Több mint 500 napja zajlik már az ukrajnai fegyveres konfliktus, mely a koronavírus-járványt követően ismételten többször is összekuszálta a világgazdaság viszonylagos nyugalmi állapotát. Az Oroszország által elindított katonai akció, illetve az általa kiváltott reakció soha nem látott ingadozásokat produkált. Az oroszok ellen foganatosított szankciók hatására Moszkva a dolláralapú bankközi elszámolásból nagyrészt ki lett zárva. Ebben néhány ország meglátni vélte a feltáruló lehetőségeket. Mindezek eredményeképpen a dollár veszíteni látszik meghatározó szerepét a világgazdaságban, de a játszma a jelek szerint még korántsem ért véget.
Az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi korszakának végét jósolják már egy ideje, de egyelőre nem sikerült letaszítani a „trónról”. Az USA a második világháború óta a világ vezető hatalma mind gazdasági, mind katonai téren. A Szovjetunióval szemben megnyerte a hidegháborút, legalábbis akkor úgy tűnt. Most pedig nem is Oroszországot, hanem Kínát tekinti a legnagyobb riválisának. Ott van azonban a trónkövetelők között hosszú távon India is, hiszen a szintén hatalmas ország is gyors tempóban fejlődik.
TRÓNKÖVETELŐK
Nem tudni, hogy a trónkövetelők ideiglenesen összefognak-e hosszú távon is, vagy egymásra is vetélytársként tekintenek. Mindeközben számos ország próbál elszakadni a dolláralapú kereskedéstől, s ez szintén az USA befolyásának csökkentéséhez járul hozzá. A dollár ugyanis felfogható olyan értelmezésben is, hogy valójában egy szolgáltatás, amit Amerika kínál számunkra bármilyen nemzetközi pénzügyi tranzakció esetében. A nemzetközi tranzakciók csaknem fele azonban még mindig dollárban bonyolódik le. A második helyen az euró áll, a maga valamivel több mint 33 százalékával. Az euró azonban nem fenyegeti a dollár uralmát, sokan bizonyos nézőpontból egyenesen a dollár kisöccsének, európai változatának tekintik.
A kérdés ezek tükrében még mindig nyitott. Nem látszik világosan, hogy a trónfosztásra készülő országok képesek lesznek-e levetkőzni korábbi sztereotípiáikat, majd az egységüket olyan új szintre emelni, hogy a dollárral konkurens valutát hozzanak létre. A dollár ugyanis – az amerikai jegybank pénznyomtatási és hitelezési képességeit figyelembe véve – továbbra is őrzi vezető szerepét. De egy pénznem úgy is lehet világpénz, ha nem a kibocsátó ország erősíti.
KÍNA ÉS AMERIKA
2010-ben még azt jósolták, Kína 2019-re megelőzi az USA-t gazdasági teljesítmény terén. Aztán ezek a megjósolt határidők kitolódtak egészen 2050-ig. Az USA GDP-je 26 ezer milliárdot tesz ki, a kínai pedig ma is „csak” 19 ezer milliárdos éves teljesítményt produkál. A friss előrejelzések 2037-re várják csak, hogy a kínai gazdaság lehagyja az amerikait. Ez azonban korántsem borítékolható. Addig bizony sok minden történhet. Amerika még ma is a jólét, a lehetőségek, a gazdagság szinonimája. A szó hallatán egy olyan hely jut eszünkbe, ahova vágynak az emberek, ahova a fizikai és szellemi tőke folyamatosan beáramlik, mert jólét van és szabadság. Kínában viszont a kommunista kézi vezérlésének a hátulütői is megmutatkoznak. Májusban azonban még amerikai adósságplafon emeléséről szóló vita tartotta izgalomban a világot. Pedig valójában nem történt más, minthogy a kongresszus és a kormányzat cselesen a maguk által kreált, kitalált katasztrófát kerülték el. De mint várható volt, az utolsó pillanatban mégis megszavazták a plafon megemelését.
Kína megkerülhetetlen tényezővé vált világunkban. Szédületes gazdasági fejlődésen ment keresztül. Sokatmondó, hogy noha nem érte még be az USA-t, ha csak szétnézünk, azt látjuk, már szinte mindent ott gyártanak. Valójában azonban a jelek arra utalnak, hogy Kína egyelőre nem törekszik valamiféle világuralomra. A hatalmas ázsiai ország elsősorban egy olyan többpólusú világrend kialakításában érdekelt, amelynek Washington és Peking mellett az Európai Unió és Moszkva is része lenne. Ugyanakkor mindenképpen arra törekszik Kína, hogy a szava sokat, a lehető legtöbbet számítson.
Mindeközben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vetélkedés ellenére ezer szálon kötődik egymáshoz a két legnagyobb gazdaság. Hszi Csin-ping elnök még annak idején, hivatalba lépésével egy időben jelentette be az új selyemútnak is elnevezett Egy övezet, egy út programot, melynek célja a gazdasági és politikai befolyás megszerzés mellett a kínai tőke és ipar kapacitásfeleslegének a lekötése. Hszi ugyanis a 2008-as gazdasági világválságból, majd az abból elinduló különböző politikai folyamatokból azt olvasta ki, hogy az amerikai hegemóniára épülő világrend megroppant, és eljött az idő, hogy Kína is szuperhatalommá váljon. Hszi színrelépésével az amerikai külpolitika eleve Ázsia felé fordult, amit később a Kínával gazdasági tarifákon alapuló háborút vívó republikánus Donald Trump, majd az őt váltó Joe Biden is tovább serkentett intézkedéseivel.
Nyitókép: vg.hu
