Mi minden „keseríti” a mézet?

Augusztus elseje a méhészek számára a termelési év végét jelenti. A számvetés ideje ez, amikor a jövő évi tervek is szóba kerülnek. A naptári év végéig persze van még teendő bőven, de ilyenkor már látni, hogy érdemes volt-e dolgozni. A végső számvetés persze mindenkinek a maga dolga. Van, aki elégedett, van, aki nem. Az viszont nyilvánvaló, hogy az időjárási viszontagságok, illetve a természeti csapások csökkentették az idei hozamot, és többen elégedetlenek, kevesebben elégedettek. Ha egyáltalán vannak az utóbbiakból. A méhészek szerint ugyanis ez volt immár a harmadik egymás utáni rossz év.

Szerbiában közel 850 ezer méhcsalád van, 43 százalékkal több, mint amennyi 2011-ben volt. A tavalyi évhez képest is növekedett a kaptároknak száma. Az elmúlt évek átlagtermése 6000–9000 tonna méz volt. Tavaly tízmillió dollár értékű mézet exportáltak. Az idén ekkora kivitelre nem lehet számítani. Elsősorban azért, mert nincs kivitelre való mennyiség, másrészt pedig a világpiacon nincs nagy érdeklődés a méz iránt, így az ára sem magas.
Nyilvánvaló, hogy – más munkalehetőség híján – sokak számára vonzónak tűnik a méhészkedés. Az állam is, a Prosperitati Alapítvány is, serkentik a méhészkedést. Sokakat a gyors és könnyű kereseti kilátás csábít a méhészetre. Viszont hamar megtapasztalják, hogy a dolog nem ilyen egyszerű.
A hazai méz minősége jónak mondható. A tapasztalat azt mutatja, hogy jobb a behozatalinál. A mézfogyasztás szempontjából viszont Szerbia a ranglétra alján foglal helyet. A személyenkénti átlagfogyasztás 350–700 gramm évente. Európában az egy főre eső mézmennyiség 4–7 kilogramm.

Folyamatosan hirdetik a méztermékek fogyasztásának a hasznosságát. Mint hangoztatják, nem pusztán édességről és táplálékról van szó, hanem sok betegség esetében bebizonyosodott, hogy a méz orvosság is. Különösen az, amit – közvetítők nélkül – a termelőktől vásárolunk meg. A hazai piacot ugyanakkor ellepte az olcsó, behozatali méz.

Az enyhe tél, aztán a tél végi hideg időszak nem kedvezett a méhek fejlődésének, és egy teljes generáció-lemaradás volt. Közben a napraforgó korán kezdett virágzani, az esős és a napos időszakok pedig folyamatosan váltogatták egymást. Ráadásul az éjszakai hőmérséklet esetenként kilenc Celsius-fokig is süllyedt. Tavaly épp a napraforgó volt az, ami „kihúzta” a méhészeket a bajból. Az idén nem így történt.

A napraforgóméz a legolcsóbb, de elsősorban annak az ára emelkedhet most leginkább. A növény virágzása idején ugyanis – júniusban és július folyamán – a sok eső miatt a hozam megfeleződött. Az akác és a nyárs átlagos hozamot adott. A repcénél az idén azt tapasztalták, hogy kevesebb virágport tartalmazott.

