Jelen világunkban, társadalmunkban csupán egyetlen szilárd és biztos pont van, mégpedig az, hogy semmi sem állandó, minden változik, vagyis semmi sincs „bebetonozva”. Hatalmas változások történtek csupán az elmúlt 30 év világtörténelmében, az orvosi, a műszaki és az informatikai tudományokban. Hihetetlenül gyors átalakulásokról beszélünk, amiket már régóta a tanügy is érzékel, de nem igazán értékel. Hogy a gyerekeken-pedagógusokon ez lehetőségként és ne átkokként csapódjon le, egyre több pedagógus, illetve cégvezető is kapaszkodik az élménypedagógia kiutat kínáló elveibe, személyiség- és csapatszellem-alakító módszereibe.
Mik is ezek a lehetőségek, és miben rejlik az élménypedagógia esszenciája? Az egyik legilletékesebb egyént, a bácskossuthfalvi Besnyi Szabolcsot kérdeztük, aki amellett, hogy élménypedagógiai tréner, a Katalizátor program egyik szervezője, a magyarországi Tanulási Zóna Kft. ügyvezetője, a Szabadidő Szervezők Egyesületének képviselője, illetve a népszerű bácskossuthfalvi Nyári táborok egyik főszervezője, egyszóval vidékünkön, sőt az egész Kárpát-medencében a játékos tanulás oszlopos zászlóvivője.
– Hogy mi lehet a baj ezzel a régi alapokon nyugvó, poroszos oktatási rendszerrel? Ma már vannak önjáró autók, amik árammal működnek, vannak olyan hallókészülékek, amik egyenesen az agy receptorainak küldik az impulzusokat. Aztán már kitalálták a jogi tanácsadó szoftvert, ami kiderült, hogy kevesebb hibaaránnyal válaszol kérdésekre, mint az ember. A számítástechnikai újdonságokról nem is beszélve. Fenekestől felfordult a világ körülöttünk röpke néhány év alatt, és ennek tudatában felmerül a kérdés, hogy vajon a mai gyerekeknek mi lesz majd a hivatásuk felnőtt korukban? – dobta fel a labdát Besnyi Szabolcs, majd rámutatott arra is, hogy nagyon úgy tűnik, afelé halad a világ, aminek az irányát pillanatnyilag nem tudjuk meghatározni. Vagyis, amire ma még szakmaként tekintünk, az nem biztos, hogy néhány év múlva is az marad. A pedagógiának pedig meg kell lovagolnia a változás szelét, és nem pusztító hurrikánnak megélni. Vidékünk tanügyesei lassan kezdik felismerni a helyzet komolyságát.
Besnyi Szabolcs
– Ez itt a kérdés, hogy akkor mit is kell tanítani, ha nem tudjuk, hogy mi lesz a jövőben! Az én elvem, hogy az iskolának azt a célt kell kitűznie, hogy a mostani gyerekek felnőtt korukban reagálni tudjanak a változásokra. Változik minden körülöttünk, és ezt jól kell tudni kezelni és lereagálni – hívta fel a figyelmet az élménypedagógiai tréner, és azt is hozzá tette, hogy szerinte ezt meg lehet tanulni.
– Sokan vagyunk sokfélék. Több gyermekkel találkoztam már, akik a legkisebb változást is rosszul viselik, kudarcként élik meg. Az élménypedagógia kínálta játékok erre adhatnak lehetőséget, hogy megtanuljuk kezelni a változást, úgy tudjuk alakítani, hogy az sok jót is hozzon, ne csak rossz tapasztalatot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az iskolában a gyermek mást nem kell, hogy tanuljon, viszont erre jelentősen több időt kellene szentelni – mondja Szabolcs. Persze, nem biztos, hogy a minden téren a helyzet magaslatán álló, vagy a feladata alá bukó tanító területe a családi háttérből is származó problémák kezelése. És itt mutatkozik meg, hogy ki milyen indíttatással vágott bele a pedagógiába.
