„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának…” – olvasható Kodály Zoltán gondolata egyfajta mottóként a Törökkanizsa község népzenei hagyatéka című lemez bemutatójának meghívóján. A Törökkanizsáért Egyesület kiadásában megjelenő igen különleges kiadványon szereplő összeállítások a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Népzenei Archívumából származó gyűjtések alapján készültek. A lemezbemutató koncertet a XLII. Durindó és az LV. Gyöngyösbokréta rendezvénysorozata keretében június elsején, pénteken 20 órai kezdettel tartják.
A részletekről Keszég Ákos népzenész, a kiadvány zenei szerkesztője nyilatkozott lapunknak.
– Az egész történet úgy indult, hogy még 2014 elején a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, illetve az intézmény népzenei szakmunkatársának, Juhász Gyulának köszönhetően a kezembe került a Törökkanizsa község területén gyűjtött, igen terjedelmes, összesen több mint tizenhárom órányi népzenei anyag. Ezt elemezgetve született meg bennem egy olyan koncert megszervezésének az ötlete, amelynek programja éppen erre az anyagra épül. Néhány hónappal később, 2014 júniusában már meg is tartottuk a Törökkanizsa község népzenei hagyatéka című koncertet, amelynek programját állítottuk össze, hogy a tizenhárom órányi anyagból azok a dalok kerüljenek bele az egyegyórás koncertbe, amelyek révén a legautentikusabb és legteljesebb módon tudjuk bemutatni a község népzenei hagyatékának a mibenlétét. Nagyon örülünk annak, hogy most, négy évvel később a Törökkanizsáért Egyesületnek és annak elnökének, Újhelyi Nándornak köszönhetően ez az anyag cédén is megjelenhet, amelynek anyagát egy újabb nagyszabású koncert keretében ismét a nagyközönség elé tárhatjuk. A Törökkanizsa község népzenei hagyatéka című cédé megjelenésének célja ugyanis nagyjából ugyanaz, mint ami a négy évvel ezelőtti koncerté is volt: szeretnénk vele emléket állítani és köszönetet mondani a helyi adatközlőknek és azoknak a gyűjtőknek, akik munkájának eredményeképpen ez az anyag fennmaradhatott, Bodor Anikónak, Burány Bélának, Király Ernőnek, illetve az MTA Zenetudományi Intézete munkatársainak, akik nagymértékben segítették a vajdasági gyűjtők munkáját – magyarázta Keszég Ákos, aki törökkanizsai lévén maga is rendkívül fontosnak tartja ennek a kiadványnak a létrejöttét, a tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy sokszor nem fordítunk kellő figyelmet a saját értékeinkre.
– Az ilyen kiadványok nemcsak azért tekinthetők rendkívül fontosaknak, mert összegyűjtik és szélesebb körben is megismertetik az egyes közösségek zenei hagyományait, hanem azért is, mert általuk olyan értékeket próbálunk átmenteni a jelenbe, amelyek örök érvényűek. Ezek a dalok ugyanis egyrészt generációk esztétikai szűrőjén át formálódtak olyanokká, amilyenek, másrészt a miéink. Be kell vallanom, számunkra is nagyon érdekes volt, amikor – azt követően, hogy fiatal népzenészekként magunk is bejártuk szinte az egész Kárpát-medencét, és megismertük az adott területek hagyományvilágát is – rátaláltunk arra, ami a miénk, ami legközelebb áll hozzánk, és ami minket is olyanokká formált, amilyenek vagyunk. Molnár V. Józsefet idézve ugyanis magam is úgy gondolom, hogy a hagyománynak az a lényege, hogy éltessük. A hagyományok színpadra vitele egy nagyon jó eszköz arra, hogy szélesebb körben is megismertessük az értékeinket, a továbbéltetésük azonban még ennél is sokkal fontosabb. Hatalmasat tévedünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a hagyományok korszerűtlenek, és ezért a mai modern világban már nem működtethetők, hiszen ennek megcáfolására számos pozitív példát hozhatunk fel a Kárpát-medence különböző területeiről, minden kétséget kizáróan igazolva azt, hogy ma is meg lehet találni a hagyományok aktualitását. Nagyon jó példa erre Bácskertes, ahol egy mélyen hagyományőrző közösség él, amelynek a tagjai egyáltalán nem zárkóznak a modern világtól és annak vívmányaitól, hanem nagyon szépen és a lehető legtermészetesebb módon tudják egyensúlyba állítani a kettőt. Az ilyen közösségek bizonyítékul szolgáltnak arra, hogy az a hagyomány, amely évszázadokon keresztül meghatározott bennünket, nem veszítette el az aktualitását. Legfeljebb abban az esetben beszélhetünk ilyesmiről, ha nem tudjuk megfelelőképpen éltetni a hagyományainkat – fejtette ki a Törökkanizsa község népzenei hagyatéka című kiadvány zenei szerkesztője, aki szerint bár napjainkban egymást érik az olyan feldolgozások, amelyek valamilyen módon a népzenei elemeket is igyekeznek felhasználni, ezeknek az értéke a hagyományok szélesebb körben való megismertetése, illetve továbbéltetése szempontjából sok esetben megkérdőjelezhető.
