyi a hasításhoz szükséges. Ez az egyszerű logika szerint is alkalmas lenne energiaszükségletek kielégítésére. A gyakorlatban sajnos tömegpusztító fegyverek előállítására is felhasználták. Japánt a második világháború végén atombomba bevetésével sikerült megadásra bírni. Azóta attól lehet tartani, hogy újra beveti valaki, hiszen jó néhány ország hadserege rendelkezik atomfegyverekkel. Az erőművekben történt balesetek, katasztrófák szintén aggodalomra adnak okot.
ÖNBETELJESÍTŐ JÓSLAT
A digitális technológia fejlődésének köszönhetően az élet minden területén egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá válnak a tevékenységek. Moore-törvénynek nevezték el azt a tapasztalati megfigyelést a technológiai fejlődésben, mely szerint az integrált áramkörök összetettsége körülbelül 18 hónaponként megduplázódik. Ez hihetetlenül gyors tempónak tekinthető. A megfigyelés Gordon E. Moore, az Intel egyik alapítójának a nevéhez kötik. Ugyanakkor azt is feltételezik, hogy Moore valószínűleg ismerte Douglas Engelbart hasonló megfigyeléseinek eredményeit, melyek 1960-ban járták be a világsajtót. Engelbart, a mechanikus számítógépes egér egyik feltalálója úgy gondolta, az integrált áramkörök folyamatos fejlődése hamarosan elérhetővé teszi az interaktív számítástechnikát.
A félvezetőgyártók kutatórészlegeit is valószínűleg motiválta az, amit Moore valójában nem egyfajta célként tűzött ki számukra. Hatalmas energiát fordítottak arra, hogy teljesítsék a meghatározott növekedési szinteket, mivel attól tartottak, hogy versenytársaik vélhetően el tudják érni azt a tempót. A Moore-törvényt ilyen szempontból önbeteljesítő jóslatként is felfoghatjuk.
Egy-egy termék, új alkatrész kifejlesztésének átlagos ideje ma már mindössze 2 és 5 év közé tehető. A versenyhelyzet miatt a gyártók hatalmas nyomásnak vannak kitéve a határidőkkel kapcsolatban. Egy-egy főbb terméknél pár hetes vagy akár pár napos késés a konkurenciához képest magát a kudarcot jelentheti. A jelenkori gazdasági fejlődést számos innováció jellemzi. A digitalizációtól a mesterséges intelligencián át az energiaiparig és a biotechnológiáig számtalan olyan területe van a fejlesztéseknek, amelyek során fokozott a versenyhelyzet. Közhelyes megállapítás, ami azonban közel áll a valósághoz, hogy a társadalom előtt megnyíló technológiai lehetőségek exponenciális görbével, a hagyományos intézmények innovációkra adott válaszai pedig lineáris egyenesben írhatók le.
TEREMTŐ PUSZTÍTÁS
Korábban, például az első ipari forradalom idején vagy a tranzisztorkorszak hajnalán az lehetett az emberek benyomása, hogy szédületes tempóra vált a fejlődés. A technológiai forradalmak mintha valóban hasonló mintákat követnének, s ez erre a korra is érvényes. Az innovációk lavinaszerű változásokat okoznak, de ciklikus ingadozások is megfigyelhetők.
Az első, majd a második és a harmadik ipari forradalom első szakaszát is egy eufória alapú, optimizmussal teli felívelő időszak jellemezte, amit nagy pénzügyi spekulatív buborékok felépülése kísért, majd azok kipukkanása le is zárta. Aztán kezdődött minden elölről. A kriptopiacon megfigyelhető folyamat is hasonló mintázatot mutat most, de a motívumok az élet más területein is újra kirajzolódni látszanak. Lehet, hogy azoknak lesz igazuk, akik szerint az ipari forradalmak konszolidációs szakasza csak a teremtő rombolást követően alakulhat ki. A társadalmi befogadás alapfeltétele még az új technológia megfelelő szabályozása, amivel szintén késésben vagyunk. A kriptopiac alakulása ezt tökéletesen alátámasztja. A korábbi tapasztalatok arra is rávilágítanak, hogy esetleg tanulhatunk a gazdaságtörténeti tapasztalatokból, és mérsékelhetjük a teremtőnek mondott pusztítás negatív hatásait.
