Az infláció világszerte több évtizedes csúcsot ért el az utóbbi időben. A folyamat megtorpanását lehet időnként észlelni, de olyan bizonytalan a világgazdaság helyzete, olyan sok a kockázati tényező, hogy az árak ismét emelkedésnek indulhatnak. Az emberek fejében, a kollektív tudatunkban megmutatkozó várakozások is jelentősen befolyásolják, hogy az infláció hogyan alakul a jövőben. Az objektív, tényeken alapuló tájékoztatás ilyen esetekben és a mostanihoz hasonló időszakokban egyre fontosabbá válik. Az árak hirtelen emelkedése miatt sokan attól tartanak, hogy az infláció esetleg hosszú távon velünk marad, ezért hajlandók többet fizetni az áruért és a szolgáltatásokért. Az eladók pedig azt gondolják, ha ennyiért elkel, miért nem emelhetném még jobban az árat. Így öngerjesztő folyamat alakulhat ki.
Az inflációs várakozások nagy szerepe korábbról is ismert, de minden újabb időszaki megjelenése más, más tapasztalatokat hozva. A monetaristák korábban azt hirdették, az infláció tiszta matematika: ha több pénz van egy nemzetgazdaság „vérkeringésében” a korábbinál, miközben a gazdasági teljesítmény nem növekszik, az infláció biztosan megjelenik. Volt olyan időszak, amikor a rövid távú inflációs várakozások megfordultak, fokozatosan csökkenő pályára kezdtek elmozdulni. A szakmai alapokon, hagyományos módszerekkel készített előrejelzéseknek megfelelően a cégek, magánszemélyek és a pénzügyi piac befektetői inflációs várakozásaiban is többnyire hasonló mintákat látunk. Gazdasági szempontból nagyon fontos a rövid távú várakozások alakulása.
Információhiány is gerjesztheti
A feltörekvő országok piacgazdaságai számára is megnőtt a várakozások jelentősége. Megfigyelhető azonban, hogy az ilyen gazdaságokban a múltbeli infláció továbbra is relevánsabb, talán jobban érintette az embereket, ezért mélyebb nyomokat hagyott a tudatukban. Az infláció a fejlett gazdaságokban jellemzően kevésbé mutatkozott meg, inkább a fejletlen és feltörekvő országokat érintette. Általános tapasztalatok szerint, ha az inflációs kilátásokról kevés információ áll rendelkezésre, és a jegybanki kommunikáció nem egyértelmű vagy nem igazán hiteles,az emberek hajlamosak jelenlegi vagy múltbeli inflációs tapasztalataik alapján kialakítani véleményüket a jövőbeni árváltozásokról. Az ilyen különbségek fontosak lehetnek a központi bankok számára. Akik jobban a múltra összpontosítanak, sokszor nem veszik tudomásul azt a tényt, hogy a kamatnövelések lassítják az inflációt, mivel csökkentik a keresletet a gazdaságban. Ilyenkor a jegybanknak többet kell szigorítania, hogy az inflációt ugyanolyan mértékben csökkentse. Az infláció csökkentése nagyobb erőfeszítést kíván, ha nagyobb azoknak az aránya, akik a múlt alapján vonják le következtetéseiket.
A monetáris politika
A központi bankok a monetáris politika átláthatóságának és hitelességének javításával, valamint egyértelmű és hatékony kommunikációval befolyásolhatják a jövőre vonatkozó várakozásokat. Ha növekszik azoknak az aránya, akik előretekintően gondolkodnak, akkor nagyobb arányban tudatosulhat, hogy a jegybank politikai lépései, illetve azok gazdasági hatásai segítik letörni az inflációt. Az új, speciális kommunikációs stratégiák kidolgozása azonban időigényes. A végrehajtás pedig akár nehézkes is lehet, mert nem várt események hiteltelenné tehetik az ígéreteket. Bizonyos elemzések szerint mintegy 200 ország ötvenéves gazdaságtörténetének elemzése alapján sem alkotható meg egyértelműen az infláció gyors letörésének biztos és pontos receptje. Felsejlik azonban több párhuzam is a sikeres inflációkezelési politikákban. Ilyen például a jegybanki függetlenség, valamint az, hogy nem mindig szükséges a gazdasági növekedést feláldozni az infláció letörése érdekében. Az év végéig jó eséllyel sikerül elérni az egyszámjegyű inflációs tartományt. A várhatóan 8 százalék azonban még mindig magas inflációs szint, főleg annak tükrében, hogy a jegybank inflációs célja 3 százalék. Legutóbb 2008-ban volt a mostanihoz hasonló mértékű inflációs hullám a világban. Az 1973-as, majd az 1980-as évek elején tapasztalt inflációs hullámok a mostaninál nagyobbak voltak. Az inflációs sokkokra adott sikeres válaszokra jellemző volt a szigorúbb monetáris és fiskális politika. Arra lehet következtetni, hogy a jelenlegihez hasonló globális inflációs sokkok legyőzésére jó esély kínálkozik akkor, amikor a nyersanyagárak emelkedése leáll, majd megfordul. A legfrissebb történések tükrében sajnos ebben sem lehetünk biztosak.
Nyitókép: Illusztráció
