Lehet kicsi és nagy, gömbölyű és szögletes, duci és karcsú, illatos és szagtalan, díszes és egyszerű – ünnepeink elengedhetetlen kelléke elválaszthatatlanul hozzátartozik az egyházi, de családi és egyéb ünnepeinkhez is. A gyertya végigkíséri az életünket, szimbolikus szerepet játszik a keresztelőkön, a születésnapi tortán vagy a ravatalnál. Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak a 2. században, de ma általában paraffinból és sztearinból készül, és a hagyományos rituálék mellett sokan díszítési, hangulatkeltési célokra is használják.
A mester levelezés útján jutott a mesterség birtokába (Fehér Rózsa felvétele)
A törökbecsei Aleksandar Mojić különleges gyertyákat készít, úgy tudja, ilyeneket Szerbiában rajta kívül más nem farag. Márciusban nyitotta meg kézműves műhelyét, de gyertyáinak már messze híre van. Több évtizedes álma valósult meg ezzel.
– Eredetileg állat-egészségügyi technikus vagyok, de hosszú évekig hadihajón szolgáltam az Adrián, 1994-ben szereltem le. Már akkor szerettem volna gyertyát önteni, ehelyett évekig mezőgazdasággal foglalkoztam. Nemrégiben ezzel is felhagytam, majd a tartományi kormány önfoglalkoztatási támogatásával gyertyaöntő műhelyt nyitottam – meséli a kezdetekről.
A gyertyakészítés Aleksandar által művelt technikája Oroszországban és Ukrajnában terjedt el igazán, az ottani kolostorokban a 16. század közepén kezdték el ezt a fajta gyertyafaragást. Arra nem volt pénze, hogy a helyszínen, első kézből sajátítsa el a gyertyafaragás titkait, ehelyett levelezés útján tanulta ki a szakmát. A technikát sok kísérletezéssel tette magáévá, szerinte minden más ügyesség és fantázia kérdése.
A mártogatás és a faragás eredményeként születik meg a díszes gyertya (Fehér Rózsa felvétele)
Az első gyertyák elkészítéséig sok problémát kellett megoldania, az első bökkenőt a hatágú, kúpszerű csillagformák jelentették, mert a környéken senki nem vállalta az elkészítésüket. Végül Amerikából érkeztek meg az első darabok, de ma már a paraćini üveggyár egyik mestere készíti őket. A magas beszerzési árak miatt a többi munkaeszköz elkészítésében is találékonynak kellett lenni: paraffintartályként zöldségeskonzervek szolgálnak, házi készítésű a kád is, amelyben elhelyezi őket, a hőt pedig alatta egy rostélyozó szolgáltatja. Aleksandar márciusban nyitott meg a műhelyét, és két hónappal később rukkolt elő az első piacképes termékekkel.
Maga a faragás gyors kezet és megfelelő meleget igényel, de a gyertyakészítés teljes folyamata meglehetősen hosszadalmas eljárás. Aleksandar a gyertyaalapot a csillagformában önti ki, ez nagyjából 4-8 óra munkát jelent, mivel akár ötször is újra kell tölteni a formát paraffinnal, hogy a kihűlést követően ne maradjanak a gyertyában üregek. Ezután a gyertyát színezett paraffinba mártogatja. Attól függően, hogy hány színt szeretne megjeleníteni a gyertyán, legalább harmincszor, de akár nyolcvanszor is a tartályokba meríti a gyertyát, ami 30–45 percet vesz igénybe. Aztán nagyjából 10–15 perc az az időtartam, amíg a puha anyag hámozható, faragható, csavarható. Ha a mester keze nem elég fürge, kárba vész a hosszas mártogatási folyamat, ami a gyertya cifraságát eredményezi. A faragás után a gyertya nagyjából egy órát hűl, ezután következik a lakkozás, majd úgy másfél órányi száradás. 12 óra alatt 8–10 gyertya készülhet el. Száz gyertyából közel 3 kg paraffinhulladék lesz, de a faragás során lepotyogott részek az új gyertyák alapanyagát fogják képezni.
Szerbiában máshol nem készül ilyen gyertya (Fehér Rózsa felvétele)
A gyertyafaragó egyelőre két méretben készíti különös termékeit: a kisebb 16 cm magas, 550–700 gr. súlyú és 26–32 órán át ég, a nagyobb 23 cm magas, 750–950 grammot nyom és akár 40 órán át is éghet. A 11–12 cm átmérőjű gyertyákat 1200, illetve1600 dinárért árulja, de külföldön ezekért ennek a négyszeresét is elkérik.
– Nincs két egyforma gyertya, számtalan színkombinációval és sokféle dombormintával készülhetnek. Nem dolgozom nagy haszonnal, de bízom abban, hogy ezeknek a különleges gyertyáknak lesznek vásárlói. Vásárokon, rendezvényeken árulom őket, és nagy érdeklődést váltanak ki, különösen amikor kiderül, hogy nem kerámiáról vagy műanyagról van szó. Sokakat meglep, hogy egy gyertya a szokásostól ennyire eltérő is lehet – állítja Aleksandar.
Ennek a gyertyakészítésnek a receptúráját a legtöbb mester titkosan kezeli. Aleksandar úgy tervezi, hogy azoknak, akiket valóban érdekel a faragott gyertyák készítésének módja, ő segíteni fog a szakmai fortélyok elsajátításában.
