Kupuszina (Bácskertes), a nagy múltú, csodálatos nyelvsziget (nyelvjárássziget), kétségkívül a vajdasági magyarság művelődési életének egyik szerény, meghatározó tényezője. Az említett tényező azonban nemcsak a sokszínű, igen tartalmas kultúrtevékenységet képviseli, hanem egy olyan színvonalat is, amely a múltban is és napjainkban is rangot teremtett és teremt a nyugat-bácskai falu kis közösségének!
S ezt a rangot hosszú évtizedek óta őrzik az egymást követő nemzedékek! Nem nehéz ezt igazolni. Ott vannak például a színjátszók. A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók idei, 23. találkozóján a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József Színjátszó Csoportját Pataki László-díjjal tüntette ki a zsűri a találkozó legjobb, hagyományos keretek között megvalósított előadásáért, az Egy bolond százat csinál című darabjáért. Megjegyzem, tavaly ugyancsak Pataki László-díjjal tért haza ez a csoport! Akkor Gosszé Endre Trezka című darabjának remek színreviteléért érdemelték ki a kupusziniak a rangos díjat.
S ha már a színjátszókat említem, el kell mondani, hogy nemcsak ők ünnepelnek, hanem annak a csodálatos kis nyelvszigetnek apraja-nagyja ünnepre készül: a kupuszinai színjátszás 100. évfordulójára.
Emlékeztetőül: A korabeli krónikás feljegyzéséből tudjuk, hogy Kupuszinán 1919 augusztusában „meglepő” dolgok történtek. A Bócsa-féle kocsma törzsvendégei azt tapasztalták, hogy a légkör már nem a megszokott, nem a régi. Színdarabot próbáltak a nagyteremben, id. Sturcz József kántortanító irányításával. Szigligeti Ede Cigány című népszínművét igyekeztek színpadra vinni a kezdő, a színházzal akkor ismerkedő kupuszinai fiatalok.
S előadás született! Színházi előadás. A Cigány bemutatója után pedig megalakult a társulat. Megindult a munka, a folyamatos munka. Egymást érték a bemutatók. Meg kell jegyezni, hogy a zene iránti elkötelezettségnek az első bemutatótól napjainkig meghatározó szerepe volt, és természetesen van. Id. Sturcz József, a kántortanító, és a fia, ifj. Sturcz József ia nagy sályt helyeztek a zenei elemre.
Id. Sturcz József 1946-ban nyugdíjba vonult. A stafétát fia, ifj. Sturcz József vette át, aki aztán 1947-től 1983-ig (nyugdíjba vonulásáig) 18 népszínművet, 8 zenés vígjátékot, 7 operettet, 2 drámát és 5 gyermekelőadást rendezett. S nagyon fontos, hogy ifj. Sturcz József a kupuszinai színjátszásnak azt a folyamatosságát, erőteljes kibontakozását, amely édesapjának áldozatos munkáját dicséri, továbbéltette és minden tekintetben gazdagította.
Amikor ifj. Sturcz József is visszavonult, tanítványai foglalkoztak a színjátszókkal. Közülük Molnár József volt az, aki tanítómesterének nyomdokába lépve, érdemben folytatta annak értékteremtő munkáját. Molnár József rendezéseiben „újjászületett” a lebecsült, félretett zenés műfaj! Előadásait kifinomult érzékkel komponálta/komponálja, megteremtve egyúttal azt a színvonalat, amelyről csak a legőszintébb elismerés hangján lehet és kell is szólni. Hivatásos szakemberek hangoztatták nem egy alkalommal, és hangoztatják ma is, hogy némelyik kőszínház is megirigyelhetné azt az alázatot, könnyedséget, csapatszellemet, ének- és tánctudást, amivel a kupuszinai színjátszók közönség elé lépnek.
A kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (1947-ben alakult) egykori színjátszó csoportja hosszú esztendők óta Sturcz József Színjátszó Csoport néven tevékenykedik. A névadás szép, emberi gesztusát a két tanító bácsi iránti végtelen tisztelet, nagyrabecsülés határozta meg. Mert Kupuszinán, de nemcsak ott, hanem Vajdaság-szerte, a két Sturcz József mindenki számára csak tanító bácsi volt. Szerették, méltányolták a falu két legendás alakját. S úgy érzem, hogy a kupuszinai színjátszók minden alkalommal, amikor kimagasló teljesítményük után ott, a színpadon meghajolnak a közönség előtt, két tanító bácsijuk emléke előtt is fejet hajtanak.
A színjátszás folyamatossága ott, Nyugat-Bácska csendes, békés világában sohasem kérdőjeleződött meg, sohasem került nagyobb válságba. Őrizte, éltette ez a kis közösség, mert tudta és tudja, hogy a színház, még ha nem hivatásosis, a közösséget összetartó hatalom. S ez a „hatalom” 100 éves lesz!
Igen! A falu, Kupuszina, színjátszásának 100. évfordulójára készül. Rendhagyó esemény ez, amely nemcsak az ott élő közösség, hanem a vajdasági magyar amatőr színjátszás egészének szempontjából is figyelmet érdemel. Éppen ezért már most, az előkészületek korai időszakában azon kellene igyekezni, hogy a jeles évforduló ünnepi műsorában helyet kapjon a Vajdasági Magyar Amatőr színjátszók 24. találkozója. S ha így lesz, akkor a vajdasági színjátszók hagyományos seregszemléjének résztvevői ott lesznek Kupuszinán, és a helybeliekkel együtt köszöntik, köszönthetik a falu színjátszásának százéves jubileumát.
