Cimbalomreneszánsz

„...és azt tudtátok-e, hogy a magyar cimbalomoktatás kulcsembere 1841. március 25-én született Óbecsén?” –  olvastam a minap egy internetes bejegyzésben. Én nem tudtam. Allaga Gézát, az első magyar operett szerzőjét a Fokos zenekar oszlopos tagjának, az óbecsei Cseszák Zsombornak köszönhetően ismertem meg, vele beszélgettünk arról is, hogy miért lehetünk büszkék a magyar cimbalomra, és van-e jövője ennek a különös hangszernek. Zsombor a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén tanul hegedülni és cimbalmozni.

Elsősorban hegedűsként ismerünk, a Fokosban muzsikálsz és prímásversenyeken is remekelsz. A cimbalom mikor „érintett meg”?

– Elsősorban népzenével foglalkozom, így nem volt idegen számomra ez a hangszer. Kétfajta játékmódja van, az ún. régies, dallamjátszó változat, ami főleg az erdélyi muzsikálást jellemzi, és van az újfajta cimbalmozási stílus, amivel elsősorban a kis-magyarországi zenében találkozhatunk, ahol kísérő funkciót tölt be, mint a mai cigányzenekarokban: a cimbalmos néha szólózik vagy dallamot játszik, de főleg akkordokkal tölti a zenekari hangzást, akárcsak a brácsás és a bőgős. Már hegedültem, amikor kamaszként elkezdtem szemezni a cimbalommal.

Mi fogott meg benne?

– Van egy szép összetettsége ennek a bonyolult szerkezetű hangszernek, valamiképp az egész zenekar megtalálható benne. Tetszik a hangja, van benne valami titokzatos. A cimbalom hivatalosan ugyan húros-, de egyesek szerint inkább ütőhangszer, lehet kísérő- és szólistahangszer is – szóval igen sokoldalúan meg lehet szólaltatni. Én 2014 végén kezdtem el rajta tanulni magamtól.

A hangszer neves művelője, Lukács Miklós szerint a cimbalommal hamar jön a sikerélmény, mivel nem kell hangot képezni. Neked is könnyen ment?

– Ez igaz ugyan, ennek ellenére hosszú folyamat megtanulni jól játszani rajta, mert elsőre átláthatatlan a rendszere – szó szerint bele lehet szédülni a játékba a húrok elrendezése miatt.

A mai pedálcimbalom előtt létezett egy kisebb, nyakba akasztós változata is ennek a hangszernek, az ún. kiscimbalom, amit Schunda Vencel József hangszerkészítő tökéletesített és állított lábra 1870-ben. Így azért nem lehet könnyű szállítani. Hogy oldjátok ezt meg?

– Nem egyszerű feladat, az enyém szerencsére egy könnyített változat. Ki lehet csavarni a lábakat és a lírát, amin a pedál található. Az én hangszerem 75 kilós, de az ehhez hasonló nagy cimbalmok elérhetik a 100 kilót is. A régebbi cimbalmok nehezebbek a maiaknál, az enyém a neves hangszerkészítő, Bohák Lajos műhelyéből való. Ma már egy hasonló hangterjedelmű cimbalom nagyjából 50 kilót nyom.

