Vidékünkre többnyire március vége felé térnek vissza hosszú afrikai vándorútjukról a fehér gólyák, amelyeket a helyi magyar és a szerb lakosság nagy becsben tart. Köztük Király János adai természetfotós és természetbarát, akinek már gyerekkora óta a gólya a kedvenc madara. Nemcsak fényképezni szereti a gólyákat, hanem a helybeli Tóth Lászlóval közösen már több mint tíz éve megfigyelik az adai és moholi gólyapopulációt, és ha szükséges, akkor mentik is a sérült madarakat. A madarakról 2006 óta rendszeres feljegyzést vezetnek, amelynek alapján Adán tíz, Moholon tizenkét fészek található. Ezekből összesen 340 kis gólya repült ki az elmúlt időszakban. Király János szerint ez közepes gólyapopulációt jelent.
– Felnőttkoromban a barátaimmal közös hobbinkká vált a madarak és a természet iránti szeretet, sőt be is kapcsolódtunk tudományos felmérésekbe. Többnyire magyarországi folyóiratok hirdettek pályázatot, hogy figyeljük meg és írjuk össze a gólyákat, valamint a gólyaszaporulatot. E célból Tóth László barátommal elkezdtük járni Adát és Moholt, illetve a tanyavilágot, bár ott nem találtunk gólyafészket. Számba vettük a gólyákat, majd évről évre elmentünk az adott helyre. Főként júliusban, amikor már a gólyák nagyok, felállnak a fészekben és a földről is lehet látni, hogy hányan vannak. Minden fészket összeírtunk, valamint azt is, hogy hány gólyafióka van a fészekben, hány repült ki. A gólyafészekkel rendelkező háztulajdonosok örülnek ennek és nagyon segítőkészek. Sokszor nekünk nem is kell számolgatni, ők már előre mondják, hogy hány kis gólya van, amelyeknek gondját viselik, etetik és itatják őket. Sajnos, előfordul, hogy lelökik a gólyafészkeket.
Ezt Adán egy helyen tapasztaltuk, de a háztulajdonos, aki nagyon sajnálta a történteket, később egy akácfa oszlopra gólyafészektartót szerelt, amin ismét megtelepedtek a gólyák. A gólyamegfigyelésről az első írott adat 2006-ból van, bár korábban is megfigyeltük a madarakat, de azokat az adatokat nem őriztük meg. Tíz év alatt Adán és Moholon 340 kis gólya repült ki a fészekből. Szerintem ez nagyon szép szám. Bár hosszú vándorútjuk során fele elpusztul, de akkor is 170 gólya megmarad. A gólyáknak az a szokásuk, hogy az első három évet Afrikában töltik, utána ivarérettekké válnak, akkor jönnek vissza, és többnyire visszatérnek a régi fészkükre. Az öreg gólyapár vagy megismeri őket vagy nem, de igyekszik elűzi őket, hogy válasszanak maguknak új helyet és rendezzék a saját sorsukat. A gólya egy életre választ párt. Egy-egy fészekben átlagosan két-három gólya szokott kikelni. Három eset volt Adán és Moholon, hogy hat kis gólyát láttunk egy-egy fészekben. Egyszer a moholi gólyás óvoda (szerző megj.: Bóbita óvoda), kétszer pedig az adai I. helyi közösség épületén. A hiedelem azt tartja, ami némileg a gyakorlatban is beigazolódik, miszerint a gólya megérzi, hogy az év jó év lesz számára vagy éppen szűkös. Ha úgy érzi, hogy nem tud felnevelni sok kis gólyát, akkor van, hogy valamelyik fiókát kidobja a fészekből. Bár szerintem ezek a kis gólyák teljesen ártatlanul esnek ki a fészekből. Amikor kevesebb a táplálék, ritkábban fordul az anyagólya, és a kicsik nagyobb tülekedésbe kezdenek, hogy jusson nekik étel, közben egyik-másik a nagy igyekezetben kiesik a fészekből. A helybeliek ezeket az életben maradt gólyafiókákat korábban elvitték Tóth Lászlóhoz, aki felnevelte őket, majd szabadon engedte. Előfordul, hogy a repülés tanulása közben megsérülnek a gólyák. Nekiszállnak a villanyvezetéknek, lezuhannak és eltörik a szárnyukat, a lábukat. Gyógyítottunk már törött szárnyú gólyát, de előfordult, hogy a villanykaró alatt kisgólyatetemeket is találtunk.
