Egyesek sajátos humoráról, mások kiváló szervezőkészségéről ismerik a horgosi Gonczlik Ákost, a csókai Vegyészeti–élelmiszeripari Középiskola idén érettségizett környezetvédelmi technikus szakos tanulóját, akit az intézmény munkaközössége a generáció legjobb diákjának választott. Ákos nemcsak kiváló versenyeredményeivel, hanem az iskoláért tett erőfeszítéseivel és az iskolán kívüli tevékenységeivel is kiemelkedett társai közül. Mindennapjait az állandó pörgés és a másokon valós segítési szándék határozza meg. Olyan hivatást választott, amely által az elkövetkező évek, évtizedek során reményei szerint valódi sikertörténeteket élhet majd meg.
– Már egészen kicsi koromban is valami olyasmivel szerettem volna foglalkozni, ami által segíteni tudok másokon. Arra szerencsére gyorsan rájöttem, hogy a rajzfilmekben látott szuperhősökhöz hasonló teljesítményre, bármennyire is szeretném, nem leszek képes. Ezt követően azonban továbbra is foglalkoztatott az, hogy mihez kellene kezdenem a későbbiekben. Volt egy biológia-tanárnőm, akinél soha nem volt ötösöm, kivéve nyolcadikban, amikor ökológiát tanultunk. Mivel ez a téma már akkor is nagyon közel állt hozzám, úgy éreztem, olyan továbbtanulási lehetőséget kell választanom, amely lehetővé teszi számomra, hogy hosszabb távon is ezzel foglalkozhassak. Amikor rátaláltam a környezetvédelmi technikus szakra, azonnal tudtam, hogy ide kell iratkoznom. A szüleim ugyan eleinte kicsit nagynak találták a Horgos és Csóka közötti távolságot, végül mégis sikerült meggyőznöm őket arról, hogy ez lesz a legjobb választás számomra – emlékszik vissza Ákos, aki nem tagadja, ma is nagyon örül a döntésének, hiszen az elmúlt négy év során nemcsak az iskoláját, hanem magát Csókát is megszerette. A település – ahogyan fogalmaz – nyugodt és támogató közeget biztosított számukra a tanulmányaik során megvalósított projektumokhoz, amelyekből nem volt hiány, hiszen Ákos igazi vezéregyéniségként folyamatosan arra igyekezett ösztönözni társait, hogy közös erővel járuljanak hozzá iskolájuk és környezetük szebbé tételéhez.
– Amikor beiratkoztam a középiskolába, mi voltunk a negyedik olyan generáció, amely környezetvédelmi technikus szakon kezdte meg a tanulmányait. Ennek ellenére, amikor először beléptem a tanterembe, azonnal feltűnt, hogy az teljesen üres. Nem értettem, hogyan lehetséges az, hogy az iskolának már négy éve vannak ezen a szakon tanuló diákjai, még sincs egyetlen cserép virág, vagy bármi olyasmi a teremben, ami arra utalna, hogy fontos számukra a környezetük. Ez kissé lehangoló volt számomra. Így aztán otthon megfogtam a felesleges virágokat, és bevittem őket a suliba. Később az osztálytársaim is csatlakoztak ehhez az akciómhoz, és egyre több virágunk lett, amelyekről természetesen igyekeztünk megfelelően gondoskodni is. Mire negyedikesek lettünk, annyi virágunk lett, hogy nem fértünk el tőlük. Az iskola 2013-ban csatlakozott a Tisztább és zöldebb iskolákért Vajdaságban! elnevezésű programhoz, aminek keretében minden évben kellett szerveznünk olyan programokat, amelyek révén szebbé és zöldebbé tehetjük az intézményünket. Az első évben műfüvet vásároltunk a pihenő részre, és mivel egy másik pályázat keretében az intézményünk több diákja is készített különféle maketteket, kihelyeztük azokat a műfűre, készítettünk hozzájuk kis napelemeket és szélkerekeket, és így a pihenő rész csakhamar egy igazán üde színfoltjává vált az iskolánknak. Izgalmas projektumunk volt továbbá az is, amelynek során újrahasznosított anyagokból elkészítettük a naprendszert, amely ugyancsak azóta is ékesíti az intézményt. Volt egy olyan kezdeményezésünk is, aminek az volt a célja, hogy a fizikaszertárban lévő, már-már muzeális értékű, ám évek óta semmire sem használt eszközöket közszemlére tegyük, amit szintén sikerült megvalósítanunk, ugyanis találtunk két felesleges szekrényt, majd az egyik tanárunk, aki hobbi szinten asztalosmunkákkal is foglalkozik, körbevágta az ajtajukat, üveget helyeztünk beléjük, és a két szekrény a benne lévő tárgyakkal együtt azóta is az iskola folyosóján van – meséli lelkesen a fiatal környezetvédő, aki nemcsak az iskolájában igyekezett környezettudatos gondolkodásra nevelni társait, hanem szélesebb körben is. Két évvel ezelőtt néhány horgosi fiatallal együtt létrehozta az Öko-csapat nevű környezetvédelmi csoportot, amely hetente több alkalommal jelentkezik friss bejegyzésekkel a legnagyobb közösségi oldalon.
