Manapság már teljesen szokványosnak tekinthető az, hogyha valaki a középiskola elvégzése után nem valamelyik vajdasági felsőoktatási intézményben, hanem valamelyik magyarországi közép-, illetve felsőoktatási intézmény falai között folytatja tanulmányait. A zentai születésű Gajda Gergely viszont, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium matematika szakának befejezése után, három évvel ezelőtt meg sem állt Nagy-Britannia fővárosáig. Itt kezdett el egyetemre járni, amelynek harmadik évét szülőhazájától még távolabb, egy ausztrál egyetemen végzi, illetve ugyanitt kutatásokkal is foglalkozik. Gergellyel annak apropóján beszélgettünk, hogy nemrég ő is sikeresen pályázott az Emberi Erőforrások Minisztériuma által, a Nemzeti Tehetség Program keretein belül elindított, a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíjprogramjában, amivel az ausztráliai továbbtanulását támogatja a magyar kormány.
– Mindig is érdekelt a tudomány, legyen az fizika, kémia vagy biológia, ami mellett végül ki is kötöttem. 2015 óta a Biological Sciences négyéves osztatlan MSci-képzésének sejtbiológia szakirányos hallgatója vagyok, ahol főként molekuláris biológiát, sejtbiológiát, genetikát és biokémiát tanulok. Harmadik évemet jelenleg a Queenslandi Egyetemen, Ausztráliában töltöm a NTP-NFTÖ ösztöndíj támogatásával az UCL cserediák-programjában – kezdte el a beszélgetést a fiatalember.
Mikor döntötted el, hogy nyugaton tanulsz tovább?
– A külföldi továbbtanulás lehetősége az MTA TTK „AKI Kíváncsi Kémikus” Kutatótáborban merült fel egy Cambridge-ben tanuló magyar diák motiváló előadása után. Azóta én is több ilyen előadást tartottam a MATEHETSZ megbízásából – néhány szegedi „hallgatóm” már tavaly megkezdte tanulmányait Londonban és Cambridge-ben. A University College Londont elsősorban az intézmény szakmai megítélése miatt választottam, de fontos szempont volt a felszereltség, az oktatás minősége és a számos lehetőség. A 2018-as QS World University Rankings rangsora szerint a UCL a világ 7. legjobb egyeteme, Európában pedig (Cambridge és Oxford után) a harmadik legjobb felsőoktatási intézmény. Ausztráliába pályázati alapon, a UCL szaktanárainak jelölésével kerültem, ahol egyedülálló lehetőségek vártak rám. A nemzetközi tapasztalatszerzés, a változatosság és az oktatásra való friss rálátás mindig nagy előny.
Az egyik közösségi oldalon található bejegyzésedben megemlítetted, hogy ausztráliai tartózkodásod ideje alatt ezidáig két kutatásban is részt vettél…
– Tulajdonképpen két modulon, azaz tantárgyon belül vizsgáltam ugyanazt a problémát két különböző szemszögből. Egyrészt részletes bioinformatikai és genetikai elemzést végeztem egy tengeri szivacs SRCR génállományán, másrészt egy nagyszabású irodalmi munka keretében igyekeztem ugyanezen gének feltételezett szerepét összegezni gerinctelen tengeri állatokban (szivacsok, tengeri sünök, tengeri csillagok, medúzák, …).
Modellállatom az ausztrál Nagy-korallzátony tengeri szivacsa, az Amphimedon queenslandica. Ilyen kutatás csakis Queensland államban valósulhat meg, mivel ez a szivacsfaj nem szaporítható laboratóriumi körülmények között. A kutatás során elsőként kaptam átfogó képet mindhárom jelenleg ismert SRCR altípus jelenlétéről és mennyiségéről. Eredményeimet plenáris előadóként mutattam be Újvidéken a 16. VMTDK-n. Lényegében a mikrobiom mérete és az SRCR gének aktivitása közötti korreláció, valamint maga az SRCR-gének nagy mennyisége és változatossága az A. queenslandica esetében arra enged következtetni, hogy az SRCR domének valóban szerepet játszanak a gazdaállat és a mikrobiom kölcsönhatásának szabályozásában.
A beszélgetés leszervezése során kiderült, hogy jelen pillanatban is egy érdekes kutatásban veszel részt, amely részeként patkányszív-izomsejtekből állítottatok elő új szívet. Kérlek mesélj erről is, illetve arról is, hogy e kutatásnak szerinted milyen jelentőségei lehetnek?
– Idén egy őssejtekkel és regeneratív orvoslással foglalkozó tárgyat is felvettem. Egyik feladatunk egy-egy választott tudományos cikk kritikus elemzése és egyórás előadáson belüli ismertetése volt. Az általam választott cikkben egy kutatócsoport patkányszív-izomsejtekből működő szívet készített, majd ezt infarktus utáni patkányokba ültette. A Queenslandi Egyetemen egyik tanárom emberi bőrsejteket alakított át őssejtekké, majd ezekből készített laboratóriumi körülmények között működő emberi szívet – persze ezt még nem ültették át élő emberbe.
Vannak-e olyan kutatások, amelyekbe szívesen belevágnál, de ez idáig nem volt alkalmad erre?
