A higgadt kimértségéről ismert Martonosi Jani bácsi, az asztalos, odahaza éppen üvegezte az egyik betört ablakszárnyat, amikor váratlanul betoppant a sógora, akit csak Bubus néven emlegettek. Amilyen nyugodt volta a Jani, olyan agresszív és erőszakos volt a sógora. Hogy, hogy nem, valamin összevesztek, pontosabban a sógor kötött bele a Janiba, merthogy őt semmivel sem lehetett kihozni a sodrából, annyi szent. Lehet, hogy a sógort éppen a Jani kimért, nyugodt viselkedése bőszítette fel. Már majdnem tettlegességig fajult a dolog, amikor a Jani bátyánk váratlanul, a felindultság legkisebb jelét sem mutatva – ez lepte meg legjobban a sógort –, fogta a kalapácsot, és egy jókora ütést mért a lármás sógor fejére, aki ettől nemcsak hogy elnémult, hanem azon nyomban padlót fogott.
Veronka, a Jani bácsi felesége, a történtek láttán igencsak megrémült. Mi lesz most?
– Drágám, fogd a kis kalapácsot, és ha emelgeti a fejét, te csak koppintgasd! – mondta a feleségének a János mester.
– Én megyek a rendőrségre, mert ha ez felkel, abból nagy baj lesz – összegezte a történteket Jani bácsi.