– Azok a tanügyi dolgozók, akikkel én találkozom a képzéseken, nagyon nyitottak ezekre a módszerekre, és nagyszerű tapasztalatokról tudok beszámolni. Megjegyzem, akit nem érintettünk meg, az valószínűleg nem is kopogtat az ajtónkon – fejtette ki gondolatait Szabolcs, majd arra terelődik a beszélgetés, hogy nemcsak a tanügyre férne rá a szemléletváltás, hanem például az egészségügyre is, illetve minden más, a szolgáltatásról szóló ágazatban kívánatos lenne, ha a kommunikáció egymás megbecsülésével kezdődne. Szó se róla, vannak nagyszerű példák is valamennyi területen.
– Az élménypedagógia nem úgy tekint az iskolára, hogy ott csak oktatás zajlik, és a tanárnak kell megtanítani valamire a gyereket. Van olyan pedagógus, aki nagyon ügyesen tudja felkelteni egy-egy téma iránt a diák érdeklődését, ezzel azt éri el, hogy a gyermek önállóan jár utána az ismereteknek. Például volt szerencsém megismerkedni egy tanárral, akinek 6 házi olvasmányt kellett átvenni az osztályában, ezzel szemben csak kettőt adott elő. Az érdekessége az volt az esetnek, hogy meglepetésemre a gyerekek ennek ellenére mind a hattal kapcsolatban széleskörű információkkal rendelkeztek. Miért? Mert a tanár az órákon olyan ügyesen csigázta fel a diákok érdeklődését, hogy azok önállóan ismerkedtek meg a maradék néggyel. És az is kiderült, hogy rendszeresen olvasnak szépirodalmat ennek a bizonyos osztálynak a tanulói, persze a tanár hatására – osztotta meg Szabolcs a tapasztalatát, ugyanakkor nem hallgathatta el azt a tényt sem, hogy a tanügyi dolgozóknak manapság igencsak meg van kötve a keze sok téren.
– Ha a tanárt folyamatosan kudarcok érik, akkor könnyen kiég. A játékoknak köszönhetően többen kaptak újra motivációt, ötletet a munkájukhoz. Levezettek egy, vagy több játékot, és változást tapasztalnak az osztályban. Toleránsabbak lettek a diákok, jobban odafigyeltek esetleg egymásra, vagy az előadóra. Vagy csak jobban szeretnek a diákok az adott órára járni, mert ott jól érzik magukat, és mindez a pedagógusra pozitív visszajelzésként hat – hallhattuk, majd az iránt érdeklődtünk, hogy Szabolcs hogyan találta meg magát ebben a történetben, mennyire volt körülményes belecsöppenni ebbe a korábban feltáratlan világba.
– Nagy szerencsémnek tartom, hogy olyan munkatársakkal, pedagógusokkal dolgozhatom együtt, akik nyitottak, motiváltak, folyton a jó megoldásokat keresik az esetleges akadályokra válaszul, és ehhez hozzá tartozik még, hogy a baráti köröm is ilyen beállítottságú. Régóta azon töprengek, hogy hogyan lehetne ezt a pozitív közeget átvetíteni azokra az egyébként jól gondolkodó pedagógusokra, akik egy-egy képzés után feltöltekezve vissza mennek a sokszor hátra húzó, negatív közegbe, a kiégett kollégák közé, a problémás szülők és kezelhetetlen gyerekek örvényébe. Egy olyan közösség létrehozását tervezzük a Tanulási Zóna Kft. elnevezésű vállalkozás keretében, ahol megfáradt tanügyesek tudnak barátkozni, tapasztalatot cserélni egymással, és persze töltekezni – hallhattuk. Beszélgetőtársam szülőfalujában, az Ady Endre Művelődési Központ nyári táboraiban alapozta meg azt az életszemléletét, ami sokakat motivál Kárpát-medence-szerte.
