A magyar hagyományőrző települések, közösségek legnagyobb értéke abban rejlik, hogy múlt és jelen találkozik a megélt hagyományokon keresztül. A fiatalok úgy szocializálódnak, hogy pontosan értik és érzik, a közösség számára mennyire fontosak a népszokások, a hagyományos alkalmak. Az idősek örömmel emlékeznek vissza fiatalságukra a jelenben megelevenedő hagyománytisztelet által. Doroszlón ilyen jellegű a karácsony előtti betlehem- és a bölcsőjárás népszokása. Régi módjának felelevenítésében ketten, Horváth Erzsébet és Gellér Viktória hagyományőrzők, egykori bölcsőjárók voltak segítségünkre. Elmesélték, annak idején a lányok közvetlenül a karácsonyi előtti héten jártak házról házra, a betlehemesek viszont már egy hónappal a kis Jézus születését jelentő ünnep előtt, azaz advent idején felkerekedtek. Bölcsőkézni az egészen kicsi lányok, óvodás és kisiskolás korúak jártak. A régmúltban fehér ruha, kendő tartozott a bölcsőjárók viseletéhez, kezükben vitték a babával, slingelt, kivarrott textíliákkal bélelt bölcsőt. A második világháború utáni időben, minden bizonnyal a szegénység miatt is, a lehető legünneplőbb, ám színes ruhában bölcsőkéztek a kislányok.
A betlehemezők viselete mindenkor egyforma, suba, „presnyák”, téli sapka. A subát kifordítva hordták, ám, ha nagyon zimankós volt a tél, a bundás felét vették belülre. A leányok a rokonokhoz, nagynénikhez, keresztszülőkhöz mentek el. A bölcsőkézés szövegében, népi és vallásos énekeket tartalmazó egészében ott rejlik a helyiek Szűz Mária-tisztelete, amely szintén örökítődik egyik generációról a másikra.
,,A kis Jézus aranyalma, boldogságos Szűz az anyja, két kezével ápolgatja, két lábbal ringatgatja…”
A bölcsőkézőket, betlehemezőket megvendégelték a rokonok, sütöttek mézeskalácsot vagy például pattogattak kukoricát. Gellér Viktória jóleső nosztalgiával gondol vissza azokra nehéz, de a mainál sok szempontból szebb időkre:
– A körösztanyám egy nagykenyérdagasztó vajlingot telepattogtatott kukoricával. Két tányérral is megettem, aztán még megpúpozta, csomagolt nekem, vittem haza is. Alig vártam, hogy a körösztanyámhoz mehessek, hogy legyen pattogatott kukorica – mesélte Viktória.
Egyszóval igyekeztek kedvezni a vendégül látók. A leánykák, legénykék „alamizsnát” kaptak a karácsonyi örömhír terjesztéséért.
„Vegyed elő a dudát, fújjál egy szép, víg nótát, kis Jézusnak vigadjunk, egyet- kettőt ugorjunk, édes Megváltónknak. Ez napon, ez napon, a Kis Jézus vigadjon…”
A leánykák a rokonoktól ez alkalommal kapták meg a karácsonyi ajándékot, amely rendszerint egy, a mézesbábostól vásárolt mézesbaba, a fiúknak pedig mézeslovacska volt. Továbbá a bölcsőkézők, betlehemezők batyujába gyakran került (aszalt) gyümölcs, édesség, sőt aprópénz is.
,,Született Jézus, jászolban reszket, mellette Szűz Anyja így énekelget, csak aludj fiacskám, gyönge harmatocskám, kis Jézuskám…”
A megénekelt, öröm-játék napjainkban a felső tagozatos lányok és fiúk egy-egy csoportjának jóvoltából jut el a doroszlói otthonokba. Advent idején járnak házról házra. A betlehemezés és a bölcsőkézés népszokása az 1950-es évektől számítva, a szocializmus idejében végig tiltott tevékenységnek számított. Ennek ellenére voltak időszakok, amikor a templomban, ünnepi misék alkalmával továbbéltették a népszokást.
A nyolcvanas évek végén ft. György János plébános gyakoroltatta be újból a helyi fiatalokkal a betlehemezést, majd a kilencvenes évek elején Wilhelm József történelemtanár élesztette újjá, Kovács Endre néprajzkutató gyűjtése alapján, ahogyan a bölcsőkézés gyakorlatát is, a Petőfi Sándor Iskola keretein belül. Azóta a fiatalok éneke folyamatosan belengi a helyiek adventi mindennapjait. Jelenleg a betlehemes csoporttal Brindza Ildikó magyartanár foglalkozik, a bölcsőkéző leányok generációi egymásnak örökítik át a bölcsőjárás módját. A doroszlói betlehemezők az idei adventben részt vettek a debreceni XXVII. Nemzetközi Betlehemes Találkozón, amelyre Cs. Tóth Gabriella Petőfi-ösztöndíjas és az egyik szülő, Gellér Béla kísérte el őket. Az utazás létrejöttében a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség működött közre.
,,Adjon Isten jó éjszakát, köszönjük az alamizsnát. Köszönjük az alamizsnát, kis Jézusnak ajándékát.”
A betlehemes, illetve a bölcsőkéző csoport évente fellép a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület és a Petőfi Sándor Általános Iskola közös karácsonyi műsorán, továbbá a Szent Imre-templomi éjféli mise és karácsonyi vigília keretében is.
Jézus születésének ünnepét testi, lelki böjt, elmélyülési időszak előzi meg. A hajnali misék hagyománya szintén régi. Horváth Erzsébet ezekkel a szavakkal emlékezik vissza rá:
– Gyerekek voltunk, de alig vártuk, hogy megkezdődjenek a hajnali misék. Azokon és az ünnepi szertartásokon is tele volt a templom. Pipiskednünk kellett, hogy megláthassuk a papot az oltárnál. Volt, hogy a pap a szószékről prédikált, csakis úgy tudta belátni a tömeget, amely összegyűlt a miséken. Bizony, akkor még háromezren laktunk a faluban és a világért se maradt volna le senki egy-egy templomi eseményről, pláne karácsony ünnepén… – idézte fel emlékeit Erzsébet.
A vendéglátók „alamizsnát” osztanak, Fotó: L. Móger Tímea
Karácsony böjtjén sóban, vízben főzött babot ettek vagy ritkán, ha hozzá lehetett jutni dunai halhoz, akkor paprikást készítettek. A desszert mákos guba volt. A karácsonyfát szerényen, aszalt gyümölccsel, dióval és (nehezen beszerezhető) ezüstpapírba csomagolt dióval, később (,,a Matistyák cukrász leleményességének hála”) vajpapírba csavart szaloncukorral díszítették.
Az ajándékozási és díszítési szokások mára megváltoztak, viszont a fent említett csoportokon kívül előbb a Kuckó Gyermeksarok majd a DISZ Ifjúsági Szervezet tagjainak köszönhetően évente szerveznek adventikoszorú-készítést gyerekek és felnőttek számára, az Egyházközség tagjai nagy, közös, koszorút, fenyőfákat és betlehemet állítanak fel a templom udvarán, illetve az épületben.
Múlt és jelen szokásvilágának ilyen áldott találkozásaiból jó eséllyel megszületnek a jövő közös, hagyományos karácsonyai is. Jól hinni és jól cselekedni, ebben a meggyőződésben rejlenek a doroszlói karácsonyok apró csodái, amelyek aztán a közösség tagjait átsegítik a hétköznapok nehézségein is.
