Martonosi János bácsi, az asztalosmester a birkatürelméről, békés, nyugodt természetéről volt ismert Hódegyházán és azon túl is. Egy alkalommal elhívta a Szenes Andris, hogy javítaná meg az ajtó kilincsét, mert nem lehet becsukni a szoba ajtaját, és a macska akkor megy be és akkor megy ki, amikor az neki tetszik, a háziaknak meg ez nem tetszik. A Jani bácsi elvállalta a munkát, nyugodt alapossággal, sietség nélkül dolgozott. Szenes gazda már várta az eredményt. Amikor a mester elkészült, a fizetség került terítékre.
– Mennyit fizetek a munkáért? – kérdezte a Szenes.
Jani bácsi, mint ahogyan máskor sem, most sem kapkodott, sorba vett mindent:
– Hát, a kilincs kivevése, a szétszedése, a törött részek pótlása, az összerakása, a visszaszerelése…
Végül mondott egy szép kerek összeget. Erre már a gazda összeráncolta a szemöldökét:
– Te Jani, nem lösz az egy kicsi sok? – kérdezte meghökkenve.
– Andrisom, nem sok az, hidd el! Elejében egy kicsit rosszul hangzik a fülnek, de később megszokod – felelte a mester a maga megszokott higgadt és kimért modorában.
