A mi nyugdíjaztatási rendszerünk a német modell másolata, amely arra épül, hogy a nyugdíj megállapításakor a teljes szolgálati időt kell figyelembe venni, nem csupán a legkedvezőbb 10 évet, ami arról tanúskodik, hogy ez kimondottan gazdasági elvekre épülő hozzáállás. Ezt az elképzelést követik az Európai Unió államai, szinte kivétel nélkül. Ezek szerint ebben a tekintetben különösebb változtatásra nincs szükség, viszont az egyértelmű, hogy bizonyos paramétereken mielőbb módosítani kell, hogy kedvezőbb legyen a nyugdíjaztatás feltétele.
Elsősorban felül kell vizsgálni az úgynevezett kedvezményezett munkakort, a rendőrség, a hadsereg és például a bányászok esetében, mivel túlságosan sokan élnek ezzel a lehetőséggel és minden ok nélkül már 55 éves korukban nyugdíjba vonulnak, ezzel alaposan terhelve a nyugdíjalapot. Állítólag ezen komolyan dolgoznak, és szigorúbb feltételekhez szabják majd a kedvezményezett nyugdíjaztatást, például a bányászatban érvényes kedvezmény nem vonatkozik ugyanolyan mértékben az irodában dolgozó bérelszámolóra, mint a szénfejtő munkásra.
A közgazdászok véleménye szerint valami módon stimulálni kell a foglalkoztatottakat arra, hogy tovább dolgozzanak. Ezt talán úgy lehetne megoldani, hogy minden év után a törvény alapján többletet fizetnének százalékban kifejezve, így megakadályozhatnák, hogy az emberek időnap előtt vonuljanak nyugdíjba. Másrészt az államnak valahogy a munkaadót is arra kellene serkenteni, hogy rendszeresen befizesse a nyugdíjjárulékot. Persze ezt nem lehet máról holnapra megoldani, hiszen világszerte az a jellemző, hogy a nyugdíjrendszer reformját alaposan előkészítik és annak megvalósításához 10, 20 vagy 30 éves kifutási időt hagynak.
Nézzük, mit kellene tenni, hogy megakadályozzuk a korai nyugdíjba vonulást. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy a nyugdíjasoknak mindössze 55 százaléka öregségi nyugdíjban részesül, 22,6 százalékuk korkedvezménnyel vonult nyugállományba, s körülbelül ugyanennyien élvezik családi nyugdíjat. A nyugdíjba vonulás szempontjából az átlagéletkor hazánkban 57 év, Németországban például 62,5 év. Már ezen a különbségen és a költségvetés terhére 19 milliárd euró veszik el. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy nálunk még a német modell sem működik rendesen. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a nők 31 szolgálati év után (35 helyett), a férfiak pedig 37 évvel (40 helyett) vonulnak nyugdíjba. Ezen most úgy próbáltak volna változtatni, hogy a nők is 65 éves korukban vonulhatnak öregségi nyugdíjba, mint a férfiak. Szerencsére felülkerekedett a józan ész, mert egyértelmű, hogy nem az életkorhatáron kell változtatni ahhoz, hogy sikeres lehessen a nyugdíjreform, hanem jobban át kell gondolni azt, hogy mennyi legyen a törvény által megszabott szolgálati évek száma, de még inkább oda kellene figyelni a törvények betartására, valamint a családi nyugdíjak megszigorított jóváhagyására.
A felvetődött kérdésekre vélhetően hamarosan választ is kapunk, mert a szakminisztérium máris készíti a megreformált nyugdíjtörvényt, s az az új év elején a köztársasági parlament elé kerül megvitatásra és elfogadásra. Erre kötelezett bennünket az IMF nemrég nálunk járt tárgyalócsoportja, de saját érdekünk is, hogy végrehajtsuk a nyugdíjrendszer reformját.
