Egy családi vállalkozás sikertörténete

Az Aretol Kft. a kezdetekben családi vállalkozásként indult, jelenleg azonban már 230 állandó alkalmazottja van, a menedzsmentben azonban ma is fontos szerepet töltenek be a családtagok.

Nagy Sándor, az Aretol Kft. igazgatója 1991-ig Vajdaság akkori legnagyobb kereskedelmi vállalatában, az Agrovojvodinában dolgozott, akkor azonban úgy határozott, hogy önálló vállalkozásba kezd. Megalapította a Rotor vállalatot, amely festékkereskedelemmel, áramfejlesztők összeszerelésével és értékesítésével foglalkozott.

Az Aretol cég alapításáig vezető út meglehetősen szokatlan volt. Nagy Sándor a Rotor vezetőjeként a kilencvenes évek elején Szlovéniába utazott, ahol a Cinkarna Celje vállalat képviselőivel találkozott egy szerződést megkötése végett, de a celjei hotelben ott voltak az Etol cég képviselői is, akik elpanaszolták, hogy a háború miatt megszakadtak a szerbiai vállalatokkal az összeköttetések, és nincs kin keresztül eladni az élelmiszer-ipari aromákat és adalékanyagokat. Nagy Sándor erre azt válaszolta, hogy ő megpróbálja a közvetítést és a szállítást megszervezni, de azonnal figyelmeztették, hogy borzasztó bonyolult dologról van szó, hiszen embargó volt, így az árut Szlovénián keresztül Magyarországra, onnan Romániába, majd Bulgáriába és Macedóniába vitték, és onnan jutott be Szerbiába.

– Nagyon komplikált volt, de én belevágtam. 1992-ben megérkezett az első teherautó, a gyárak nagyon megörültek, megkapták az alapanyagokat. Igen ám, de felmerült a kérdés, hogyan fizetjük ki őket, mert akkoriban nem lehetett külföldre fizetni. Jött egy ötlet, hogy málnát vihetnénk ki, így elkezdtem felvásárolni lent Szerbiában a málnát, és szállítottam külföldre.

– Az aroma-üzlet nagyon jól működött, az egész ország élelmiszer-előállító üzemeit mi láttuk el aromákkal. Ekkor úgy határoztunk, hogy ne egy Rotor nevű cég kereskedjen aromákkal, hanem alapítsunk egy újat. Mivel az Etol termékeit szállítottuk, ezért döntöttünk úgy 1996-ban, hogy Aretolnak nevezzük az újonnan alapított vállalatot, amelynek én és a feleségem voltunk a tulajdonosai.

Mi történt ezután?

– 2000-ben jött a rendszerváltás, és akkoriban megkerestek a vajdasági konzervgyárak meg kombinátok képviselői, elsőként az adai Halász József kombinátból meg a moholi Zora konzervgyárból jöttek. Felajánlották, hogy vigyem ki külföldre a termékeiket is, így el is kezdtük a fagyasztott termékek szállítását, és ez is szépen haladt előre.

Ezután következett a privatizáció. 2002 végén megvettem a moholi Zora konzervgyárat, igen lerobbant állapotban volt, és ez nem sikerült, mert a konzervgyárral meg kellett vennem 150 munkásnak a munkaviszonyát. Rájöttem, hogy a legjobb megoldás mindig az, ha saját magam építem ki a vállalatot, és olyan munkásokat foglalkoztatok, akiket én választok ki. Ez a vállalat tönkrement, és mivel maradtak ott gépeink, újra megvásároltam, de akkor már olyan munkásokat válogattam, akiket szerettem volna, és azóta is jól működik. 2003-ban befejeztük az újvidéki üzemünket, itt van a logisztikai központunk, itt van a csomagolórészlegünk is, innen látjuk el csomagolt termékeinkkel a hazai piacot, a hazai üzletláncokat, közéjük tartozik pl. az Univerexport, a Trgopromet, a DIS, a Gomex és az Aman. Ezek nem a legnagyobbak, hanem közepes nagyságú kereskedelmi láncok.

