Talán nincs a világon még egy olyan széleskörűen ismert és használt jelmondat, mint a Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! szlogen. Talán csak a Just do it-tel vagy az I'm lovin it-tel találkozhatunk gyakrabban, viszont azok ugye nem egy mindannyiunkra, az egész társadalomra, illetve az egész bolygóra vonatkoznak, hanem kereskedelmi/marketingszerepük van.
Fotó: Herceg Elizabetta
Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! – a mondás a hatvanas években terjedt el, és mára a környezetvédelem sokat emlegetett szlogenje lett. Mint már említettem, széles körűen ismert és használt, viszont a tapasztalatok szerint széles körűen félremagyarázott is. Mert mi is a lényege? Elméletileg, ha csak a környezetvédelemre fókuszálunk, azt jelenti, hogy globálisan, az egész bolygónkra gondolok, és helyi szinten megteszem a tőlem telhetőt, például nem kérek újabb és újabb zacskót a boltban, ha csak tehetem nem vásárolok műanyag palackba csomagolt italt, ha nincs rá szükségem, lekapcsolom a lámpát, hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsem, de ide tartozhat az is, hogy a szemetet nem a kuka vagy a kosár mellé dobom, hanem bele, és mondjuk ha lehetőségem van rá, életem során legalább egy, de inkább több fát elültetek. Ezzel szemben ugyanezen szlogen másképp is érthető, illetve félremagyarázható. Globálisan gondolkodom, tehát a célom ez esetben is a bolygóm megmentése, hisz másképp nem gondolkodhatok, csak ha valami igazán elvetemült elméletet tettem magamévá. Viszont a lokálisan cselekszem részt már másképp magyarázzuk, azt hangsúlyozzuk, hogy milyen kicsik és jelentéktelenek vagyunk, és amit teszünk az csak csepp a tengerben, sőt még annyi sem, például azt mondjuk, hogy én lokálisan bizony elveszem a zacskót a boltban, műanyag palackban veszem az üdítőt, égve hagyom a lámpát, mert az tényleg olyan kevés, hogy a bolygómnak meg sem kottyan, hanem ott fent, ott kell változtatni, és a kisembert hagyni, hogy nyugodtan tegye, amit tud, fát sem ültetek, mert minek, ha a nagyok egész őserdőket irtanak ki, a szemetem is kicsúszik a kukából, de nem baj, majd jönnek a közmunkások, és felszedik, az a dolguk.
Egy mondat, kétféle magyarázat, és egészen más az eredménye.
A Föld napján, április 22-én és általában az év minden napján nem árt egy kicsivel több önbizalommal rendelkeznünk, és belátnunk, hogy igenis, amit teszünk, annak következménye van nemcsak lokálisan, hogy cseppként a tengerben is kihathatunk az óceánra és annak minden kisebb-nagyobb hullámára. Gondoljunk csak a pillangóhatásnak nevezett jelenségre. „Ha egy pillangó megrebbenti szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában.” Ha ezt tartjuk a szemünk előtt, amikor a környezetvédelemről van szó, sok mindent meg tudunk változtatni pozitív irányba. A legnépszerűbb közösségi oldalon számtalan videó, fotó található arról, hogy egy-egy lelkes csapat hogyan változtatta meg környezetének egy-egy szeletkéjét, a korábban szeméttel telt tengerpartból teknősbéka-paradicsomot varázsoltak, és számos példáját tapasztalhatjuk az ember cselekvőképességének. Amit az ember el tud rontani, azt elrontja, de ugyanakkor képes arra is, hogy helyrehozza. Tisztelet a kivételnek…
A lokális hanyagság globális hanyagsághoz vezet. Állat- és növényfajok kipusztulásához, az éghajlati viszonyok megváltoztatásához, és végső soron az emberiség ki- és a bolygó elpusztulásához.
Vidékünkön is számos területen tapasztalhattuk, hogy a nemtörődömség hova vezet. Lapunk hasábjain is rendszeresen olvashatunk állatmérgezésekről, folyók, patakok flórájának, faunájának teljes pusztulásáról, pusztításáról. Mérgeket szórunk a földekre, azután mérgeket szórunk a növényekre, amiket mérgezett maggal ültettünk a földekbe, majd betakarítás után mérget szórunk a termésre, hogy tartósítsuk, majd méreggel keverjük, hogy erősebb legyen az íze, szebb legyen a színe és így tovább. És hogy teljes legyen a kör, kinevetjük azokat, lekezelően bánunk azokkal, akik felemelik a hangjukat a környezetszennyezés, és annak specifikusan egy-egy jelensége ellen, mondván, úgysem ér el semmit – pedig a pillangóhatás. Ha egyik-másik civil szervezet faültetést, szemétszedést, vagy akár csak ismeretterjesztő gyalogtúrát szervez, akkor nem megyünk el, mert nincs rá időnk, energiánk, és őszintén szólva kedvünk sem.
A globális tehetetlenség korszakában élünk, de ha évente csak egy állatot és egy szál virágot megmentenénk, világunk szebb hellyé változna, továbbra is megőrizné természeti értékeit, mert ezzel az ember is csak nyerhet.
