2014. december 17-én kezdték elbontani Szabadkán a Szent Teréz-székesegyház melletti Szentháromság-szobrot. Az elmúlt csaknem másfél évben a műemlék egy részét restaurálták, egy másik részét pedig megtisztítva helyezték vissza eredeti helyére. A városközpontba visszahelyezett szoboroszlopra tavaly december 18-án került fel a Szentháromság- és a Szűz Mária-szobor. Most készül a maradék három homokkőszobor (Szent Máté evangélista és két angyal), amelyek várhatóan május 22-én Szentháromság vasárnapján kerülnek a szoboroszlopra. Szabadka első köztéri szobra 50 év után így majd ismét eredeti helyén áll. Felavatása és megszentelése egyházi szertartás keretében történik.
Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tagja kezdeményezte a Szentháromság-szobor visszahelyezését eredeti helyére. Az MNT felvállalta a kezdeményezést, és a magyar kormány támogatásával meg Szabadka önkormányzatának anyagi hozzájárulásával megkezdődhettek a szobor áthelyezésének munkálatai. Ezzel a Podmaniczky-díjas Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor művészt bízták meg. A hatalmas és felelősségteljes munka a végéhez közeledik. A kőszobrász-restaurátor művész ottjártunkkor éppen az egyik angyalszobron dolgozott. A vasból és fából készült szerkezeten agyagból formázta meg a szobrot. Mint mondta, ha megszárad az agyag, akkor 10 centiméteres gipsz kerül rá, ha pedig ez is megszárad, akkor lefejtik a gipszformát, és ennek negatívjára öntik majd a homokkő-őrleményből készült masszát, amelynek megszilárdulása után a szobron már csak finomítási munkálatok maradnak. 1964-ben távolították el a Szentháromság-szobrot a város központjából. A munkálatokkal a ljubljanai műemlékvédelmi intézetet bízták meg. Akkor két évig tartott a szobor áthelyezése, ugyanis csak a talapzatot építették fel az eredeti anyagból, a szobrokat betonból újraöntötték. 1966-ban készültek el a nagy munkával, s ettől kezdve a Szent Teréz-Székesegyház melletti téren állt a Karl Salzer zombori mester 1815-ben készített barokk szoborcsoportja.
Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor művész
Biacsi Karolina csókai születésű, és Budapesten végezte tanulmányait. Mint mondja, már egyetemistaként izgatta a szabadkai Szentháromság-szobor, s szinte évente eljött és lefényképezte. Sőt ebben az időben egy listát is készített, hogy melyek azok a barokk szobrok vagy szoborcsoportok, amelyek sürgős felújításra szorulnak. Közöttük volt a nagykikindai templom kertjében lévő Immaculata-szobor, a horgosi Nepomuki Szent János-szobor, a magyarkanizsai Szentháromság-szobor és mások. Amikor a Magyar Nemzeti Tanács felkérte a munkára, örömmel mondott igent.
– Ez a kezdeményezés a Magyar Nemzeti Tanács részéről nagyon jókor jött. Az is lehet, hogy az utolsó pillanatban. Lehet, hogy ha egy kicsit késtünk volna, akkor már azt kellett volna mondani, hogy sajnos nincs lehetőség a restaurálásra, csak az újrafaragásra. Ez természetesen nagy kár volna, hiszen ezek a katolikus emlékek meghatározták a városok főterét is, meg a település szellemiségét is. A kommunista időkben ezek a keresztény szobrok eltűntek a városok főteréről. A szabadkai Szentháromság-szobor áthelyezésekor súlyos veszteségek érték ezt a szobrot. Nem hiszem, hogy ez szándékosan történt, feltehetően hozzá nem értésből, vagy másfajta hozzáállásból következett ez be. Akkor tűntek el azok a barokk falacskák a szobor környékéről, és akkor kerültek valamilyen raktárba az eredeti homokkőszobrok, és lettek helyettük ezek a betonöntvények. Ha esetleg csak három évvel korábban kezdjük meg a restaurálást, akkor még megtaláltuk volna a püspökség udvarában az eredeti szobrokat. Az egész munka során folyamatos történeti kutatást folytattunk. Együttműködtünk a ljubljanai műemlékvédő intézettel, azok a művelődési minisztériumhoz utasítottak minket, minden igényelt dokumentumot megkaptunk, de arra a kérdésünkre, hogy náluk vannak-e az eredeti szobrok, vagy legalább valamilyen darabok, azt a választ kaptuk, hogy Szabadkán kutakodjunk, mert itt maradt minden. Így jutottunk el addig, hogy a püspökség udvarában helyezték el az eredeti homokkőszobrokat, s amikor ott az udvarban építették a garázsokat, mint értéktelen darabokat, a szeméttelepre szállították a maradványokat. Szomorú szívvel nézek ki az ablakon és gondolok arra, hogy három évvel ezelőtt ezek a szobrok még itt voltak. Most nekünk nagyon sokat jelentett volna, ha bármi megmaradt volna ezekből a szobrokból.
Amikor áthelyezték a szobrot, akkor az 2 évbe tellett, mi csaknem másfél év alatt végzünk a munkával, igaz, csak három szobrot rekonstruálunk. Örülök neki, hogy mégis sikerült megmenteni ezt a szoborcsoportot, de azt gondolom, hogy egy újabb szétszedést már nem élne túl – mondta a kőszobrász-restaurátor.
Ötven év után visszakerülnek a szobrok kezébe a szimbólumok
A 200 éves Szentháromság-szobor műemlék jelentőségű. Az áthelyezésével nagyon sokat vesztett művészeti értékéből is. Eredeti állapotában kellett volna rekonstruálni, de erre nem volt lehetőség.
