A 34 éves, Szabadkán élő Mátyus Ferenc egyszer csak gondolt egyet, s azt találta ki, hogy ő bizony legóból épít egy életnagyságú szuperhőst, sokak kedvencét, aki a hétköznapi életét a Daily Planet újságírójaként éli, de amikor szükség van rá, akkor Supermanként teljesít szolgálatot.
Ekkora szuperhős elkészítéséhez azonban nem kapható katalógus, és olyan számítógépes program sincs, amely a 3D-s modell alapján pontosan meghatározza, hány darab és milyen színű kockára van szükség…
– Mint a legtöbb, hozzám korban hasonló egyén, én is gyerekkoromban ismerkedtem meg a Legóval, de utána egy huszonöt éves szünet következett. Tavaly az interneten láttam egy Lego-kiállítást, elkezdtem kutakodni, főleg angol nyelvű honlapokon, s eldöntöttem, hogy én is szeretnék építeni egy impozáns méretű szobrot – mesélte Mátyus Ferenc: – Ez bizonyára sokakkal egyszerűbb lett volna, ha mérnöki végzettségem van, nem pedig közgazdasági és marketing. Ennek ellenére úgy döntöttem, belevágok, és a Supermanre esett a választás, mert őt sokan – köztük én is – kedvelik.
Mester és a remekműve: Mátyus Ferenc és a Superman
Mi volt az első lépés?
– Először is el kellett készíteni a tervet, amihez találtam egy svájci egyetemista által tervezett programot, ami a 3D-s modellt felbontja kockákra és megadja azoknak a pozícióját. Ez óriási segítség volt, viszont a program csak a fekete és fehér színt használja. Amikor megvolt a kockák helyzete, akkor jött az igazán kemény munka, mivel a program által elkészített tervrajzot 188 oldalra szeleteltettem fel egy számítógépes szakemberrel, ezt kinyomtattuk és az oldalakon be kellett jelölni az összes kocka színét…
Egyszerűbb megoldás nem létezett?
– Olcsóbb nem, egyszerűbb igen. Találtam egy Hollandiában élő egyént, akinek ha elküldöm a színes 3D-s modellt, akkor ő visszaküldi az összes kocka pontos helyzetét. Ennek a dolognak csak egy, de nagy szépséghibája van, hogy 400–500 euróba kerül. Így én inkább a vajdasági utat választottam, ami keményebb, de költséghatékonyabb! Szépen mentem sorban, és az adott oldalon bejelöltem a kékeket, a sárgákat, a pirosakat és a fehéreket, s mindig odaírtam az oldal mellé, miből mennyi kell. Amikor ezzel elkészültem, akkor össze kellett adni a felírt számokat, hogy pontosan tudjuk, egy adott színű és méretű kockából hány darab kell.
Ha jól sejtem, ez legalább akkora munka volt, mint beszínezni a kockákat?
– Két éve vagyok nős, s Mátyus Barta Emese, a feleségem személyében óriási segítségem volt, nélküle ki tudja mikor készültem volna el. Én diktáltam, ő pedig húzta a strigulákat, hogy miből mennyi kell.
Apropó, feleség. Ő mit szólt az ötlethez?
– Ahogy mondani szokták, a házastársak jóban és rosszban is egymás mellett kell, hogy legyenek, s nekünk ez volt abban az időszakban a családi hobbi. Az összeszámolásra, mintegy három hónap ment el, nagyon sok munka volt vele. A végén kerestünk egy füzetet, amibe beírtuk a végeredményt, hogy a piros színűekből pontosan hány darab 1×1, 2×1-es stb… kell, és ugyanígy a többi szín esetében is.
A szuperhős hátul- és oldalnézetből
És ekkor kijött egy szám: 17 324 kocka.
– Amikor tudtuk a pontos számot és a méreteket, akkor elkezdődött a kockák beszerzése. Nem volt könnyű feladat, mert Szerbiában ez lehetetlen küldetésnek bizonyult, s végül a BrickLink honlap segítségével öt eladótól sikerült megvennem a szükséges elemszámot. Magyarországra kellett rendelnem a kockákat, mert a Szerbiába történő szállítás még több költséggel járt volna. Volt eladó, aki emiatt bizalmatlan is volt, hiszen szerbiai címről fizettem, budapesti címre kértem. Két hét alatt sikerült megrendelni az összest, s amikor minden egy helyen volt, akkor áthoztuk a határon és elkezdődhetett a Superman építése.
A szobor kritikus pontja a bokája, hiszen annak a vékony résznek meg kell tartania a 180 centiméter magas és 21 kilós Supermant.
– Amikor kezdtem az építést, nagyon sokat gondolkodtam ezen, s azt a részt külön megerősítettem keresztelemekkel, s már úgy is indultam neki, hogy minden egyes kockát összeragasztok, nehogy baj történjen és kárba vesszen a sok munka.
Mikor kezdődött az építés?