– Úgy látom, hogy az emberek többsége nem szeret másokkal foglalkozni, csakis saját magával, illetve azzal, hogy a saját kis élete, amennyire lehet, rendben legyen. Sokan egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy zöldfelületeket alakítsanak ki a portájukon, ehelyett az első métertől az utolsóig beépítik, sőt még le is betonozzák, nem törődve azzal, hogy ezáltal nemcsak saját maguknak, hanem a környezetükben élőknek is igen sokféle problémát okoznak. De olyan apróságokra sem figyelünk oda, mint például az, hogy ha már egyes helyeken van lehetőség a szelektív hulladékgyűjtésre, akkor a különböző hulladékfajtákat a megfelelő szemétgyűjtőbe helyezzük. Ez számomra teljességgel érthetetlen. A legfőbb problémát véleményem szerint az jelenti, hogy az elmúlt évtizedek során nagyon sok olyan generáció nőtt fel, amelyeknek a tagjait már nem lehet megtanítani arra, hogy bizonyos dolgokat másként csináljanak, mint ahogyan addig csinálták. Ha a gyermek azt látja, hogy a nagymama rendszeresen kiviszi a szemetet az utcára, és ott kiönti, akkor nagy eséllyel ő sem fogja másként csinálni. Ha azt tanulja meg a szüleitől, hogy amennyi fa csak létezik a ház körül, azt mind ki kell vágni, akkor valószínűleg ő is ugyanezt fogja csinálni. Amíg egy teljes generációt nem tudunk úgy felnevelni, hogy teljesen természetes és magától értetődő legyen számára a környezetre való fokozott odafigyelés, addig sajnos nem nagyon tudunk hosszú távú eredményeket elérni. Éppen ezért lenne fontos, hogy a döntéshozók is mielőbb felismerjék, amíg a lakosság nem tud vigyázni a természet adta kincseire, addig hiába vannak jól működő gyárai és fantasztikus ipari létesítményei, hosszú távon nem fog tudni a fejlődés útjára lépni – fejti ki Ákos, akinek másik szívügye az utazás- és rendezvényszervezés, aminek a gyökerei szintén egészen kisgyermek koráig nyúlnak vissza.