– Van a szabadkai szoborbizottságnak egy máig érvényben lévő döntése, miszerint csak eredeti állapotában állíthatók vissza a szobrok. A szabadkai Szentháromság-szoborból már csak a talapzat eredeti, a rajta lévő szobrok mind 1964-ben készült betonöntvények. Közülük hármat: a két angyalt és Szent Máté szobrát rekonstruáltuk. Én ugyan nem értettem egyet azzal, hogy az Atya–Fiú, valamint a Mária-betonszobrot tegyük vissza az áthelyezett oszlopra, de nyilván megnövelte volna a költségeket, ha ezeket is rekonstruáltuk volna. Én azonban abban bízom, hogy ha meglátják az új szobrokat, talán a szakma is úgy dönt majd, hogy öntsük a fent említett kettőt is újra. A műemlékvédelmi intézet nem engedélyezte a szobor eredeti állapotban való visszaállítását, noha mi mindenféle kutatást elvégeztünk. Az eredeti szoborhoz hét lépcső vezetett, majd egy kis plató következett és még három lépcső az oltárkőig. Eltűnt az áthelyezéskor a barokk falacska, amely valamiféle intimitást adott az oltárkőnek. Ez egy szakrális építmény, nem nyílhat az utca vagy tér közepére, ezért kardoskodtam amellett, hogy építsük újra a falakat. Ezt megtettünk, s a szobor köré olyan kerítés került, amely látható mindenfelé a város központjában. Ezt 1916-ban építették a szoborhoz, s ezt sikerült eredeti állapotában visszaállítani. Nekem kötelességem kikutatni és bizonyítani az eredeti állapotot. S bár dokumentumok és képi anyag is volt, a szakemberek nem hagyták jóvá a hét plusz három lépcsős megközelítést. Ez ugyanis másfél méterrel megemelte volna a szobrot. Már korábban feltárták a Szentháromság-szobor alapjait a város központjában, s kiderült, hogy a mélyben ott vannak a lépcsők. Most van egy olyan terv, hogy egy üveglappal lefedve láthatóak lesznek majd a lépcsők – mondta Biacsi Karolina.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a legnagyobb szakmai kihívás a szobor áthelyezése és restaurálása során, azt válaszolta, hogy a bontáskor azért aggódott, nehogy a legkisebb sérülés is érje a szoboroszlop eredeti kőtömbjeit.
– Nem tudtuk, hogy ennek az oszlopnak a belseje betonnal van megtömve. Ez persze megháromszorozta a bontási időt, energiát és a költségeket is. Amikor elbontottuk az oszlopot és ide került a műhelybe a 100 darab kő, akkor azért izgultam, hogy hogyan lesz majd újra összerakva. Mindet lemértük, mindennek volt számsorrendje, de az összeilletés mégsem egyszerű dolog. Ezért azt találtuk ki, hogy itt, a műhely előtt, rétegenként összeraktuk. Amikor meg később a téren állítottuk fel, akkor azért aggódtam, nehogy valami eltörjön, és ahogy haladtunk előre, egyre nagyobb volt a feszültség bennem. Amikor raktuk vissza a csúcsra az Atya–Fiú-szobrot, azért izgultam, nehogy leessen, hogy jól megkötözzük, hogy vízszintes állapotba kerüljön, mert csak így lehetett a 1,5–2 tonna súlyt egyenletesen felemelni – mesélte a kőszobrász-restaurátor.
A három új szobor esetében a legnagyobb kérdés az volt, hogyan lehet újraönteni. A szakember elmondta, hogy az eredeti felvételekből kiderült, miszerint 1964-ben eltértek az eredetitől. Nemcsak a szabadkai műemlékvédelmi intézet, hanem a köztársasági műemlékvédelmiek is ellenőrizték az egész munkafolyamatot, s így született meg a döntés, hogy a Hit angyala esetében nem kell követni a drapériák esését, mert úgy kevésbé barokkos.
Biacsi Karolina azt is elmesélte, hogy nagyon sok álmatlan éjszakája volt, amikor mintázta a szobrokat. Nyugtalanította az alkotói vágy. Nézte a galériáról a megmintázott szobrot, szemből, majd lefeküdt a szobor elé, és alulnézetből próbálta felmérni, hogy jó lesz-e. Mint mondja, sokat nem változtatott az eredeti figurákon, de az anatómiai hibákat kijavította: például Szent Máté keze kétszer volt megtörve, vagy az egyik szobor kicsavart bokával állt. Karolina szerint a legnagyobb változás az elmúlt 50 évhez képest az lesz, hogy visszakerülnek az újraöntött szobrok kezébe a szimbólumok, amelyeket a kommunizmus idején kivettek a kezükből és ezek megsemmisültek. Szent Máté kezéből a tollat, az angyalok kezéből pedig a horgonyt és a keresztet. Ezeket a szimbólumokat fémből készítették el, és 24 karátos arannyal vonják majd be őket.
Nagy feltűnést keltett a restaurátor-művész Szabadkán. A püspökség szomszédságában lévő, üveg elejű műhelyébe nagyon sokan betértek és érdeklődtek. Fiatalok, idősek és kis iskolások is. Sőt, egész osztályok érkeztek hozzá látogatóba, s a gyerekek csodálattal nézték a nem mindennapi munkát, Karolina pedig készségesen válaszolt minden kérdésre.
A restaurátor művész a nagy munka után egy kicsit megpihen, majd minden idejét a doktori disszertációjának szenteli. A tempó feszített, ugyanis, ha sikerül pénzt szerezni, a magyarkanizsai Szentháromság-szobor felújítását is ő végzi majd.