KAPTÁRANKÉNT 10 KILOGRAMM

Vajdaságban 2200, Közép-Bánátban négyszáz méhész van. Azt tapasztalják, hogy évről évre gyengébb a mézhozam. Az elmúlt három év kimondottan rossz volt. Egyik évben a nagy szárazság, idén pedig a sok eső rontotta el a hozamot. A napraforgóméz hozama idén kaptáronként 10–12 kilogramm, a múlt század 70–80-as éveiben viszont volt olyan kaptár, melyből kétszer is pörgettek, 25-25 kilogrammnyi mézet.     
– Szokatlan év volt. Tavasz nélkül, a télből mentünk át a nyárba. Emiatt kétszer is leállt a fiasítás. A családok nem tudtak kifejlődni. Rajzás nem volt. A napraforgó fejlődése kezdetben ígéretesnek tűnt. Aztán a sok eső és a napsütéses időszakok gyors váltakozása már nem kedvezett. A méhek sem bírtak dolgozni. A legjobb napi hozam kivételesen haladta meg a kaptáronkénti három kilogrammot. Rendes viszonyok között pedig a hozam elérte a hat kilogrammot is. Aztán pedig újra megjelent a méhpusztulás a napraforgótáblák körül. A mérgezés pontos helyét nem könnyű meghatározni, se bizonyítani, mert a méhek 4–7 km-es körzetet is berepülnek. Az állomány egyharmada elhullott. Sajnos ez évről évre ismétlődő jelenség, amivel küszködnek a méhészek. Az is nagy baj, hogy a mezőgazdaságban használt, egyébként tiltott vegyszerek a talajba jutva több évig jelen vannak – mondja Bálint János, Vajdaság egyik legtapasztaltabb  méhésze, aki negyven éve méhészkedik, és akinek a családi vállalkozása ezer kaptárral rendelkezik.
A méhészek folyamatosan jelzik az illetékesek felé a méhpusztulást. Mint mondják, már szinte belefáradtak a jelentések írásába. Egy esetleges kártérítési folyamat elindításához viszont nincsen erejük, hiszen az tetemes bírósági költségekkel járna. Számukra marad a bosszankodás. Meg a tapasztalat, hogy a nagy, összefüggő parcellák közelében nagyobb veszélyben vannak a méhek, mint másutt. Azt mesélik, hogy a nagytermelők olyan csávázószert használnak, amelyeket nyugaton már évekkel ezelőtt betiltottak. Ott fél áron beszerzik, és itthon azzal mérgezik a környezetet. Ez okozza a méhek nagyméretű pusztulását is. Csakhogy ezt a méhészek nem tudják bebizonyítani. Bánátban 2015-ben ötezer méhcsalád pusztult el. A méhészek bejelentették a kárt, értesítették a felügyelőségeket. A vizsgálat során viszont kiderült, hogy nem a napraforgó-vetőmag csávázószere okozta a méhpusztulást. A méhek testében ugyanis több mint 160 féle mérget találtak. Így nem sikerült megállapítani, hogy pontosan mi okozta a méhpusztulást.

NAGYBECSKEREKI TÁMOGATÁS
Nagybecskerek város a napokban harminc méhésszel írt alá támogatási szerződést. Minden (kezdő) méhész egyenként százezer dináros támogatásban részesült. A méhkaptárok beszerzésére kiírt pályázatra sokan jelentkeztek. Az elképzelés szerint a támogatásból megvásárolt kaptárok öt évig lesznek a támogatottaknál, utána pedig azok újra a város tulajdonában kerülnek. A nagy érdeklődés miatt őszre újabb támogatási pályázatot indítanak, és erre a célra a költségvetésből kétmillió dinárt biztosítanak majd. A támogatások ellenére a vidéken egyelőre nem emelkedett számottevően a méhészek száma.
– A hetvenes években 40–50 méhkaptárból megélt egy négytagú család. Ma ehhez már kétszáz kaptárra van szükség. Sok kezdő gyors és könnyű keresetre számít. Viszont a valóság az, hogy több évi tapasztalat, kitartó munka és nem kis befektetés kell ahhoz, hogy valaki tisztességes jövedelmet valósítson meg a méhészkedésből. Hallottam már olyanról, aki árulja a támogatásból vásárolt méhészfelszerelést, – mondja Kovács Pál, a muzslyai Akác méhészegyesület alelnöke.

Gyenge év esetén a szokottnál nagyobb figyelmet kap a méz ára. Az akácméz kilogrammjáért 3,8–4 eurót fizetnek, míg a napraforgóméz ára kilogrammonkénti 1,8–2 euró dinárértéke körül van. A végső szó persze, mint mindig, a felvásárlóké. Kovács Pál szerint értékesítéskor folyamatosan zsarolják a méhészeket.
A méhészekkel beszélgetve még egy gondra fölfigyelünk, lévén, hogy ahogy fogynak a méhek, úgy egyre kevesebben vállalnak munkát a méhészetben is. 

MÉHPUSZTULÁS 

Az újvidéki Csolák Attila és felesége méztermeléssel foglalkozik most már közel öt éve. Jelenleg 40 kaptárral dolgozik Újvidéken és Péterváradon. Elmondása szerint akiknek erősebb méhcsaládjaik voltak, jók voltak a kaptárok, azok idén is jó hozammal számolhatnak. 

