Az apák napját világszerte különböző időpontban ünnepelik, ami érthető, hiszen aránylag új ünnepről van szó, a 20. században kezdték bevezetni, az anyák napja párjaként. A nagyobb országok (Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, India) június harmadik vasárnapján kezdték ünnepelni az apák napját, és lassan a világ túlnyomó része elfogadta ezt a dátumot, Magyarországon is ekkor tartják, Szerbiában viszont a pravoszláv karácsony előtti vasárnapon.
A történészek azonban nem mindannyian ártenek egyet abban,, hogy az apák napja új ünnep, sokan azt állítják, hogy több ezer évvel ezelőtt is megünnepelték, példaként említik, amikor Babilonban 4000 évvel ezelőtt egy gyermek lemezre vésett üzenetet az apjának, hosszú és egészséges életet kívánt neki.
Bárhogy is legyen, az anyák napja mellett megérdemelten kaptak egy napot az apák is, hiszen ők is ugyanúgy részei a családnak, mint az anyukák, szerencsés esetben mindketten egyformán kiveszik részüket a gyermekek neveléséből, a családi ügyek intézéséből. Máris hallom egyes anyukák reakcióját, hogy na, persze, hazajön a munkáról (ha van neki), megiszik egy-két sört, aztán lefekszik aludni. Sajnos láttam milyen az, amikor egy apuka elhagyja feleségét és kisgyermekét, a gyermektartást sem hajlandó fizetni, egyáltalán nem érdeklődik gyermeke iránt, még a szülinapján sem hívja fel... De olyat is láttam, ahol az anyukák egész nap sorozatokat néznek, vagy a közösségi hálón lógnak, miközben egy rakás dolog vár elintézésre, a gyereket ne is említsem. Ezért, ha már tehetem, egy kicsit védelembe veszem az apukákat, mert sok olyan családot ismerek, amelyben az apák viszik-hozzák a gyereket óvodába, iskolába, foglalkozásokra, tanulnak velük, játszanak.
Rengeteg pszichológiai tanulmány is rámutat arra, hogy az apaság nagyon fontos. Az anyákat többször említik a gyerekekkel kapcsolatban, és ez természetes, hiszen a szülés élménye rendkívül szoros kapcsolatot alakít ki az anya és gyermeke között, de az apa szerepe sem kevésbé fontos.
Az apáknak tehát nem csupán a családfenntartás a feladatuk, nagyon fontos szerepet játszanak a gyermek családképének kialakulásában is. A gyerekrajzokon jól követhető, hogy milyen a kapcsolat a gyerek és az apa között, ezekre úgy tekinthetünk, mint egyfajta őszinte tükörre gyermekünk részéről. Az apák szerepe természetesen ugyanolyan fontos a kisfiúk és a kislányok fejlődésében egyaránt. A kisfiúk apukájukkal büszkélkednek az óvodában és az iskolában, és persze őket tartják a legokosabbnak, legerősebbnek és a legügyesebbnek a világon, a kislányok pedig gyakran az apjukról alkotott kép alapján alakítják ki férfiideáljukat.
Az apákra, akárcsak az anyákra, teljesen új feladatok várnak manapság, és ezzel sokan nincsenek tisztában, hiszen a szüleik, nagyszüleik meséiből valahogyan ők is úgy képzelik el az életüket, mint ahogyan régen volt. Kedves barátaim, ez azonban manapság egyáltalán nem úgy néz ki, mint valaha! Az anyukák manapság nemcsak otthon sürögnek-forognak, ebédet főznek és foglalkoznak a gyerekekkel, hanem eljárnak dolgozni is, karriert építenek, továbbtanulnak stb. Magyarán, ha valaki olyan apuka akar lenni, aki azt képzeli, hogy minden nap, amikor hazaér a munkából, otthon várja a mosolygó asszony, a meleg leves és a hideg sör, az maradjon inkább az anyukájával! (habár az sem tuti tipp). De egy biztos: ha valaki valóban apa akar lenni, ezt tegye tiszta szívből, ne sajnálja idejét gyermekeire, mert a nevelés nem játék, és ha valóban tiszta szívből, teljes odaadással gyakorolja apai teendőit (néha az anyait is, elkerülhetetlen), akkor gyermekeitől olyan ajándékot kap, amit sehol nem kaphat meg máshol: a szeretetüket és a megbecsülésüket. A gyakorló apukák ezt tudják: amikor a gyerek szemében felfedezik az örömet, a hálát és a végtelen szeretetet. Erre mondják a reklámban: „Van, amit nem lehet pénzért megvenni. Minden másra ott a MasterCard.”
Nem szabad azonban megfeledkezni azokról az apákról sem, akik a sors fintora miatt egyedül nevelik gyermeküket/gyermekeiket. Sajnos tapasztalatból azt is tudom, milyenek a hétköznapjaik, és mondhatom, egyáltalán nem egyszerű. Míg az anyukák valahogy szerencsésebben kijönnek ebből az egykapus játékból, addig az apukák nehezebben találják fel magukat, így időnként az anya szerepét is betöltik, mert másképpen nem megy. Feladják azt az életmódot, amit valaha éltek (vagy elmennek pl. karibi kalóznak), és elkezdik a pelenkát cserélni, az ebédet főzni, bevásárolni (közben pelenkát cserélni), takarítani, mosogatni, port törölni (ez nehéz), és sorolhatnám… Az esti mesénél sokszor nem tudni, ki olvassa és ki hallgatja, de ez is megváltozik, hiszen egy idő után, valami csoda folytán, formába jön az apuka, és egyre gyorsabban, pontosabban intézi dolgait, még az ebédek is elkészülnek se perc alatt. A gyerekek rendkívüli energiát adhatnak a szülőknek, és olyan dolgokat is könnyen kibírhatnak, amire nem hitték volna, hogy menni fog.
Az elmúlt pár évtizedben az apák szerepe sokat változott a korábbihoz képest. Az apák több időt töltenek gyermekeikkel, mint azelőtt, így lelkileg is közelebb kerülnek hozzájuk, sok esetben már csecsemőkoruktól kezdve. Akárhogy alakuljon is az élet, a lányoknak és a fiúknak is szükségük van apaképre, az apai példára, ezért szeressék őket, és köszöntsék fel az „öreget” az apák napján!
