Eleink heti „menüjének” fontos alkotó eleme volt hajdanán a mák. Vagy tészta, vagy kalács formában fogyasztották édességként, de alapélelmiszerként is. Az inkább a kakaóba szerelmes utókor már kevesebb tisztelettel adózott ennek az igen egészséges növénynek. Az utóbbi időben viszont ismét kezd visszaállni a mák betyárbecsülete, mert a táplálkozással foglalkozó tudósok kimutatták az e növénynek tulajdonított számtalan pozitív hatást, amiktől megtáltosodhat a civilizációban megfáradt emberi test.
Kalmár László és felesége, Irén, a topolyai piacon (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
A topolyai Kalmár Lászlóval és feleségével, Irénnel, illetve a gazdaságukban termelt mákkal és a belőle készült finomságokkal immár három éve lehet találkozni a topolyai piacon, szombaton, a két csarnok között. Továbbá a havi vásárokban, és néhány környékbeli falu piacán, de néha az újvidéki Limáni piacon is megfordulnak. A nyári kánikulában szombaton 11 óra körül már csak lézengenek a topolyai piac vásárlói, és lassan az árusok is útra kelnek beszerezni ezt-azt. Kalmárék ízlésesen barnára sült mákos kalácsa mellett bizony sokan lelassítják lépteiket.
– Évtizedek óta földműveléssel foglalkozik a családunk. Mákunk mindig is volt a kertben, komolyabban három éve kezdtünk el vele gazdálkodni, ma már 3–4 holdon termesztjük, ahogy a vetésforgó kiadja. Régen persze mindent kézzel csináltunk, kézzel fejtettük szét a gumókat, a haját pedig a szövetkezet felvásárolta a 60-as, 70-es években – avat be László a község máktermesztésének múltjába, majd az iránt érdeklődünk a háziasszonytól, Iréntől, hogy mit kell tudni a mák fajtáiról.
Kalmárék mákolajat is árulnak (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– Két fajtát lehet megkülönböztetni, van őszi és tavaszi vetésű mák. Mi őszit termelünk, és most nyáron, aratásban van a szüret ideje. Az idén nem kedvezett a növénynek az időjárás, gyengébb a termésünk, egyharmada a megszokottnak. Március-áprilisban szinte egy csepp eső nem esett, és jelentősen visszahúzta a termést. Időnap előtt elvirágzott, és nem tudta kinevelni a gubókat – halljuk, majd Lászlótól a termelési technológia iránt érdeklődünk.
– A mákot apró mag vetésére alkalmas vetőgéppel lehet vetni. Mi megbízunk egy, az eszközzel rendelkező gazdát, és ő elveti. Egy hold bevetésére 1 kg mák szükséges. Ezt követően bizonyos idő után sorközművelést kell csinálni, ritkítani a növényt, és alkalomadtán kapálni. Viszont oda kell figyelni, mert a mák nem szereti azt sem, ha nagyon ritka, csoportban szeret fejlődni. Műtrágyázást nem igényel, persze az a növény, ami előtte a földben volt, kapott műtrágyát. Permetezni virágzás előtt, bogarak ellen szoktuk, hogy a kártevők ne tudják „beköpni”. Ha ez mégis megtörténik, akkor nem fejlődik ki a gubó, illetve bekukacosodik. A mákot egyszerű búzahéderrel lehet kombájnozni, mi egy precízebb, modernebb géppel dolgoztatunk, ahol automatikusan be lehet állítani több dolgot. Aratás után következik a mák szeleltetése, át kell rostázni többször is. A mag önmagában száraz, de kerülhet bele nedves dolog. A tárolást fa ládákban oldjuk meg, mint ahogy az egykoron is történt. A gyakori cica-kutya őrjárat pedig megóvja a magot a rágcsálóktól – halljuk Lászlótól. Feleségétől, Iréntől, a piaci asztalon ízléses tekercsekben tornyosuló mákos kalács iránt érdeklődünk.
A vajdasági emberek ma is elérzékenyülve emlékeznek a nagymama vasárnapi mákos kalácsára. Kalmárék kalácsa időutazásra hívja a vevőket. (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– A férjem feladata a mákdarálás, régi klasszikus kéthengeres darálón oldja meg a feladatot. A már megszokott recept alapján, tejjel és élesztővel készül, kelesztett tésztába kerül a mák. Nem panaszkodhatok a vevők érdeklődésére, mindig eladjuk a bekészített kalácsokat. A legnagyobb keletje mégis ünnepek körül van az igazi házi, a nagymama receptje alapján készült mákos kalácsnak – halljuk a háziasszonytól, majd a férj veszi át a szót, és elmeséli, hogy a kalácskészítés ötlete onnan jött, hogy szinte kikönyörögték tőlük a vevők.
