A tudás, a gondolkodás, az emberi értelem volt a civilizáció, a fejlődés, az előrehaladás mozgatója eddig ismert történelmünk során. A tudás és az értelem ma is meghatározó. Hiába ugyanis a korszerű felszerelés, a tudományos háttér, a felhalmozott tudás, ha nincsenek szakemberek, akik azt a jó érdekében használni, hasznosítani tudják. A tudományos megközelítés tárhat fel előttünk olyan utakat, melyek a szó valós értelmében is előre és nem hátrafelé vezetnek. Az energiahiányra, az éghajlatváltozásra, a szegénység és éhínség felszámolására tudományos megoldásokat lehet és kell is találni. Vannak azonban olyan vetületei az emberi létnek, úgy tűnik, vannak fajunknak olyan hajlamai is, hogy bizonyos célok elérésének reményének nem igazán racionális tettek végrehajtására is képes. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy esetenként ez csak úgy tűnhet. Ha egy sakkjátszmát veszünk ugyanis példaként, abban is lehetnek olyan, az első pillanatra nem racionális lépések, melyekről néhány további lépés után derül ki, hogy nagyon is racionális volt a döntés, de csak a kombinációk tükrében. Ezért egy-egy döntés, lépés, tett, nehezen ítélhető meg anélkül, hogy ismernénk az odavezető körülményeket, a hosszú és rövid távú hatásokat.
Vannak azonban tettek, melyek semmilyen esetben nem igazolhatóak, még a hússzú távú közérdekű célokkal sem. A történelmi tanulságok azonban azt mutatják, bizonyos birodalmi érdekek mindent felülírhatnak. A történelmet pedig a győztesek írják, így aztán sok esetben rövid idő távlatából sem könnyű megítélni, hogy mi a valóság és mi az, ami csupán a propaganda része.
A TUDOMÁNYOS VILÁG FELELŐSSÉGE
A gazdasági gondok feltárása és azok megoldása is tudást, tudományos megközelítést igényel. A tudomány szerepe, de felelőssége is egyértelmű a társadalom boldogulásában és a gazdaság sikerességében. Kutatások, fejlesztések, jó szakemberek és tudás nélkül sajnos semmi jóra nem számíthat egy közösség. A negatív népszaporulati mutatók kedvezőtlen hatásait jelentősen tetézi az a folyamat, amit agyelszívásnak hívnak.
Nehezen számszerűsíthető dologról van, ezért nem tudhatjuk pontosan, hogy mennyibe kerül az országnak az agyelszívás. Agyelszívás tekintetében országunk, de a tágabb régió is ott van a világ élvonalában. Ez pedig azt mutatja, hogy vannak nálunk tehetséges emberek, és lehet, hogy az oktatási rendszer sem annyira katasztrofális. A dolog ott bukhat el, hogy a „kiművelt emberfők” itthon nem látnak perspektívát, esetleg nem kapnak lehetőséget.
NÖVEKEDÉSI PÁLYÁN MARADNI
A gazdaságot sikerült növekvő pályára terelni. A sokasodó nehézségek ellenére a növekvő trend az idén is meghatározó lehet. A közeljövőre nézve azonban sok mindent meg kell még fontolni. A körülmények olyan irányban mutatnak, hogy a külföldi tőkétől való függés növelése helyett a tudással és a helyi gazdaság erősítésével lehet majd továbblépni. Csak tanult emberek sokaságával és a tudás megfelelő hasznosításával lehet sikeres gazdaságot, azzal együtt pedig sikeres társadalmat építeni.
A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az országok sikere nem a méretüktől, geostratégiai pozíciójuktól, földrajzi elhelyezkedésüktől, de még csak nem is ásványi kincseik bőségétől függ elsősorban. A sikereket tudással lehet megalapozni. Azokat az embereket kell döntéspozícióba helyezni, akik képzettek, átlátják a folyamatokat, megfelelő döntéseket tudnak meghozni. Mindig figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a gazdaság egy nagyon összetett rendszer. Vannak nem mérhető elemei, ezért nem lehet előre sohasem a működését kiszámítani. A bizalom foka, a hit, a korrupció pontos mértéke kevésbé mérhető együtthatók. Ugyanakkor ezek a jelenségek nagyban befolyásolják az üzleti klímát, a gazdaság működését. A külső körülmények alakulása sok esetben szintén nem előrelátható. Utólag mindig könnyebb a dolgokat megmagyarázni. A közgazdaságtudomány – orvosi műszóval élve – sokat fejlődött a diagnosztika terén, amikor utólag kell megállapítani az okokat. A terápiák terén viszont sok esetben alig tud elrugaszkodni a kuruzslástól. A kormányok mozgástere is ismét beszűkülőben van. A közgazdaságtanra mindeközben még mindig sok esetben jellemző, hogy a különböző rövidebb-hosszabb korszakok politikai divatáramlatainak hatása alatt állnak. Tapasztalhattuk, hogy a tartós fellendülés időszakában eluralkodott az „itt a történelem vége” hangulat, amikor úgy vélték, elérkezett a jólét időszaka, megtalálta az emberiség azt a modellt, amely hosszú távon is működőképes. Sajnos a legfrissebb tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy ilyen modell nem létezik, felesleges keresni. Mindig alkalmazkodni kell az aktuális helyzethez. A háborús konfliktus nyomán kialakulóban lévő válság hatására most kezd a visszájára fordulni a dolog, amikor megint a történelem végéről írnak sokan. Sajnos most már abban a pesszimista hangulatban, hogy ez lesz egyben nemcsak a történelem, de a világvége is. Ami ugyanakkor vigasztaló lehet – megint a történelmi tapasztalatok nyomán – az a tény, hogy a rossz periódusokat mindig a fellendülés korszaka követi.