Egy neves cimbalmos szerint reneszánszát éli napjainkban a cimbalom. Te mit gondolsz erről? Én is azt tapasztalom, hogy újabban sokat tesznek azért, hogy jobban megismertessék és divatba hozzák a cimbalmot. Ma már nemcsak a cigány- és népi zenekarok zenéjének a fontos része, hanem hallhatjuk klasszikus zenében, jazzben, világzenében, sőt olykor az elektronikus zenében is – ez is a sokoldalúságát bizonyítja. Schunda A czimbalom története című könyvében azt írja, hogy Liszt Ferenc azzal szorított vele kezet: a magyar nemzet és a magyar zeneirodalom örök hálára van kötelezve, amiért a cimbalmot kiragadta az ezredéves pongyolaságból és megadta neki a szalon-, hangverseny- és zenekari képességet. A zenészek egyre inkább élnek a cimbalomnak ezekkel a lehetőségeivel. A magyar Wikipedia jóval több női cimbalmost említ, mint férfit. Ez mivel magyarázható? – A klasszikus műfajban ők vannak többen, talán azért, mert amikor megszületett a hangszer, a bécsi kisasszonyok zongorán muzsikáltak a szalonokban, a magyar kisasszonyok pedig cimbalmon játszottak ismert dallamokat népszerű operákból, népies dalokból vagy divatos tánczenéből. Mivel a cimbalom magyar újítás volt, magyar polgári körökben presztízskérdés volt játszani rajta. Jelenleg egyetemista van. Milyen ambícióid vannak? – Nagyon kevés népzenész van Vajdaságban, nincs utánpótlásunk. Jelenleg főleg a Fokos és a Juhász zenekar fedi le a tánccsoportok kíséretét, a Csalóka zenekar elsősorban a Topolya környékieket szolgálja ki. A Hagyományok Házának köszönhetően indultak mostanság képzések, és pár éve én is tanítok általános iskolás vonósokat Óbecsén. Szenttamáson is indult a citera- mellett vonósoktatás is, ahol Szabó András vette át tőlem a tanítványokat, emellett Csonka Ferenc és Vas Endre-Pasi is tanít vonósokat Horgoson, illetve Szabadkán. Azt gondolom, hogy az utánpótlás kineveléséhez intézményes oktatásra lenne szükség, ehhez Óbecse kiváló hely lenne. A cimbalomnak milyen jövőt kívánsz? – Nagyon kevés cimbalmos van a Kárpát-medencében. Vajdaságban én két aktív cimbalmost ismerek, az egyik a szabadkai Kurina Mihály, a másik az újvidéki Zsadányi Sándor, illetve a pancsovai, szlovák származású Vladimir Kolarik a Csörömpölő zenekarral a helyi szlovák csoport kísérése mellett magyar népzenét is játszik. Érdemes lenne oktatni, de kevés a hangszer. Óbecsén én jelenleg Tallós Kingát, az unokahúgomat tanítom cimbalmozni. Ő tagja a Becsei Vonós Bandának is, ott játszik ezen a hangszeren. Azt kívánom, hogy ez a hangszer foglalja el méltó helyét a zene világában, és induljon be nálunk is a cimbalomoktatás. Tartozunk ezzel az óbecsei születésű Allaga Gézának, a cimbalomiskola és cimbalomirodalom megteremtőjének.   A cimbalom Közép-Ázsiából származó, négyezer éves kultúrával rendelkező, trapéz alakú húros hangszer. A nagy népvándorlás idején került be Európába, ahol a 16. és 17. században valamennyi országban nagy népszerűségre tett szert mind a templomokban egyházi énekek kíséreteként, mind a főúri udvarokban a szórakoztató zene műfajában. A 18. században megjelenő modernebb hangszerek kiszorították a cimbalmot a pódiumokról, templomokból, és csak a nép körében maradt fenn használata azokon a területeken, ahol az európai kultúra nem tudott hatást gyakorolni, és a lakosság meg tudta őrizni identitását. A 18. sz. végén és a 19. sz. elején Magyarországon a vándorló cigányzenészek körében igen népszerű volt a használata. Híres magyar zeneszerzők figyeltek fel a hangszer kihasználatlan lehetőségeire, így született meg Erkel Ferenc Bánk bán c. operájának cimbalomszólama, mely Magyarországon új fejezetet nyitott a cimbalom klasszikus zenei használatában. A 20. században Stravinsky, Debussy, Kodály, Bartók és még nagyon sok zeneszerző járult műveivel a cimbalom népszerűvé válásához.   Allaga Géza, az első magyar operett, A szerelmes kántor című egyfelvonásos és számtalan gazdag dallamvilágú magyar nóta, csárdás szerzője Óbecsén született 1841. március 25-én, és Baján hunyt el 1913. augusztus 19-én. A zeneszerző, karnagy, cimbalom- és gordonkaművész édesapja jól menő ügyvédi irodát vezetett Óbecsén, majd az 1848-as forradalom bukása után a család Bajára költözött. Még csak húszéves, amikor a budai Népszínház, majd a Nemzeti Színház gordonkásként szerződteti, és nagy sikerrel mutatja be népszínműveit is. Allaga Géza néhány dala elhangzott a Dobó Katica című történelmi tárgyú darabban, a Szép Mara című népszínműbe pedig több olyan szerb népdalt is beépített, amelyet szülővárosában, Óbecsén hallott. A korabeli újságok a bemutató után azt írták, hogy ez az előadás ,,a magyar és a szerb nemzet testvéresülését szolgálja”. Az első magyar operett Allaga Géza A szerelmes kántor című egyfelvonásos műve volt. 1866-tól évekig Szabadka város volt az otthona, ahol színházi karnagyként, zenetanárként dolgozott. Allaga Géza 1870-ben elhagyta a várost, de előtte még oltárhoz vezette élettársát, Török Rózsát. Budapesten a Nemzeti Színház, majd az Operaház gordonkása lett. Megalapította a cimbalom iskoláját és irodalmát, ezzel új korszakot teremtve a hangszer klasszikus zenei pályafutásában. Budapesten 1890 óta működik cimbalom tanszék, amelynek ő volt az első tanszékvezetője, Blaha Lujza pedig állandó kísérőjéül szerződtette. 1909-ben vonult nyugdíjba, néhány év múlva azonban – miután megvakult, az idegállapota pedig megrendült – öngyilkos lett.   A cimbalom 2016-ban lett hivatalosan magyar hungarikum.  A Hungarikumok Gyűjteményébe történő felvétel indoklásában az alábbiak szerepelnek a hangszer jövőbeni perspektíváihoz kapcsolódóan: „A magyar cimbalom nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy erősítsük a magyar kultúra jelenlétét a kulturális világtérben. Szükséges lenne, hogy még több cimbalmos mű keletkezzen hazai és külföldi zeneszerzőktől egyaránt, vagyis az előadóművészek mellett a zeneszerzői oldalra is figyelni kell a magyar cimbalomban rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében. Magyarország hirdethetne Nemzetközi Cimbalom Zeneszerző Versenyt, az eredményhirdető koncert helyszíne lehetne Szolnok város, ahol a helyi, majd a megyei értéktárba bekerült a magyar cimbalom. E cimbalmos művek komponálására felhívó nemzetközi zeneszerzői verseny újabb lehetőségeket adhat nemcsak a magyar cimbalomnak, hanem a magyar kultúra markánsabb nemzetközi megjelenésének is.