A májusban lehulló csapadék mennyisége, de még eloszlása is döntően befolyásolja tájainkon az ősszel elvetett gabonafélék terméseredményét. Az áprilisban és május elején elvetett kapásnövények esetében is fontos a csapadék. Az idén viszont, egészen az utóbbi napokig, valójában aszályos volt az időjárás. Pedig a szántóföldi növénytermesztésben a termelés zöme olyan „fedetlen” parcellákon folyik, melyeken az öntözés lehetősége is kizárt. A május utolsó napjaiban hullott csapadék így most valóban aranyat ér, pontosabban, szó szerint milliárdokat, hiszen a mostani terményárak mellett sok-sok milliárdot ér az, amennyivel többet terem a búza annak köszönhetően, hogy megázott a napokban.
Történik mindez olyan krízishelyzetben, melyhez foghatót régen nem tapasztaltunk. Nem túlzás azt mondani, hogy talán még soha nem volt ennyire fontos a nemzeti élelmiszer-szuverenitás kérdése, mint napjainkban. Az élelmiszerárak emelkednek, az energiahordozók ára magas szinten megállapodni látszik, de nem kizárt esetükben sem a további emelkedés. Ha egy ország ezekből önellátó, vagy még kivitelre is tud termelni, az a jövőre nyertes pozíciót eredményezhet azok számára, akik élni is tudnak a lehetőségekkel.
A jó minőségű termőföld, a termőterület adva van ahhoz, hogy sokkal több embert lássunk el élelemmel, mint ezt a hazai szükségletek diktálnák. A teljes önellátást biztosítani kell, de az itthon megtermelhető élelmiszerekből még az exportot is növelhetjük. A háború okozta rendkívüli helyzet ugyanis új felvásárlói piacokat is teremthet, egyben viszont stratégiai érdek, hogy az ország alapvető élelmiszerekből el tudja magát látni. Az elmúlt években megmutatkozott, hogy a túl hosszúra nyújtott ellátási láncok zavarai súlyos krízisekhez vezethetnek. Az élelmiszerrel való önellátás kérdése már a koronavírus-járvány kitörése után hangsúlyossá vált. Nem mellékes szempont, hogy a helyben megtermelt élelmiszer fogyasztása jóval kevésbé terheli a környezetet, mintha több ezer kilométerről utaztatjuk ide a zöldséget vagy a gyümölcsféléket.
MINŐSÉGI SZEMPONTBÓL ELŐRELÉPNI
Ahogyan más szektorokban, úgy a mezőgazdaságban is fontos szempont, hogy ne csak alapanyagot termeljünk, hanem hogy azt fel is dolgozzuk. Mint más iparágakban, ebben is számít a hozzáadott érték, hiszen a fejletlen és közepesen fejlett országokra jellemző a nyersanyagok és félkész termékek kiszállítása. Minőségi ugrás csupán a feldolgozott termékekkel érhető el. Az egész társadalomnak érdeke, hogy az itthoni élelmiszer-feldolgozás fejlődjön. A mezőgazdaság jövedelmezősége jelentősen növelhető, ha fel is dolgozzuk az alapanyagokat, nyers terményeket. Munkahelyeket létrehozásához is hozzájárulhat a feldolgozóipar, és stratégiai szempontokból is előnytelen, ha gyengén fejlett. Ha kukoricát szállítunk ki a szomszédos országokba, ahol arra igény van, az is bevételt jelent. Ha azonban komplett késztakarmányként vagy haszonállatokba „beleetetve” adjuk el, az viszont sokkal nagyobb jövedelemmel kecsegtet. Ha nem élőállatot, hanem tőkehúst adunk el, az is minőségi ugrás. Ha azonban a húst is feldogozzuk, az már egy újabb szintet jelent. Nem mellékesen a gazdák is kevésbé vannak kiszolgáltatva a piaci folyamatoknak az olyan nemzetgazdaságokban, ahol már komplett termelési láncolatok vannak kialakítva.
Volt olyan időszak, amikor a mezőgazdaság lenézett ágazatnak számított, és a fiatalok számára nem igazán volt vonzó. A digitalizáció azonban elérte az agráriumot és a precíziós gazdálkodás terjedőben van. Az adatelemzés és a digitális technológiák alkalmazása már inkább informatikusokat, mint klasszikus értelemben vett mezőgazdasági munkásokat feltételez. Az agrárium úgynevezett high-tech iparággá nőtte ki magát a fejlett világban, és haa lépést akarunk tartani a trendekkel, nem szabad lemaradnunk e téren. Az önvezető technológiák, a számítógépről irányítható munkagépek, drónok, a mesterséges intelligencia és a műholdas technológiák ma már mind részei az agráriumnak. Az új technológiák a generációváltást segíthetik.
KORMÁNYZATI SZEREPVÁLLALÁS
Az ukrajnai háború okozta nemzetközi helyzet egyre bonyolódik. A történések a jelek szerint még hosszú évekig bonyolulttá és törékennyé teszik a regionális és globális élelmiszerpiacot. A biztonság, a megfelelő ellátás érdekében mihamarabbi kormányzati döntések meghozatalára van szükség. Olyan időket élünk, amikor évtizedekre eldőlhet az agrár-élelmiszeripari ágazat sorsa. Az Ukrajnát sújtó háború – előtte pedig a világjárvány – az élelmiszerek piacán is világszerte hatalmas árrobbanásokat okozott. Ismét éhínség fenyegeti Észak-Afrikát, miközben teljes a zűrzavar az agrárpiacokon. Több globális és regionális agrárnagyhatalom szembesül különféle nehézségekkel a magas műtrágyaárak, bizonyos újratermelési anyagok hiánya miatt. A háborús konfliktus tovagyűrűző hatásai új fejezetet nyitottak a világ élelmezésében. Az erős függés a konfliktussal érintett területek gabonáitól egyfajta fegyverré vált, és sok esetben láthatjuk, hogy „élesítik” ezt a fegyvert. A helyzet egyre bonyolultabb, a következmények pedig nehezen beláthatóak. A termelés csökkenését és a terményárak magasan maradását azonban mindenképpen előre kell vetíteni.