– Először csak amolyan heccelődve, később mind komolyabban kérdezték tőlünk, hogy miért nem árulunk mákos kalácsot is. Beadtuk a derekunkat, és a kezdeti kis adagok után láttuk, hogy bizony ennek a tésztába csomagolt máknak is van keletje – mondja viccesen László, akitől a hidegen sajtolt mákolaj iránt is érdeklődünk.
Szemet gyönyörködtető műalkotás, a mákvirág (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– Sajtoltatjuk a mákot. A mi mákunkból készült 0.25 dl-es olaj ára 500 dinár. Igazán nagy kereslet nincs rá, ezért túl sokat nem is készíttetünk, csak ha elfogy. Mi magunk is használjuk salátaöntetként, de akár egy-egy kanállal, magában is elfogyasztunk. Találkoztunk már olyannal is, aki nem szereti a mákot, mert a foga közé rakodik a szem, de az olajat igen-igen kedveli. Persze a mákra is érvényes az „ízlések és pofonok” szólás, attól függetlenül, hogy egyre többet hangoztatják bizonyos „gasztrokörökben” a jótékony hatását. Egyébként a szemes mák kilóját pillanatnyilag 400 dinárért adjuk, darált formában 500 dinárba kerül. Városokban inkább ebben a formában a népszerűbb, mert már nem rendelkeznek a háztartások a célnak megfelelő darálóval – mondja ezúttal Irén, férje, László – felesége halk csitítgatása ellenére – a mákról folytatott beszélgetésbe óhatatlanul is beleszövi azt a számtalan nehézséget, ami jellemzi egy-egy földműveléssel foglalkozó család életét, ezért elkanyarodunk beszélgetésünk eredeti témájától.
– Próbálkoztunk mi már annyi mindennel az ágazaton belül, hogy valahogy boldoguljunk, de mindig az volt a vége, hogy szinte többe került a befektetés, mint amennyi bevétellel számoltunk. Nincs megbecsülve a gabona, a kifizetődőség határán van. Állataink az utóbbi időben nincsenek, mivel az állattenyésztéssel még annyira sem éri meg foglalkozni, mint a növénytermesztéssel. Mindig is voltak könnyebb-nehezebb időszakok az életünkben, most viszont a mezőgazdaságot sújtó időjárási megpróbáltatások mellett jelentősen nehezíti a földművesek dolgát, hogy a kistermelőket teljesen ellehetetlenítik a megszabott felvásárlási és üzemanyag-árakkal. Már nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy egy gondosan megtervezett forgatókönyv alapján ürültek ki a gazdasági udvaraink, velük pedig a falvaink, városaink. Az ország lakosságát, és azok életét nem a huszonpárezer hektárt birtokló egyének biztosítják, de ők irányítják a romlásba – mondja László keserűen, majd beavat bennünket abbéli tervébe, hogy ő bizony csipiszt szeretne mutatni a globális trendeknek, és szeretné felépíteni őseink vályogfalú házát, szülei egykor korszerűnek számító tanyáján, Tornyoson.
A falvakban inkább a szemes mákot, városban jobban a darált mákot vásárolják a vevők (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– A szüleim 1955-ben vásárolták meg a tanyájukat, magam is ástam azokat a gödröket, amin kivezették a szállásra a villanyáramot. Fáj a szívem látni azt a rengeteg régi omladozó házat, egykor virágzó, ledózerolt tanyát. Elhatároztam, hogy ebben a felbolydult világban én értéket szeretnék teremteni, szembe menni a hagyományainkat lefitymáló trendekkel. Múlt évben kezdtem neki a tervemnek, most egy picit megtorpantam, látva azt, hogy rengetegen elköltöztek a környezetünkből, de ha találok társakat az ötletemhez, akkor folytatása következik. Az elképzelésem az, hogy bemutassuk, hogy lehet egyszerűen és kevés pénzből házat építeni a rendelkezésünkre álló természetes anyagokból. Ma még lehet Topolyán találni olyan munkást, aki tud falat döngölni, a megfelelő föld adott. Magyarországon már kezdik ismét felfedezni ezt az építési formát és ennek előnyeit. Az a célom, hogy az itt élő emberek, fiatalok is rádöbbenjenek erre – halljuk Lászlótól, akinek nem titkolt elképzelése ifjúsági és gyermektáborokat szervezni a család tanyáján. Csak a terveit nehéz ellenszélben véghezvinnie, ezért várja a hasonlóan gondolkodók jelentkezését. Azt reméli, hogy ebben az egyre sötétebb jövővel kecsegtető világban talán lámpást tudnának egymásnak gyújtani a hasonlóan gondolkodók.