– Már kiskorom óta bennem volt az a vágy, hogy egyszer majd szeretnék buszsofőr lenni. Eleinte persze mindenki le akart erről beszélni, mondván, nem egy jól fizetett szakma, ráadásul az ember szinte soha nincs otthon. Hét-nyolc éves korom óta rendszeresen követem az autobusi.net oldalt, amelynek segítségével feltérképeztem, milyen cégek vannak az országban, azok milyen autóbuszokkal rendelkeznek, milyen vonalakon közlekednek, és még sorolhatnám. Néhány évvel ezelőtt, amikor a Szabadkai Egyházmegye ifjúsági lelkinapot szervezett Doroszlón, megkérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem segíteni a fiatalok odautazásának koordinálásában. Természetesen igent mondtam. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a következő évben már nemcsak az utazás, hanem a program megszervezésébe is besegítettem, ami a későbbiekben is folytatódott, elsősorban annak köszönhetően, hogy egyre nagyobb bizalmat kaptam az egyházmegye ifjúsági referensétől. Egyszer azután felvetettem neki, hogy milyen jó lenne, ha a ministránsok is rendszeresen találkozhatnának egymással. Így születtek meg a ministránstalálkozók, amelyeket évente két alkalommal szervezünk meg, az egyiket ősszel, a másikat pedig tavasszal. A tavalyi őszi találkozót Óbecsén, az idei tavaszit pedig Horgoson tartottuk, és mindkettő nagyon jól sikerült. Ezek a rendezvények nemcsak azért fontosak, mert kiváló lehetőséget kínálnak a különböző régiókban élő fiatalok számára arra, hogy találkozzanak és tapasztalatot cseréljenek egymással, hanem azért is, mert ilyen módon megfelelőképpen fel tudjuk készíteni őket például a római ministránstalálkozóra, valamint az egyéb hasonló eseményekre is. Az egyik doroszlói ifjúsági találkozó záró rendezvényén fogalmazódott meg bennem az, hogy mennyire csodálatos érzés az, amikor minimális energiabefektetéssel olyan óriási örömet tudunk szerezni másoknak, mint amit ezeken a találkozókon tapasztalhatunk. Ez számomra megfizethetetlen – hangsúlyozza Ákos, aki saját bevallása szerint egyszerűen nem tudja elviselni, ha lehangoltak, kedvetlenek körülötte az emberek, ezért ha ilyesmit tapasztal, azonnal azon kezd gondolkodni, miként tudna változtatni a lelkiállapotukon.
– Néha a legapróbb dolgok segítenek, néhány tréfás megjegyzés, egy-két vicc, vagy hasonló dolgok. Ezt persze nem mindenki szereti, van, aki rám szól, hogy néha békén hagyhatnám, de egyszerűen zavar, ha a környezetemben lévők annak ellenére szomorúak, hogy minden adott számukra ahhoz, hogy boldogok legyenek. A humor egyébként is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Meggyőződésem, hogy vannak helyzetek, amelyeken humorral sokkal könnyebben felül tudunk kerekedni, mint anélkül. Ezért kezdtem el humoreszkeket is írni, amelyek közül az egyikkel meg is nyertem ezt a kategóriát a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén, mondja a fáradhatatlan fiatalember.
– Úgy vagyok vele, hogy az ember számára az alkotás lehetősége adja meg az élet értelmét, az, hogy valami maradandót hozhat létre. Jómagam elsősorban azt élvezem, ha valami olyasmit csinálhatok, ami által másokon segíthetek – fejti ki Ákos, aki a Szegedi Tudományegyetem biológia-környezettan tanári szakán szeretné folytatni a tanulmányait.
Azért döntöttem a tanári pálya mellett, mert úgy gondolom, hogy ha egy egész generációt képesek vagyunk környezettudatos gondolkodásra nevelni, akkor a következőt és az azt követőt talán már valamivel könnyebb lesz. A középiskolai diplomaosztón az egyik tanárom azt mondta, nagyon szurkol nekem, hogy tanárként is ugyanúgy tudjam majd motiválni a diákjaimat, ahogyan diákként tudtam az osztálytársaimat. Magam is ebben bízom. Egy másik tanárom pedig azt mondta, hogy a kollégáim egyik része valószínűleg nagyon fog kedvelni azért, mert olyan vagyok, amilyen, a másik része viszont valószínűleg nagyon nem fog, azért, mert ők nem olyanok, mint amilyen én vagyok. Mindenkinek természetesen sosem lehet megfelelni, és talán nem is kell, de ha egy közösségben akár csak egy-két személyt sikerül a fejlődés útjára terelni, és ezáltal sikerül elérni azt, hogy az egész közösségnek jobb legyen, mint amilyen korábban volt, akkor az szerintem már egy valódi sikertörténet. Én pedig az elkövetkező évek, évtizedek során sok ilyen sikertörténetnek szeretnék a részese lenni – fogalmaz Ákos. Saját bevallása szerint az egyik legnagyobb álma az, hogy egyszer majd létrehozhasson egy olyan rendezvényszervezéssel vagy idegenforgalommal foglalkozó vállalkozást, amelyben megfelelő módon tudja kamatoztatni az elmúlt évek során szerzett tudását és tapasztalatát.