– Napjainkban nagyon sokféle feldolgozás készül, amelyek között vannak szerencsés és kevésbé sikeres próbálkozások.
Ákos szerint az ilyen típusú próbálkozások helyett talán szerencsésebb lenne, ha az itteni táncházmozgalom próbálna nyitni a nagyközönség felé.
– Úgy érzem, hogy az itteni táncházmozgalom eljutott arra a szintre, hogy újra nyitnia kellene. Egy kicsit ugyanis bezárkóztunk. A táncházmozgalom indulásakor nagyon sok olyan személy járt ezekbe a táncházakba, akik nem voltak népzenészek vagy néptáncosok, hanem laikusokként vettek részt az összejöveteleken, ma viszont már a táncházba járók túlnyomó többsége népzenész vagy néptáncos. Ezért gondolom azt, hogy nyitni kellene a nagyközönség felé, hogy minél több „laikust” is meg tudjon szólítani, és ezáltal minél többen megtalálhassák magukat benne – fogalmazott a fiatal népzenész, aki abban bízik, hogy mindehhez némiképp a Törökkanizsa község népzenei hagyatékát feldolgozó lemez és az azt bemutató koncert is hozzájárul majd, hiszen – mint mondta – olyan rendkívül izgalmas anyagról van szó, amelynek megismerésében nemcsak a hagyományok éltetését szívügyüknek tekintők lelhetik örömüket, hanem mindenki, aki akár csak egy kicsit is nyitott a hagyományok iránt.
– A vajdasági népzenei hagyatékot elsősorban a sokszínűség jellemzi, ugyanis ezen a területen évszázadok óta nagyon sokféle nép és nagyon sokféle kultúra találkozott. A térség hagyományvilágában a Bartók által meghatározott tájegységek közül a moldvai kivételével, szinte mindegyik tájegység kultúrájának az elemei fellelhetők. Ezeknek a jelenléte eredményezi a már említett sokszínűséget. A másik fontos jellemző az „újszerűség”, hiszen azáltal, hogy ez a térség az elmúlt évszázadok során jóval fejlettebb volt, mint mondjuk, Erdély bizonyos részei, ide jóval hamarabb eljutottak a különböző külső hatások, így a hagyományvilágunk sem annyira archaikus, mint például az erdélyi vagy éppen a moldvai hagyományvilág. Ezeknek a hatásoknak köszönhetően azonban egy olyan tárgyi, zenei és tánchagyomány maradt ránk, ami szerintem elképesztően izgalmas. Mindez Törökkanizsa községre vonatkozóan is igaz, hiszen a munkánk során olyan dolgokra is fény derült, amit meggyőződésem szerint ma már csak kevés törökkanizsai tud. Ilyen például az, hogy Firigyházán volt egy Barabás nevű dudás, aki kijárt Oroszlámosra születésnapokat, névnapokat köszönteni; az, hogy apokrif imák kerültek gyűjtésre; vagy éppen a Gója zenekar játéka, amit Király Ernő ’67-ben gyűjtött fel, és amiből egyértelműen levezethetők az észak-bánáti tamburamuzsika legjellemzőbb stílusjegyei. Az itt gyűjtött anyagok java része új stílusú dallam, amelyek kisebb-nagyobb eltérésekkel szinte az egész Tisza mentén megtalálhatók, de akadnak olyanok is, amelyek csak itt kerültek felgyűjtésre, illetve olyan stílusjegyek is, amelyek kifejezetten az észak-bánáti régióra jellemzőek – magyarázta Keszég Ákos.
Június elsején, pénteken, 20 órai kezdettel a felújított törökkanizsai színházteremben lemezbemutató koncertet tartanak, amelyen közreműködik Szabó Annamária, a Fokos zenekar (Csonka Balázs, Jovánovity Péter, Keszég Ákos, Szabó András és Szerda Balázs), a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület Tiszagyöngye asszonykórusa, valamint Boldizsár Csaba is.
A felvétel a csantavéri Revatnacs stúdióban készült 2018 februárjában. A gyűjtések, melyek alapján az összeállítások készültek, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Népzenei Archívumából származnak.
Közreműködtek: Szabó Annamária – ének, a Fokos zenekar (Csonka Balázs – prímtambura, Jovánovity Péter – nagybőgő, Keszég Ákos – hegedű, Szabó András – basszprímtambura, Szerda Balázs – tamburakontra), Tiszagyöngye ME Tiszagyöngye asszonykórus, valamint Boldizsár Csaba – tamburacselló.
Mesélők: Mészáros Gábor, Orosz István, Lukácsi Péter, Máté Rozália, Csanádi Aranka.
Hangmérnök: Vörös Csongor.
Zenei szerkesztő: Keszég Ákos.
Tervezés: Blaskó Árpád.
Nyomda: Grafoprodukt, Szabadka.
Kiadó: Törökkanizsáért Egyesület.
Támogatók: Vajdasági Magyar Művelődési Intézet; Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság; Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, Törökkanizsa; Törökkanizsáért Egyesület, Törökkanizsa.