– Az egyetem mellett sajnos kevés önálló kutatásra jutott időm, de ez meg fog változni. Nyáron Szegeden fogok ecetmuslincákkal foglalkozni, jövőre pedig Londonban dolgozom a disszertációmon, C. elegans férgek öregedést és élethosszt szabályozó folyamatait vizsgálva. A jövőben szeretnék belekóstolni a CRISPR/Cas9 génmódosításba, ami valószínűleg fontos kelléke lesz bármilyen molekuláris biológiai kutatásnak.
Az egyetemi tanulmányaid befejezése után Angliában/ Ausztráliában folytatod a pályafutásod, vagy pedig valahol közelebb szándékozol munkába állni?
– Ausztráliában csak egy évet maradok, de tartósan nem tudnám az otthontól ilyen távol elképzelni a jövőmet. Jövőre mindenesetre még egy év vár rám Londonban, ahol megírom a disszertációmat. Ezt követően megkezdem majd PhD képzésemet, bár ennek helyszíne és időtartama egyelőre bizonytalan. Hosszú távon mindenesetre Magyarországon szeretnék elhelyezkedni kutatóként.
Az egyetemi felsőoktatás, s általában az oktatás terén mi az, amire az ausztrálok hangsúlyt fektetnek, s szerinted mik az előnyei az ausztrál oktatásnak a szerbiaival, illetve a magyarországival szemben? Melyek azok a dolgok, amelyeket szerinted nálunk, illetve Magyarországon is el lehetne tanulni az ausztráloktól?
– Az ausztrál hasonlít más angolszász országok (Anglia, Amerika) oktatási rendszerére, bár az elzártság és a távolság miatt itt is akadnak különbségek. Az ausztrálok „lazábbak” – sok a munka, de annál kevesebb az elvárás. A befektetett extra munka mindig megtérül jobb jegyek formájában. Ezzel szemben Londonban jóval szigorúbb az osztályzás. Például, ha Ausztráliában 100 százalékot kapok egy tárgyra, az a londoni bizonyítványomban csak 85 százalék lesz (van egy táblázat, amivel majd az itteni jegyeimet átalakítják az angol oktatási rendszerhez szabva). Az angol oktatási rendszer általában nagyobb hangsúlyt fordít a gyakorlatokra és a fontos készségekre (ún. transferable skills), mint a magyar vagy más kelet-európai oktatási rendszerek. Ilyen az előadókészség, a kritikus analízis, az érvelés, a kreativitás, a csapatmunka. A jól megszervezett laborgyakorlatok és nagyszabású szimulált kutatási projektek a valós kutatói életre készítenek fel.
Ausztráliát legtöbben egyfajta egzotikus országként/ kontinensként képzelik el. Te milyennek ismerted meg ezt az országot, az ottani embereket?
– Egyrészt az egzotikum miatt is választottam Ausztráliát – meg persze a sok napsütés miatt, amiből nem sok részem volt Londonban. Steve Irwin (David Attenborough mellett) egyik gyerekkori hősöm volt, aki megszerettette velem az állatokat, a természetet és a biológiát. Ő is Brisbane-ben élt, itt van állatkertje is, amit ma a családja vezet, s itt szobrot is emeltek neki. Bár legtöbb ikonikus, veszélyes állat mára sajnos kihalófélben van, és a Nagy-korallzátony is hanyatlik, kenguru és koala még akad bőven, és minden tele van hatalmas pókokkal. Kígyót csak egyszer láttam, az is egy ártalmatlan zöld fakígyó volt – de a piton is elterjedt errefelé.
Ausztráliára gondolva általában az Outback-et, a nagy központi sivatagos területet képzeljük el, és erre valóban igaz is a legtöbb sztereotípia. A tengerparton viszont meglepően modern és élhető nagyvárosok sorakoznak. Ausztrália egy alternatív Amerika, ahol védik a természetet, békében élnek az őslakosokkal, és szeretik az angol királynőt. A néhány mérges kígyó ellenére jóval biztonságosabb is, mint Amerika. Az emberek boldogok, optimisták, felelősségteljesek. Szinte a teljes lakosság a tenger mellett él, jó a levegő, süt a nap, tiszta a táj.
A tanulás, a vizsgák és a kutatás mellett marad-e szabadidőd arra, hogy bejárd az országot, illetve hogy találkozz az ott élő magyar közösség tagjaival?
– A vizsgák mellett nincs szabadidőm, itt ugyanis az utolsó előadások után csak egy hetet kapunk felkészülni a vizsgákra. Év közben annál többet járok kirándulni a környező nemzeti parkokba, botanikus kertekbe, és a tengerpartra. Főleg a természetjárást szeretem, igyekszem felkutatni a helyi állatokat. Ausztrália sokkal nagyobb, mint gondoltam volna, úgyhogy az utazás elég nehéz és drága, de a környéket (Brisbane és Gold Coast) elég jól megismertem. A queensland-i magyar klub még számomra is messze van (az egyik közeli külvárosban, tőlem olyan 70 km-re található), egy zentai származású helyi magyar családdal viszont szoros barátságot ápolok, és sokat köszönhetek nekik.