– Május elején indult, szépen sorban haladtam, azzal, hogy a Superman jelet azt külön elkészítettem, hogy lássam, jól néz-e ki. Ez bölcs döntés volt, mert elsőre nem nyerte el a tetszésemet, némi korrigálásra szükség volt, s mikor ez is megtörtént, akkor ragasztottam össze. Harmincnyolc tubus műanyagragasztóra volt szükségem, de ennek a beszerzése sem volt egyszerű, mert Szerbiában nem lehetett kapni…
Hogy haladt az építés a munkád mellett?
– A térdéig jutottam el a Supermannek, amikor a Continental cégből, ahol munkaszervező vagyok, elmentem szabadságra, s akkor belendült a dolog. A szabadság alatt eljutottam a derekáig, s végül másfél hónap alatt elkészült a szobor. Amikor az utolsó kocka a helyére került, akkor nagy volt az öröm, feleségem és én is lefényképezkedtünk a Supermannel. Utána édesanyámnak is megmutattam, aki szerencsére nem azt mondta, hogy „fiam, most már igazán benőhetne a fejed lágya”, hanem elismerően szólt a szoborról.
Amikor elkészültél, akkor azért nem az volt az első gondolatod, hogy a Supermant el kell adni?
– A szobor elkészülte után úgy éreztem, szeretnék most mást építeni, de hogy ezt megtartsam és építsek egy újat, olyan anyagi helyzetbe sajnos nem vagyok. Először a BrickLink honlapra tettem fel, és pár napon belül jelentkezett a szeptember 9-én sorra kerülő belgrádi Lego-kiállítás fő szervezője, aki a fővárosi Lego-klub elnöke is egyben. Őt lenyűgözte a szobor, s kérdezte, hogy hol vettem a Supermant. Elmeséltem neki, hogy ez saját munka volt, hogyan készült el: mondanom sem kell, teljesen ledöbbent. Arra kért, ha el is adnám addig, akkor gyorsan építsek valami mást, és azt vigyem le a kiállításra…
Jó ötlet volt a Superman-jelet előre kirakni
Milyen volt az érdeklődés a mű iránt?
– Szerbiából, Magyarországról és az Egyesült Államokból is jelentkeztek potenciális vásárlók, s meglepetésemre sok olyan ember keresett fel, akik a tervrajzot szerették volna megvenni. Nekik is elmondtam, hogy ez nem egy eladható, digitális formában van, a tervrajz valóban saját használatra készült, ők pedig nem ilyet szerettek volna kapni. Lego-klubok is érdeklődtek, ők főleg a bérlés iránt, mert például egy hónap alatt több helyen is kiállítanák. A külföldre történő szállítás sajnos óriási gond: a Supermant csak a FedEx vállalta el a mérete miatt. Egy amerikai útért 1100 eurót kellett volna fizetni, ami rengeteg.
Ha elkel a Superman, kikristályosodott-e már, hogy mi lesz a következő építmény?
– Nagyon sok ötletem van, de még nem sikerült döntenem. Felkeltették az érdeklődésemet a kínai és a dél-koreai dolgok iránt, akár olyan nagyok is, amelyeknek a belsejébe már fémváz kell, hogy megtartsa a súlyt. Az álmom pedig, hogy egyszer elkészítsek egy csatateret: mivel A Gyűrűk Ura-rajongó vagyok, innen meríteném az ötletet. Utána is olvastam már, nagyon sok kocka kell hozzá, roppant összetett feladat, de szeretem a kihívásokat. Ez egy 2×3 méteres területet foglalna el, s mondjuk a Minas Tirith ostroma jó választás lenne. Ezt nem eladásra szánnám, hanem megtartanám, s nem is egyszerre képzelem el az építését, hanem ahogy az időm és a pénzem engedi. Viszont a következő szobor építése előtt lehet, hogy igénybe veszem a holland segítséget, mert az általa elkészített tervrajzokkal nagyon sok időt lehet spórolni.
A Supermanhez szükséges 17 324 kocka mintegy 1500 euróba került, 60 euró volt a ragasztó: a www.kupujemprodajem.com honlapon az életnagyságú szobor irányára 2490 euró. Ha minden jól megy, akkor a szabadkai Superman nemsokára megtalálja új gazdáját, Mátyus Ferenc pedig belekezdhet egy újabb, szintén impozáns méretű szobor építésébe.
Magyarországról is érdeklődnek
Mivel Magyarország tagja az Európai Uniónak, ha a Supermant magyarországi személy vagy cég vásárolná meg, az EU-n belüli utaztatása egyszerűbb lenne. A múlt héten volt már egy komoly magyarországi érdeklődő, s emiatt Mátyus Ferenc körbekérdezősködött a határátkelőhelyeken, hogy mire számíthat a szállításnál:
– Megkérdeztem egy vámost, akinek megmutattam a Supermanről készült fotót is, hogy lehet-e ebből valami gond, ha a Supermant mint ajándékot átvisszük Magyarországra. A vámosok szerint nem, mivel a szobor üreges, bele is tudnak nézni. A helyszínen szolgálatot teljesítő magyar rendőr érdeklődését is felkeltette a szobor, s viccesen megkérdezte, hogy le tud-e ülni, hogy a biztonsági övet bekapcsolja…
