„Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk.” (Lukács 2, 15)
Lukács evangéliuma pontos és részletes leírást tartalmaz az Úr Jézus születésének helyszínéről és időpontjáról. Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy tartsanak népszámlálást a Római Birodalomban. Ezért mindenkinek a maga városába kellett mennie. Mivel József Dávid király nemzetségéből származott, ezért Názáretből a júdeai Betlehembe kellett mennie feleségével, Máriával, aki áldott állapotban volt.
Zűrzavaros idők uralkodtak akkor a Szentföldön, mivel gyakoriak voltak a római megszálló hatalom elleni lázadások. Mária és József szállást keresve már nem találtak helyet a vendégfogadó háznál, ezért egy istállóban szálltak meg. A helyszín és az időpont emberileg nézve nem épp a legkedvezőbb az Üdvözítő születéséhez. Mégis az első karácsonyi éjszakát körülragyogja az angyali üzenet fényessége. A pásztorok hallják meg először az örömhírt. A zsidó törvények szerint a pásztorok nem feleltek meg a zsidó tisztasági előírásoknak, ezért még a jeruzsálemi templomba sem mehettek be, és nem vehettek részt az ott folyó szertartásokban. A karácsony csodálatos üzenete, hogy a megvetett és a közösségből kiszorított emberek hallották meg először az örömhírt, hogy megszületett a Megváltó. Az üzenet tettre készteti a pásztorokat, ezért mondják: „Menjünk el Betlehemig, és lássuk meg e dolgot…”.
Ezt kellene ma, 2017 karácsonyán, megtanulnunk a pásztoroktól, hogy a karácsony ne egy passzív ünnep legyen, hanem Isten kegyelmében bízva, szolgálatra és munkára serkentsen bennünket. A karácsony ugyanakkor komoly meggyőződéssel és bizonyossággal áldja meg a hívő keresztyén embert. A pásztorok Betlehemig gyalogolva időt és fáradságot áldoztak, hogy találkozzanak a Szabadítóval. Az igazi hit és remény a keresés, a küzdelem és fáradozás után születik meg az emberi szívben.
Ma is zűrzavaros időben élünk, amikor a körülöttünk levő világ számunkra is gyors és felületes válaszokat kínál a kérdéseinkre. Ne elégedjünk meg ezzel a kínálattal! A pásztorokkal együtt menjünk el egészen Betlehemig, ami azt jelenti, hogy ne az anyagi világra figyeljünk, és ne emberek által adott tanácsokban bízzunk, hanem Isten Igéjében, amely ezekben az időkben is szól hozzánk a karácsony üzenetével. Mert ebben az ünnepben is akkor születik meg szívünkben az öröm és a béke, ha mi is személyesen meggyőződünk ez ünnep csodájáról. Gondoljunk hittestvéreinkre, hiszen ezekben a napokban is keresztyének milliói velünk együtt örvendenek és reménykednek. Ugyanakkor gondoljunk azokra a testvéreinkre is, akik különböző megpróbáltatások között vannak. Imádkozzunk mindazokért, akik betegek, magányosak, üldözöttek. Kiváltképpen emlékezzünk meg a hitük miatt üldözött hittestvéreinkről, akik nem ünnepelhetnek nyílt örömben, hanem félelemben és rettegésben élik életüket. A Gondviselő adjon nekik kitartást hitük megőrzésében!
Jézus Krisztus születése, karácsony napja, mindig emlékeztet bennünket arra, hogy Isten szeretete végtelen, és hogy Ő velünk van, és velünk marad a világ végezetéig. Az Ő szeretete töltse be szívünket és otthonainkat örömmel és békével! Így kívánok Istentől gazdagon megáldott karácsonyi ünnepeket, hogy Őt dicsőítve tudjunk belépni az új esztendőbe.