2007-ben megvettem az Akoteks adai varrodát, amely akkor már nem működött, egy év múlva átalakítottam zöldségfeldolgozó üzemmé, és építettem mellé egy hűtőházat is. 2010-ben felszámolás alól megvettem a Zora vállalatnak az ingatlanjait is. 2010-ben megvettük a bácsfeketehegyi mezőgazdasági kombináttól a hűtőházukat, amit az elmúlt húsz évben nem használtak fagyasztásra, hanem csak tárolásra. Ezt átalakítottuk igazi hűtőházzá, felszereltük gépekkel, és 2011-ben már beindult a termelés. 2014-ben megvásároltuk az ókéri hűtőházat. 2016-ban befejeztük a péterrévei hűtőházat, ahol a mai napig nem indult meg a primáris termelés, csupán a csomagolás és az árukészítés. Az elsődleges termelést az idén tervezzük beindítani, az üzemnek a berendezését és az adaptálását a Prosperitati támogatásának köszönhetően tudjuk majd elvégezni.

Szerettem volna megvenni annak idején, 2007-ben, a zentai mezőgazdasági kombinátot, de egy jól ismert nagyvállalkozó is megjelent a privatizáción, és Jerković úr megvette előlem, mert neki nem volt fontos, hogy mennyibe kerül. Az más dolog, hogy két év után tönkrement… Aztán meg a Matijević Agrar vállalat vásárolta meg. Ez azt jelentette, hogy föld nélkül maradtam, de mi sikeresen megoldottuk ezt a problémát úgy, hogy a nagy gazdaságokkal partneri viszonyt alakítottunk ki. A legnagyobb partnereink az MK Agrar, a Delta Agrar, az Almex és a Matijević Agrar. Velük termeltetünk több ezer hektáron zöldségeket, ez adja az össztermelésünknek a kétharmadát.

Vannak azonban olyan termékek is, amelyek jóval munkaigényesebbek, kis területen kell őket termeszteni, ezeket a szabadpiacon vásároljuk fel. A mi termékskálánk a következőkből áll össze: három fő termék van, ezek a zöldborsó, a csemegekukorica meg a zöldbab. Ezek a termékek képezik az évi 15 000 tonnás termelésünknek a kétharmadát. Ezeket a zöldségeket leginkább csak nagy gazdaságokban lehet megtermelni, komoly felszerelésre van szükség, több kombájnt is vásároltunk emiatt. Magyarországon például a termelőknek kell kombájnnal rendelkezniük, nálunk viszont a gyáraknak kell rendelkezniük ezekkel az eszközökkel.

Pályáztak a Prosperitati alapítványnál, mire fordítják a megnyert összeget?

– Amikor kapcsolatba léptünk a Prosperitati Alapítvánnyal, akkor ezzel egy időben felvettük a kapcsolatot a magyarországi Külgazdasági- és Külügyminisztériummal is. Kikérték a véleményemet, mint egyetlen magyar fagyasztással foglalkozó vállalkozóét, hogy mik azok a termékek, amelyeknek termelését mi megszervezhetnénk kis területű földeken magántermelők által, ami olyan jövedelmet biztosítana nekik is, amiből megélhetnének és itt maradhatnának Vajdaságban. Kidolgoztunk közösen egy tervet, amely szerint a csemegepaprika termelése a legjövedelmezőbb, ugyanakkor korlátlan értékesítési lehetőségei vannak. Munkaigényes, kézzel kell szedni, a környező országokban meg Európában nincsenek olyan munkások, akik ezt elvégeznék. Ugyanez a helyzet a karfiollal és a brokkolival is, mert ezeket a termékeket is kézzel kell szedni. Ehhez kapcsolódik még egy termék, a csemegekukorica, de olyan, amelyik nem morzsolásra van szánva, hanem egészben fagyasztásra.

A Prosperitati Alapítvánnyal kötött integrátori szerződés keretében 150 termelőt integrálunk, ezek 5 éves szerződések. Az első évben a csemegepaprika, a brokkoli és a karfiol termelésére kötjük majd meg a szerződéseket. Abban az esetben, ha valaki nem éri el a minimális 2 hektárt, ami feltétel, akkor csemegekukorica termelésére is elfogadom a kínálatot.

Meg kell jegyezzem, hogy ezeknél a termékeknél elengedhetetlen az öntözés, öntözés nélküli földeken ezeket nem lehet megtermelni.

Amikor a Prosperitati Alapítványhoz pályáztam, akkor megjelöltem, melyek a legfontosabb beruházások, amelyeket el kell végezni a közeljövőben.

Szükség volt a bácsfeketehegyi hűtőház kibővítésére, a padlózat felújítására és új gépek vásárlására. Tervezzük egy új fagyasztóalagút megvásárlását, és egy komplett gyökérzöldség-feldolgozó vonalat.

Ókéren egy teljesen új hűtőházat építünk, ezenkívül teljesen új paprika-, karfiol- és brokkolivonalat vásárolunk fagyasztóalagúttal, kompresszorokkal, gőzkazánnal.

