Új év, új kezdés, új remények elé néz az ország lakossága január elsejétől, amikor életbe lép valamennyi rendelet, törvénymódosítás, és mindenolyan intézkedés, amely a politikusok szerint a lakosság jobb életszinvonalát szolgálja majd. A közalkalmazottak bérének és a nyugdíjak tervezett növelésétől hemzsegett decemberben a közvélemény, de mint lenni szokott, a törvényalkotók szava volt hangosabb és nem a közpénzen élőké, mert az intézkedések szenvedőalanyai már nemigen hisznek az ígéretekben. Megtanulhatták már annyiszor, hogy a százalékokkal, a számokkal csínyán kell bánni, ha az állambácsi tesz ígéreteket, mert ami bejön a vámon elmegy a réven. Egyik bankkormányzónk fogalmazott évekkel ezelőtt nagyon frappánsan, amikor a nyugdíjasok járandóságaik növelése iránt érdeklődtek nála.
– Nem tudnak maguk akkorra nyugdíjnövelést kieszközölni, mint amennyit az állam ezek után maguktól infláció és és egyéb furgang útján vissza tud venni – mondta.
Tehát, az ígéretek szerint növeléssel indul az év a közalkalmazottak többsége körében. Tíz százalékkal keresnek majd jobban a rendőrük, a katonák, a belbiztonságiak, az egészségügyi dolgozók, az oktátásügyesek, a kultúr- és szociális munkások. Öt százalékos növelésre számíthatnak majd a többi közalkalmazottak, de ezúttal is lesznek olyanok is, akiket nagyívben elkerül majd a bérnövelés.
Öt százalékkal többet kapnak majd kézhez a nyugdíjasok is.
Az egyszeri 5000 dináros segélyt novemberben már zsebre tehették, mérsékelve némileg azt a vérveszteséget, amit az állam 2014-ben törvénytelen és alkotmányellenes úton elvett abból, amiért évtizedekkel korábban megdolgoztak.
A szakértők kiszámították, hogy az államvezetés 2014 végétől, vagyis az elmúlt három év leforgása alatt minden egyes nyugdíjast, aki akkor 35 000 dináros havi járandóságnak örvendett, azóta, 79.200 dinárral fosztott meg. Az 5000 dináros egyszeri támogatások ily ütemben való folyósításával pedig 16 évre lesz szükség, hogy törlesszék a lemaradást. Figyelembe véve a nyugdíjasok átlagéletkorát, és a szerbiai lakosság elhalálozási mutatóit, biztosra vehető, hogy sokuk meg sem éri, hogy a korábbi levonásokat utólag kézbevehesse.
Így év végetájt mégegy ígéret jut az egyszeri polgár eszébe, amellyel kecsegtettek politikusaink, méghozzá az, hogy a szerbiai átlagkereset eléri az 500 eurós szintet, vagyis a mintegy 60 000 dinárt. Hangzatos ígéretnek tűnt, de egyre bizonyosabb, hogy a szavakon túl kevés valósul meg egyhamar. Dragovan Milićević közgazdász annak a véleményének adott hangot, hogyha kifizetnék az 500 eurós átlagbér, akkor még azok a nagyvállalatoknak nevezett cégek is, melyek 1000-nél több alkalmazottat foglalkoztatnak az eddigi profit helyett veszteséget „termelnének”. A sevojnoi Jedinstvo, az újvidéki székhelyű Matijević húsipari vállalat vagy a Gornji Milanovac-i Metalac edénygyár nem adózott együttes bevétele 2016-ban 22 millió euró volt. Ebben a három vállalatban mintegy 5400 személyt foglalkoztatnak 37. 650 és 43.787 dinár közötti béren. Az 500 eurós, vagy a 60. 000 dináros átlagbér még ezekben a vállalatokban is anyagai nehézségeket okozna, esetenként veszteségessé tenné a vállalatot, vagy a foglalkoztatottak számának leépítést kényszerítené ki – értékeli Milićević. Csak a Jedinstvo esetét említsük, hogy világosabb legyen a számítás. Ha a jelenlegi árviszonyok közepette az 1436 foglalkoztatott 38.561 dináros átlagbérét 60 000 dinárra növelnék, a vállalat ügyviteli költsége mintegy 5 millió euróval ugorna meg, vagyis az eddigi négy millió euró profittal dicsekvő cég veszteségessé válna. A Matijević húsipari vállalat fizetési listáján 1948 alkalmazott szerepel, akiknek ha kifizetnék az 500 eurós átlagbért, akkor a cég évi jövedelme a jelenlegi 13 millió euróról a felére esne.
A számítások elkeserítőek. Valami csikorog a gépezetben. A kedvező gazdasági légkör, a jóakarat, a kellő munkaszervezés vagy valami más hiányzik? Még azokra a külföldi vállalatokra is vonatkozik ez a megállapítás, amelyek a szerb államtól eurómilliókat kaptak cégalapításra. Ekkora állami pénzeket, mint Szerbia, kevés ország nyújt külföldi cégeknek belföldi terjeszkedés céljából. A hazai adófizetők pénze landol külföldi cégalapítók számláján. Eurómilliók vándorolnak át az állami kasszából támogatások révén munkahelyteremtés céljából. De hol az eredmény? Hova tűnik a pénz? Az egyszeri munkavállalók továbbra is éhbérért dolgoznak.
Tény, hogy a szocializmusnak régen vége, és a profit most már nem a munkást illeti meg, hanem a tőkést. Magánérdekek vezérlik a bizniszt, ahol a megvalósított minél nagyobb haszon a mérvadó. A közpénzek elfolynak, az alkalmazott pedig érje be a 374 eurós átlagbérrel.