Mostanság törvénybe ütköző cselekedet otthon gólyákat menteni és gondozni. Az erre kijelölt intézmény a palicsi állatkert, amelynek jelenteni kell vagy elvinni oda a sérült madarat. Tóth László jelentett ilyen eseteket, de az volt a válasz, hogy most nincs idejük vagy helyük, majd ha lesz rá lehetőség, akkor jelentkeznek, de bizony soha nem jöttek – közölte Király János, aki hozzátette, hogy jövőre szeretnének felszerelni egy webkamerát Adán az I. helyi közösségben lévő gólyafészekre, hogy a diákok, valamint más érdeklődők is az internet révén folyamatosan figyelemmel kísérhessék a gólyák mindennapjait.
A helyi gólyapopuláció védelmében nemcsak a természetbarátok tevékenykednek, hanem az áramszolgáltató körzeti üzemrészlege is, amely a felügyelete alá tartozó adai, csókai és zentai község területén igény szerint gólyafészektartókat szerel fel a villanykarókra. Tóth Nándor villamosmérnök, az áramszolgáltató zentai üzemrészlegének munkatársa elmondta, hogy az elmúlt tizen-egynéhány évben 14-15 fészektartót szereltek fel.
– Általában a helyi közösségek jelentik, hogy a gólyák valahol elkezdik rakni a fészket. A helyszínen megnézzük, hogy milyen oszlopról van szó. Ha ez jó állapotban lévő betonoszlop, akkor méretet veszünk és eltervezzük, hogyan tudnánk felszerelni a fészektartót, ami fél méterrel a vezetékek fölé emeli a fészket. A megkezdett fészket leszedjük, és visszarakjuk a tartóra. Ezt általában tavasszal csináljuk, amikor a gólyák megkezdik a fészeképítést. Vagy ősszel tesszük át a megkezdett fészket, amikor a következő tavaszon visszatérnek a gólyák, akkor már vaskonstrukción van a fészkük. A gólyafészektartókat mi gyártjuk, olyan hulladék vasból, amit másra nem tudunk felhasználni. Ez egy fészekszerű konstrukció, ami a célra nagyon megfelel. Az elmúlt 10–15 évben 14-15 gólyafészektartót szereltünk fel a területünkön. Vannak fészektartók Padén, Hódegyházán, Tiszaszentmiklóson, Csókán és Moholon. Az adai természetbarátok is megkerestek bennünket, hogy a gólyák a Nenad Dudvarski utcában kezdtek fészket rakni a villanyoszlopra, de lepotyogott onnan. A karbantartási munkálatok alkalmával már költöztek a gólyák, ezért a fészek maradékát leszedtük. Megígértük, ha ott újra rakni kezdik a fészket, akkor felszerelünk egy tartót.
Március derekán tervben volt Padé, hogy a faoszlopot betonoszlopra cseréljük és a tetejére felerősítünk egy fészektartót, ami már elkészült, de az utcában folyó útépítés miatt nem tudtunk kamionnal bemenni. Amint befejezik a munkálatokat, helyére kerül a villanyoszlop és a fészektartó is – közölte Tóth Nándor, majd hozzátette: – Kevés a gólya. Ezzel amennyire lehet, segítjük a madárvilágot, hogy megmaradjanak és visszajöjjenek erre a területre. Segítsünk nekik, hogy tudjanak fiókákat nevelni, hogy szaporodjanak. Fontosak a biztonsági szempontok is, mert ha az oszlop tetején meghagynánk a gólyafészket, akkor az ágak a légvonalak, a fázisok között zárlatot idéznek elő, különösen, ha nedves a fa. Ez kiüti a transzformátorállomáson a biztosítékot, és az állat miatt elmegy az áram. A másik dolog, hogy saját magukat is veszélybe sodorják a gólyák, áramütés érheti őket és elpusztulhatnak. A fészektartóval ez kiküszöbölhető, és mindenkinek jó, az áramszolgáltatónak és a gólyáknak is – szögezte le a villamosmérnök.