Mivel munkaerőhiánnyal küszködünk, ezért kénytelenek vagyunk gépekbe beruházni, egyszerűen nincs annyi megfelelő ember a termékek feldolgozására, amennyire szükségünk lenne, így minden részlegünkbe színválogató gépeket vásárolunk, amelyek igen drágák.

Újvidéken vásárolunk két új csomagológépet, új palettarendszert, villásokat, meg a hazai piacra kis teherautókat, amelyekkel könnyen eljuttatjuk termékeinket minden partnerünkhöz az országban.

Péterrévén megépítettük már a hűtőházat, amit az önrészbe belekalkuláltunk, de ide is tervezünk egy tiszta új paprika-, karfiol- és brokkolivonalat és színválogatót, egy trafót, egy új kutat és két villást.

Ha sikerül ezeket a fejlesztéseket végrehajtani, akkor az említett 150 termelőtől gond nélkül felvásároljuk termékeiket, és fel is dolgozzuk.

Az önrészt már teljesítettük, a terv végrehajtásában viszont vannak fennakadások, mert az OTP Bank hiányol pár dokumentumot. Konkrétan arról van szó, hogy a péterrévei hűtőház parcelláját nem konverzálták, hanem csak használati jogunk volt, és sajnos ez egy nagyon hosszú folyamat, mire az állami földet átvezetik magántulajdonba. Ha minden igaz, akkor a napokban a nevünkre írják a földterületet a becsei földhivatalban, és akkor mehetünk majd csak a bankba, hogy elkészítsük a jelzálog-bejegyzést, mint biztosítékot. A Prosperitati által nyújtott lehetőségek valóban kedvezőek, és remélem, hogy már áprilisban megérkezik a pályázati pénz első része.

Mit tervez a jövőben?

– A jövőben szeretnénk az Újvidék melletti Római sáncokon is megépíteni egy csomagolóüzemet, mert előbb-utóbb ez az újvidéki üzem kicsi lesz számunkra. Itt csak 1000 tonnás kapacitásunk van, és csak két csomagológép fér be, egyszerűen kevés a hely. Továbbá úgy érzem, kicsit elhanyagoltuk a hazai piacot, a kivitelünk 50 százaléka az orosz piacra irányul, ami jelenleg jó, de ez igen bizonytalan piac, és ha véletlenül kiesik az orosz piac, akkor az gondot jelenthet. Most arra törekszünk, hogy a kivitelt főleg a környező országokra összpontosítsuk, és megpróbáljuk a hazai piacon bővíteni az értékesítést, ezért is kértem a kis teherautókat. Szeretnénk többek között egy komplett spenótfeldolgozó vonalat venni, mert az szégyen, hogy mi évente Hollandiából meg Belgiumból több mint 300 tonna spenótot hozunk be. A spenóttermelést már megszerveztük, az integrátori kollégáink pedig már régóta szárítják a spenótot. Még egy felesleges dolgot hozunk be, ez pedig a mini sárgarépa. Én sem tudtam sokáig, hogy ez nem külön fajta, hanem egyszerűen a sárgarépát levékonyítják kisebb méretűre.

A Prosperitatival aláírt szerződésben vállaltuk, hogy a 80 új munkáson kívül integrálunk 150 termelőt. A szerződés-aláírások a termelőkkel folyamatban vannak, egy kicsit sietni kell azoknak, aki az idén szerződni szeretnének velünk, mert egy hónap múlva már ültetni kell a paprikát, a brokkolit meg a karfiolt pedig valamikor június végén, ezekre fel kell készülni. Sok a jelentkező, de várjuk az újabb jelentkezőket is. Ha a termelők kevesebb mint két hektáron termelik meg a zöldséget, az sem probléma, de ebben az esetben nem lesz joguk a térítésmentes pályázatra – mondta Sándor.

Mivel családi vállalkozásról van szó, Nagy Sándor fia, István, és a lánya, Veronika, már huzamosabb ideje az Aretol menedzsmentjének tagjai. A jelenlegi igazgató szeretné a vállalatot a fiatalok vezetésére bízni, ezt fokozatosan szeretné elérni. Ezzel párhuzamosan újabb menedzsereket és szakembereket toboroznak az egyre bővülő vállalatban, de az igazgató szerint ez nem könnyű feladat, mert nehéz találni jó technológust, megbízható szakembert, gyermekeivel karöltve azonban bízik a sikerben.