Általában amikor a zöld szót kimondjuk, nem is gondolunk arra, hogy mi mindenre használhatjuk ezt a kifejezést. Alapvető jelentése ugye a szín, aminek most nem foglalkoznék az árnyalataival; de ezt a szót használjuk arra is, amikor valami éretlen (erről eszembe jut az a mondás, miszerint a fekete ribizli azért piros, mert még zöld); metonimikusan meg ugye magát a természetet jelenti, csak gondoljunk arra, amikor azt mondjuk, hogy kimegyünk a zöldbe.
Mindezek mellett a zöldnek van egy olyan jelentése is, ami azt fejezi ki, hogy valaki természet- és/vagy környezetvédő, hogy környezettudatosan gondolkodik; így vannak zöld újságírók is, akik olyan lapok, folyóiratok munkatársai, amelyek részben vagy teljes egészében a természeti értékek bemutatásával, aktualitásaival, megóvásával foglalkoznak. A közelmúltban a szerbiai zöld újságírókat tömörítő egyesület, a Zeleni list tagjai egy szervezett kiránduláson vettek részt Topolyán és környékén, amelynek elsődleges célja azt volt, hogy a média ezen dolgozói első kézből informálódjanak vidékünk természetvédelmi szempontból értékes tájairól, állat- és növényfajairól. Az évente megrendezésre kerülő körút házigazdája ezúttal a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület volt, amelynek szakemberei vállalták a szakszerű idegenvezetést is.
A rendezvény részét képezte egy előadás is, amelyet Szabados Klára, a Tartományi Természetvédelmi Intézet munkatársa tartott, és amely A Krivaja löszvölgy-rendszerének természeti értékei címet viselte. Előadása kezdetén Szabados kiemelte, hogy mindannyian szépnek találjuk a tengerpartokat, a hegyvidéket, a hófödte csúcsokat, és hajlandóak vagyunk elfeledkezni azokról a szépségekről, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk, anélkül hogy hosszabb utazást tennénk valamely távoli vidékre. Egyik ilyen a rétek, mezők természeti gazdagsága, a számtalan növény- és állatfaj jelenléte, amelyek között időnként még a szakemberek is nehezen igazodnak el. Sajnos ezen területek egyre fogynak, egyre zsugorodnak az ember tevékenysége folytán, aki minden talpalatnyi földet igyekszik megművelni, némi termésért feltöri az olyan területeket is, amelyek ekét korábban sohasem láttak, és amelyek rövid időn belül erodálódhatnak, így csak minimális haszonnal kecsegtethetnek. Ugyanakkor azt sem kell elfelejteni, hogy a mezőgazdaság is tud tenni a mezőkért, hisz ezeket legjobban legeltetéssel lehet ápolni és karbantartani.
A kirándulás kitűnő lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy testközelből szemlélhessünk meg bizonyos növényeket, amelyek fölött különben elsiklana a pillantásunk, és a tapasztalt természetjárók segítsége, iránymutatása nélkül észre sem vennénk őket. Így már a Krivaja nevű falucska mellett lévő Pilák völgy is tartogatott számunkra ismeretlen szépségeket, ide vezetett ugyanis a zöld újságírók első útja. A tágas völgyben, igaz, csak kis mértékben, de még folyik a juhok és tehenek legeltetése, viszont a terepet előszeretettel használják a quadosok is, akik ugye nem tudnak figyelni a flórára, így több helyen letaposott, kitört növények láthatóak. A séta során több lila ökörfarkkóróval (Verbascum phoeniceum; szerbül modrocvetna divizma) találkozhattunk. A virágzó növény bármelyik virágoskert éke lehetne, szára akár egy méter magasra is megnőhet. Egy vadon élő növényről lévén szó, virágai a legkisebb érintésre is lehullanak, így esetében fokozottan érvényes a mindent a szemnek, semmit a kéznek mondás. Néhány méterrel odébb néhány osztrák zsálya vagy más néven polyhos zsálya (Salvia austriaca; žalfija austrijska vagy pamuk trava) ötlött a szemünkbe. Az ajakosok családjába tartozó növény tipikusan a löszön száraz sztyepprétek növénye. Könnyen felismerhető, mivel az egész növényt szürkés szőrzet borítja. Az általunk lefényképezett növény már sérült volt, egy quad kereke törte meg a szárát, ennek ellenére azonban virágba borult. A völgy otthona a ligeti zsályának (Salvia nemorosa; žalfija stepska) is. Az apró lila virágzatú évelő növény mára a virágoskertekbe is beköltözött, és odafigyelő gondozással egész nyáron virágzik.
Egy Topolya természeti értékeit bemutató kirándulás természetesen nem lenne teljes, ha nem látogatnánk el a Betyár-völgybe, a Topolyai- és a Büdös-tó között fekvő területre, amely, ha majd egyszer ténylegesen is megalakul a Krivaja völgyei Természetvédelmi Park, a legszigorúbb védelem alatt fog állni, és amelyet a jövőben szakemberek felügyelnek majd. A terület ad otthont két vidékünk természetvédelmi szempontból talán legértékesebb növényének, az érdes és szártalan csüdfűnek. A pillangósvirágúak családjába tartozó érdes csüdfű (Astragalus asper; kozinac vagy kozlinac) száraz lejtőkön, homokpusztákon, löszpusztákon, homoki legelőkön él. A növény impozáns látványt nyújt apró sárga virágaival, amelyek dús füzért alkotnak. Jelenléte jelzi, hogy a területen természetes vagy jól regenerálódott a növényzet. Magyarországi adatok szerint a növény természetvédelmi értéke 5000 forint. Rokonánál is ritkább a parányi, alig tíz centiméter magas szártalan csüdfű (Astragalus exscapus; kozinac stepski). A homoki- és löszgyepeken élő mészkedvelő évelő természetvédelmi értéke 50 000 forint. Szerbiában a kipusztulás szélén álló Vörös könyves fajként tartják számon, és az országban csupán három helyen él (Topolya község területén a Betyár-völgy mellett a Pannónia és Roglatica között fekvő Dubokai-völgyben).
Az itt felsoroltak mellett természetesen számos növény- és állatfaj keresztezte utunkat, és mindegyiket számba venni embert próbáló feladat lenne, ezért e helyütt meg sem próbálkozunk vele, de talán e rövid összefoglaló is betekintést nyújt abba a gazdagságba, amely körül vesz bennünket anélkül, hogy ennek tudatában lennénk; és talán e rövid élménybeszámoló hatására az olvasók közül mindenki egy kicsit (még) zöldebb lesz, egy kicsit nyitottabb szemmel jár, és egy kicsit más szemmel néz a mezőkre, a rétekre vagy éppen a vasúti töltésekre.
