Eredendően hiszékenyek vagyunk. Addig hiszünk valamiben, amíg meg nem bizonyosodunk róla, hogy átvertek bennünket. Ezt általában a saját bőrünkön szoktuk megtapasztalni, mert hiába is akarnak mások eltántorítani minket, hiába mondják el rossz tapasztalataikat, addig, amíg nem látjuk a saját szemünkkel, bízunk benne, hogy nálunk működni fog. Legyen szó egy új mosópor reklámjáról, a szomszédasszony által ajánlott ránctalanító kenőcsről, fogyókúrás csodaszerről, étrend-kiegészítőről – különösen, ha még előtte-utána fotót is mellékelnek hozzá –, vagy az interneten talált „alternatív” gyógyszerről, amely szó szerint percek alatt kigyógyít a rákból.
Ótos András illusztrációja
Apropó internet: korunk egyik nagyszerű találmánya, ehhez nem fér kétség. Ha valamit keresünk, csak begépeljük a kulcsszót a Google keresőjébe, és már meg is van. A bajok ott kezdődnek, hogy a találatok között sok a homályos eredetű, ellenőrizetlen információ, amit a legtöbben készpénznek vesznek, fenntartások nélkül elfogadnak, és ki is próbálnak. A leggyakrabban egészségügyi témában keresünk, mert vagy nincs időnk az orvosi rendelőben várakozni, vagy olyan természetű betegségről van szó, amellyel kapcsolatban szégyellünk nyilvánosan tanácsot kérni, például a gyógyszertárban. De keresnünk sem kell, a közösségi oldalak ontják magukból az egészségügyi cikkeket. A legtöbb a rák gyógyításával kapcsolatos, ami nem meglepő, hiszen ez a betegség többnyire halálos kimenetelű, a sugárkezelés fájdalmas, komoly mellékhatásai vannak, és senki sem garantálja, hogy eredményes lesz. Ezért némileg megnyugtat bennünket a tudat, hogy léteznek egyéb módszerek is, amelyek elpusztítják a daganatot. Jelenleg a következők: a C-vitamin, az édes üröm, a szódabikarbóna, a gyömbér és a méz, a petróleum, a tengeri uborka, az aranykolloid, a kurkuma, az oregánó, a cayenne paprika és a fokhagyma, valamint a pozitív gondolatok ereje (ehhez videós illusztráció is van). Természetesen vannak olyan cikkek is, amelyek életmódváltásra biztatnak, arra, hogy szokjunk le a káros szenvedélyeinkről, egészségesen táplálkozzunk és sokat mozogjunk a szabadban, de ezeket a tanácsokat nem szívesen fogadjuk meg, mert eltart egy ideig, mire kifejtik a hatásukat, mi viszont gyors megoldást akarunk, ugyanis versenyt futunk az idővel. Sokan elhiszik a sok maszlagot, kipróbálják, hogy hátha ettől kigyógyulnak, ha már más nem segít.
És így vagyunk egyebekkel is. Itt van például az olaj és a zsír kérdése. Miután a hetvenes évek elején megjelentek a finomított étolajok, a nyolcvanas évek végére a disznózsírt közellenségnek kiáltották ki. Aztán évtizedek múlva rehabilitálták, és az eddig mellőzött étel újra a táplálkozásunk részévé vált. Most ismét zsírban sül vasárnap a rántott hús, aminek lehet, hogy az állatvédők kevésbé, viszont a környezetvédők annál inkább örülnek, hiszen a sütőolajok literszámra kerültek hétvégenként a lefolyókba.
Vagy: miért jobb a zsírszegény, mindenféle adalékanyaggal dúsított a sima joghurtnál? Nem tudjuk, de azt vesszük, mert elhisszük, hogy a Bifidus Essensis (probiotikus baktériumtörzs) jó nekünk. És összességében minden „light” élelmiszer jobb a hagyományosnál.
De miért dőlünk be ezeknek a tudományosnak tűnő dolgoknak? Kutatók kísérleteket végeztek ebben a témában, és a kapott eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy valójában a tudatlanság az, ami a hiszékenységet táplálja. Manapság annyi új adatot és hírt zúdít a nyakunkba az információs társadalom, hogy ezeket az új ismereteket egyszerűen képtelenek vagyunk feldolgozni. Könnyebb és egyszerűbb úgy elfogadni valamit, ahogy van, mint hogy vennénk a fáradtságot, és utánanéznénk az igazságnak.
A hiszékenységet táplálja a félelem is. A rejtélyes jövőtől való félelem hajtotta és hajtja ma is az embereket a jövendőmondókhoz, jósokhoz, kártyavetőkhöz, akik mindig is jól megéltek a hiszékenyekből. A haláltól való félelem pedig arra készteti a betegeket, hogy igénybe vegyék, kipróbálják a tudományosan nem bizonyított eljárásokat, és gyógyulást reméljenek tőlük.
A hiszékenység kialakulásában szerepet játszik az, hogy mit láttunk otthon, mennyire voltak naivak a szüleink. Ha olyan családban nő fel a gyerek, ahol a felnőttek gyakran hagyatkoznak az intuíciójukra, akkor nagyobb eséllyel lesz ő is hajlamos hinni a spirituális módszerekben, mint az a gyerek, aki személyes tapasztalatok alapján ismeri meg a környező világot.
Szerencsére a hiszékenységből ki lehet gyógyulni, és még drága gyógyszerre sem kell költeni, elegendő, ha a világhálón kínált termékek vagy szolgáltatások igénybevétele, vásárlása előtt feltesszük magunknak a kérdést: honnan, milyen forrásból származik ez az információ? Van-e igazságtartalma? Gyarapítsuk a tudásunkat, gondolkodjunk logikusan, és ne hagyjuk magunkat szélhámosok és áltudományos oldalak által félrevezetni!
