Sokak szerint az egyik legférfiasabb foglalkozás a kamionsofőröké, és az egyik legvagányabb életérzésnek gondolják, ha valaki egy negyventonnás járművel koptatja az utakat. Ehhez a sajátos és különös világhoz ritkán kap kedvet egy fiatal, pályakezdő nő. A 25 éves bácsföldvári Vranya Katalin az egyik ritka kivétel.
Katalin a papírforma szerint alig több mint egy hónapja csöppent ebbe a férfiak uralta világba, de ez persze nem egészen így van: párja, a magyarul kiválóan beszélő óbecsei Rade Strainić már régóta sofőrködik, három éve vezet kamiont a mostani cégénél, és az utóbbi egy évben a párja is vele tartott.
– Miután elvégeztem az egyetemet, tanítónőként nem kaptam állást. Rade közben szünet nélkül dolgozott, ezért úgy döntöttünk, legyünk együtt eközben is, sőt keressünk is vele pénzt. Így történt, hogy megszereztem a C+E kategóriás jogosítványt. Sokba került, 700 eurót fizettem érte, de megérte. Nem is volt nagyon nehéz, csak hosszadalmas az eljárás – meséli Katalin.
A fiatalok egy cservenkai fuvarozócégnél dolgoznak, és most már „négykezesben”, azaz felváltva vezetik a negyventonnás járművet. A mindössze 55 kilós, törékeny lány szerint egyelőre csak a tolatás tud kifogni rajta, amikor rámpára kell fölhajtania a hűtőkocsit. Olykor bizony rakodnia is kell, ilyenkor előfordul, hogy hosszú, rózsaszín körme bánja a raklapozást.
Errefelé még ritka a nő a kamion volánja mögött, de nyugaton már ez sem számít kuriózumnak, a tapasztalatuk szerint különösen Franciaországban vannak sokan ebben a férfiak uralta szakmában. Katalin eleinte próbálkozott sminkkel, frizurával is, de mivel az idő pénz, végül lemondott a reggeli szépítkezésről.
– Munka közben leginkább csak autópályát és parkolót látunk, de olykor, ha két fuvar között adódik egy kis pihenő, szét is tudunk nézni. Sok érdekességet látunk útközben, nagy élmény volt például kamionostól egy olyan hatalmas hajón utazni, amelyen vonatot is szállítanak: a szárazföldi vonatsíneket hajósínekre csatlakoztatják, így kerül a vonat a hajóra, majd ismét a szárazföldre. Amikor megpihenünk útközben, ha van időnk, főzünk, ha nincs, marad a száraz koszt. A parkolóban vannak hangulatos közös főzések is, de előfordul az is, hogy az üres hűtőkocsi a „konyhánk”. Egyedül a kabin szűkös egy kicsit, de minden könnyebb így, hogy együtt vagyunk – mondják.
Rade és Katalin szerint nyugaton segítőkészebbek és türelmesebbek az emberek, és itthon a közlekedési kultúra is messze elmarad a külföldön tapasztaltakhoz képest.
– A szerbiai szokásokkal ellentétben máshol nem tülkölnek azonnal, ha valamiért lelassítjuk a forgalmat. Amikor jelzünk, hogy előzni szeretnénk, nyugaton rögtön beengednek bennünket a gyorsító sávba, de Szerbiában nem. A kamionos fényjelzéseket és a köszönés kultúráját sem ismerik itthon. Ezek a következők: ha a bal irányjelzőnk villog, az azt jelenti, hogy nem szabad kikerülni a kamiont, mert a kamion kezd előzésbe vagy azt jelzi, hogy ne előzzél, mert szemből jármű érkezik; ha a jobb irányjelző működik, az azt mutatja, hogy szabad az út az előzéshez; ha minden lámpa villog, torlódás miatt lassítani kell az úton, és ha hálásak vagyunk egy gesztusért, akkor jobb-bal váltott villogással mondunk köszönetet a sofőröknek – világosít fel Rade.
Katalin csinos, törékeny lány, első pillantásra senki nem gondolná róla, hogy ilyen vagány és bevállalós teremtés, pedig nem a kamionozás az egyetlen „férfias” hóbortja. Mindketten jet-skiznek és szenvedélyes sportmotorosok is: Rade húsvétkor egy hatszázköbös sportmotort ajándékozott Katicának, magának pedig megvette a legújabb, ezerköbös Suzukit. Katalin gyerekkora óta olyannyira rajong a száguldásért, hogy egy nagyon súlyos motorbaleset után is visszaült a nyeregbe.
– Minden motoros visszaül – állítja Rade. – Hogy mi lesz a családalapítás után? Nekem már most sem volt mindegy, amikor Katicának vettem a Suzukit, akkor értettem meg az anyukámat, aki sírt, amikor meglátta az én új motoromat. Én úgy voltam vele, hogy a gyerekünknek biztos nem veszek – mondja Rade.
Ebben Katalin nem ért vele egyet.
– Apa, anya motoros, előbb-utóbb kérni fogja. Akkor inkább kicsi korától kell megtanítani szépen, fokozatosan vezetni. Mi is így tanultuk meg uralni a sebességet és a motor erejét. Veszélyes sport ez: szinte kéri a motor, hogy húzzuk… – avat be Katalin.
A fiatal pár tudatosan építi a jövőt, két-három év múlva már gyermeket szeretnének vállalni. A kereset javát eddig a sportmotorok vitték el, de mostantól az otthonukra gyűjtenek. Ha megállapodnak, Rade az idejéből is többet akar a családjának szentelni, ezért úgy tervezi, akkor már csak kisebb távolságokra vállal fuvarokat, hogy legyenek szabad hétvégéi. Mielőtt Katalin sofőrnek állt volna, azt fontolgatták, ők is külföldön keresik majd a boldogulásukat, de ma már úgy gondolják: nekik itthon, a családjuk és a barátaik mellett van jó helyük.
