Ha hagyjuk magunkban felülkerekedni a lélek igényét a szépre, akkor a szemünk meg is találja azt. Szabadkáról az idegenek azt mondják, valóságos ékszerdoboz. Szerbia hét csodájának egyike a szecessziós városháza, Európa második legnagyobb zsinagógája a szabadkai, a Men.hu portál szerint pedig a világ hét legfantasztikusabb terei között – a velencei Szent Márk tér, Mexikóváros és Firenze főtere mellett – Szabadka főtere is helyet kapott.
Ha andalgunk a belvárosban, óhatatlanul eszünkbe jut Kosztolányi, aki imádta szülővárosát, és ostorozta is, mert Szabadka legnagyobb fejlődésének idején a lendületesség, a polgáriasodás és a vidékiesség furcsa egyvelege volt. S az író gyűlölte a bumfordiságot. Ennek ellenére Szabadkát a csodák földjének, alföldi fészeknek tartja, és azt mondja, itt, ebben a közegben lett íróvá, Szabadka tette őt azzá, ami. ,,Aki itt nő fel, annak tágabb a szeme, mint azoknak, akik egy nyugodt, bölcsen berendezett fővárosban kapják az élettől a keresztséget. Engem a magyar kisvárosban rejlő titokzatosság, a vidéki emberben rejlő misztikum zaklatott írásra, és csak annyiban érzem magam írónak, amennyiben a vidékben munkáló erőtől kaptam erőt!”
Lifka Sándor, a mozi megalapítója is ezt a várost választotta állandó lakhelyéül, noha fél Európát bejárta, mielőtt itt telepedett le. Ide hozta el sátoros moziját, itt építette fel állandó filmszínházát, és tette híressé Szabadkát. Mint ahogyan Vermes Lajos is, aki az újkori olimpiai játékok megalakulása előtt már tornaversenyeket, Palicsi Olimpiai Játékokat szervezett. Olyan nagy híre volt ennek, hogy a sportjátékok idején (1880–1914) különvonatok indultak Szabadkára Bécsből meg Budapestről is. Még marhavagonokat is indítottak, akkora volt az érdeklődés.
Mindez benne van a városban, mint ahogyan Munk Arthur, a bácskai életet megrajzoló író életműve is, akit legtöbben csak úgy emlegetnek, hogy ő volt a Carpatia orvosa. Azon az óceánjárón dolgozott, amely a Titanic megsegítésére indult, amikor az elsüllyeszthetetlennek mondott hajócsoda mégiscsak gyengébbnek bizonyult a jéghegynél.
Az ősök szelleme itt van a városban, körülölel bennünket, mint ahogyan teszi ezt most Tolnai Ottó egész lényével, Lajkó Félix vagy Bakos Árpád zenéje, Szajkó István festőművész képei, Urbán András színházi világa, Tolnai Szabolcs filmjei és sok más kiváló alkotó meg fesztivál is.
Mi teszi szerethetővé a várost? Az emberek? Az épületek? A művészei? Mi adja meg egy város hangulatát, miért mondjuk azt, hogy Szabadka élhető, otthonos város? A választ nem tudom, sokkal inkább érzem. Viszont azt tudom, hogy leginkább akkor szeretem ezt a hatalmas kiterjedésű, lusta alföldi várost, amikor valamilyen fesztivál van, amikor emberek százait látok igyekezni a filmvetítésre, színházba, egy kiállításmegnyitóra vagy hangversenyre.
Mind közül egyik legkedvesebb számomra a Múzeumok Éjszakája. Szabadka ilyenkor a szebbik arcát mutatja. Hatezer látogatója van egyetlen éjszaka a rendezvényeknek. Olyan jó látni a kisgyermekes családokat, amelyek sorra keresik fel a helyszíneket, olyanokkal összefutni a képtárakban, múzeumban, színházakban, akikkel év közben nem találkozunk ilyen helyeken. Az arcokon látszik, hogy jól érzik magukat, mert a szépség megszépíti a lelket is. Nem siet és nem zsörtölődik senki. Én így szeretem Szabadkát. Amikor a durvaságot és vidékiességet legyőzi a kultúra. Az egész város erre az éjszakára egyetlen kutúrtérré alakul.
13 éve szervezik meg Szerbiában a Múzeumok Éjszakáját. 2006 óta azon a napon, amikor az Európai Múzeumok Éjszakáját tartják. Az ókontinens, így Szerbia leglátogatottabb művelődési eseménye ez. Évente félmillióan kelnek útra ezen az estén, hogy részesei legyenek az élménynek. Idén országszerte több mint 200 esemény várja a látogatókat szombaton délután öttől hajnali egy óráig 59 városban, településen.
Ez az éjszaka egy kicsit a titkok felfedésének napja is, hiszen ilyenkor lehetett bekukkantani a színházakban a színfalak mögé vagy bemenni a polgármester irodájába, és nem csak kívülről megcsodálni a pártalan szépségű szabadkai városházát. Vagy ezen az éjszakán nyitották meg a látogatók előtt az épülő színház kapuit is az egyik korábbi rendezvényen.
Idén az ipari hagyatékra is gondoltak szervezők. Szabadkán a nyomdászatnak nagy hagyománya van. Idén az egyik legizgalmasabb programnak a Rotografika csarnokaiban szervezett látogatás ígérkezik. A több mint 100 éves nyomdagépeken mutatják meg, hogyan készültek az újságok, a könyvek, amikor még ólombetűket szedtek egymás mellé a betűszedők, hogyan nyomtattak vasúti jegyet, és abba is bekukkanthatunk, hogy most, a modern nyomdászati eszközökkel, hogyan végzik mindezt. Az új városházán pedig egy vasúti terepasztalt állítanak ki, amelyen 50 szerelvény közlekedik majd, a Bunjevačko kolóban pedig ezen a napon nyitják meg a bunyevác szobát. Tájház lesz ez kicsiben, ahol megcsodálhatjuk a bunyevácok tárgyi emlékeit egy szobában elrendezve.
A legtöbb városban a programok vagy ingyenesek, vagy egyetlen jegy megvásárlásával a látogató minden helyszínt felkereshet. Szabadkán 30-féle program várja a látogatókat. A kisgyermekekre éppúgy gondoltak a szervezők, mint a fiatalokra és idősebbekre. Jöjjenek el minél többen, és csodálják meg Szabadka ünnepi arcát!