– Gyermekként a Nyári táborokban ismerkedtem meg a játékkal, eleinte persze másként tekintettem rá. Később előadóként társaimmal, a Vigyori csoport gyermekanimátoraival szerte Szerbiába, valamint Magyarországra is hívtak bennünket. Közben képzéseken vettem részt, majd egy idő után én is vezettem játékot. Rájöttem a hatásfokukra, aztán felkértek, hogy írjak le néhányat szakfolyóiratok számára, és azzal, hogy írásba foglaltam, még jobban tudatosodott bennem az elvi alapjuk. Rengeteg szakirodalmat olvastam el, néztem meg videón, és az évek alatt felhalmozott tapasztalatnak köszönhetően lassan szakértője lettem a témának. Az már egyértelmű, hogy sokkal több rejlik a játékban, mint felelőtlenül elpazarolt idő, a legcéltalanabbnak tűnő játéknak is van építő jellege – mutat rá beszélgetőtársam, aki elmondja azt is, hogy vannak például olyan játékos, ámde hatékony eszközök a tanügyesek kezében, amik energetizálják a gyerekeket, teszem azt az 5–6. óra környékén.
– A mozgásnak köszönhetően felpezsdülnek, ezáltal fogékonyabbak és koncentráltabbak lesznek az órán. Aztán a játék alkalmas arra, hogy jobban megtanulják egymás nevét, vagy éppen átismételjék vagy felfedezzék az új tananyagot. Nem beszélve arról, hogy a szociális kompetenciákat, a toleranciát is milyen szinten fejleszti. Ezekre a módszerekre nemcsak a tanügy figyelt fel, hanem minden valamit is magára adó vállalat kezdi beleilleszteni a működési struktúrájába, ugyanis bebizonyosodott, hogy eredményesebb termelést érhetnek el a tréningek után. Egy konyhaséf gasztro-tudása mellett nem elhanyagolható szempont teszem azt, hogy hogyan tud együttműködni a munkatársaival, hogyan viseli el a kudarcot, hogyan tudja támogatni a többieket a siker érdekében – mutat rá az élménypedagógia zászlóvivője, akitől azt kérdezzük, hogy ő honnan vette magához a „szellemi” táplálék alapjait.
– Egyrészt gyermekkoromban faluban nőttem fel, ahol a gyermekeknek még ma is nagyobb tere van a játékra, aztán szüleim széles baráti köre is nagy gyermekcsapatot jelentett mellettem, ami alapját adta a játékszeretetemnek. A tanulással azonban nem szabad megállni, jelenleg is képzem magam. Most éppen abba merültem bele, hogyan lehet a nagyobb létszámú csoportokat motiválni, nagyon rövid idő alatt fejleszteni a csapatszellemet, kérdések feltevésével – tudtuk meg, majd az iránt érdeklődtünk, hogy milyen aktivitásokkal zárta az elmúlt évet, és milyen célokat tűzött ki maga elé 2019-ben Besnyi Szabolcs.
– A múlt évet a topolyai Bambi Iskoláskor Előtti Intézményben egy képzéssel zártuk munkatársaimmal, az idei évet pedig a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon és Magyarkanizsán szervezett műhelymunkával kezdtük. Nem kevésbé lesz mozgalmas ez az év, mint az előzőek, például a Nyári táborokkal fémjelzett időszak is előkészületet igényel, és már nagyon készülünk rá! A Tanulási Zóna elnevezésű projektünket tovább visszük, aminek már több, mint 400 állandó tagja van. Emellett a magyar és a szerb nyelvterület több településén számos képzés vár ránk. Az élménypedagógia mellett a játékok tanórai felhasználása, vagy a Vetélkedő a tanórán című műhelymunkánk, de az agresszió hatékony kezelésével kapcsolatban is szervezünk foglalkozásokat – zárta beszámolóját a bácskossuthfalvi Besnyi Szabolcs, aki az önképzésbe fektetett sok-sok energiával, tapasztalatszerzéssel az élménypedagógia világában találta meg önmagát, és példaértékű munkálkodásával Magyarországon és tájainkon is elismert szakemberévé vált a témának.