– Az utóbbi években egyre több méh pusztul el. Ennek az egyik fő oka a permetezés. A napraforgókat és a gyümölcsösöket is permetezik. Nem tudunk megegyezni a termelőkkel, hogy ne permetezzenek vagy esetleg értesítsenek bennünket erről. A permetezés a legnagyobb probléma. Már több egyesülethez is fordultunk segítségért. Problémának számít továbbá az is, hogy rossz minőségű, illetve génmódosított napraforgó-vetőmaggal dolgoznak a földművesek. Az ilyen napraforgó éles, és ha rászáll a méh, az elszaggatja a szárnyait. Mi ezt nem tudjuk, kivisszük a határba a méheket, és azok nem adnak mézet, hanem elpusztulnak. A mézhozamra nagy hatással van az időjárás is. Az idén minden tizenöt nappal korábban virágzott, az akác és a hárs is. Az akác május 5-e körül kezd virágozni, idén már áprilisban elvittük a méheket. A napraforgó esetében  most kellene, hogy kipörgessük  a mézet. Ez is problémát jelentett. Olyan is előfordul, hogy a hárs és a napraforgó virágzása egybeesik. Ilyenkor öt napig dolgozunk a hárssal, ha a napraforgó virágozni kezd, akkor megyünk tovább, mert a napraforgóból több mézet kapunk. Előbb jött a meleg, az enyhe idő, minden hamar kivirágzott, utána bejött az eső, és az mindent lemosott. Ha a napraforgóra esik az eső, akkor lemossa a virágport. Abban az esetben két-három napra van szükség, hogy ismét legyen pollen. Néha azonban jól jön az eső. Például a szél kiszárítja az akácot, lefújja a virágport. A napraforgó virágzásánál kell egy kis eső, harmat, hogy a végén még több mézet adjon. Mindez nagyban befolyásolja a hozamot – emelte ki Csolák Attila.

AZ IGAZI MÉZ DRÁGA

Az idei árakra vonatkozóan a méhész elmondta, hogy 1 kg akácméz ára még mindig 1000 dinár. A napraforgó, a hárs és a mezei méz kilogrammja 700 dinárba kerül. Több méztermelő összefogott, és előre megbeszélték az eladási árat. Bejelentett gazdasági termelőként otthonról árulja termékeit.  Kiemelte, hogy termékeik értékesítésénél sokat jelent az internetes eladás, és az említett méhészetet most már a közösségi portálokon is megtalálhatják a fogyasztók. Már van egy kialakított vásárlói körük. A vásárlók jól ismerik a kínálatot, és ők másoknak is ajánlják a termékeket. Hangsúlyozta: a leghatásosabb reklám szájról szájra száll. A mézet leginkább az idősebbek vásárolják. A mezei méz a legegészségesebb, a méhek a mézet több fajta virágról gyűjtik össze. Azoknak, akik allergiásak a virágporra, az akácméz fogyasztását ajánlják, hiszen abban van a legkevesebb pollen.

– Én elégedett vagyok az idei hozammal. Véleményem szerint kifizetődő méztermeléssel foglalkozni. Sok a befektetés, kaptárakat kell készíteni, felét én magam csináltam, a másik felét pedig vásároltam. A szállítás is költséges. A méhviaszlap drága. Beszereztünk egy présgépet, és ezután magam készítem majd el a méhviaszlapot. Ebből csináltam 300 darabot, egy méhviaszlapon 1 kg mézet veszítek, azonban enélkül nem tudok méhészkedni. Elégedett vagyok, kevesebb mézet kaptam, viszont több méhcsaláddal dolgozok, így több méhviaszlapot kell nekik adnom. Ez elengedhetetlen. Az idén 200 kg napraforgóméz, 180 kg akácméz, 150 kg hársméz lett, ami keveredett a gesztenyefa virágjával, meg repcéből 90 kg, ami nem tiszta repce, hanem az akácfa és több gyümölcsfa virágjával kevert. A napraforgót szeretem a legjobban, főleg, amikor kristályos. Mindenki a saját ízlésének megfelelőt válassza, hiszen mind jó, a hársméz különleges, kicsit erősebb ízű – tette hozzá a méhész.

A HAMIS MÉZ SZIRUPOS MARAD

Azt is elmondta, hogy a hazai piacon sok hamisítvánnyal találkozhatunk. Az akácméz nem kerülhet 300 dinárba, hiszen nagyon sok munka és befektetés van benne, továbbá bele kell számítani az üzemanyag árát, a befőttes üveget, a fedőt és a matricát. Az igazi méz egyik ismertető jele, hogy egy bizonyos idő után kristályosodik, míg a hamis méz megőrzi szirup jellegét. Továbbá, ha a zárt üveget szobahőmérsékleten a feje tetejére állítjuk, akkor levegőbuborékok kell, hogy keletkezzenek benne. Ha ezek lassan haladnak felfele, akkori valódi mézről beszélünk.

Csolák Attila végezetül kiemelte, hogy a méztermelés többek között azért szép, mert az ember sok időt tölt a természetben. Emellett folyamatosan fejlődik, hiszen a méhész mindig tanul a méhektől, amik összefognak, és csapatként dolgoznak együtt.