A nő és a férfi fél-fél, vagyis csonka. A házasságban lesznek egészé, majd válnak eggyé és teljesednek ki együtt – a nemüknek megfelelő házastársi és szülői szerepükben – a családban, ami a nemzeti közösség és a társadalom nélkülözhetetlen alapeleme és egyben fundamentuma. A kiegyensúlyozott házasságban és családban egyféle gond és öröm létezik – a közös gond és a közös öröm. Ezen osztozkodnak tartósan a házasok, illetve a családosok gyerekeikkel életükben és halálukban. A házasság világnapján is, amit február második vasárnapján ünnepelnek világszerte, és ami az 1980-as években indult útjára Amerikából a házaspárok kezdeményezésére. A világnap célja a házasság népszerűsítése, annak bemutatása, hogy léteznek még jó, tartós és boldog házasságok férfi és nő között, és az egészséges társadalom alapja a jó házasságon nyugvó egészséges család.
Az emberek többféle okból házasodnak. Az okok széles körben változnak, a hagyományok és társadalmi szokások, elvárások és körülmények hatására. Azonban ezek között általában megtalálható: a törvényes, társadalmi és gazdasági biztonság megteremtése; a családalapítás, a gyereknemzés és gyereknevelés; a szexualitás legitim megélése és a szeretet nyilvános közzététele és nyilatkozata a házasságlevél által. A legtöbb társadalomban a házasság egy életre szól a férfi és nő között a maga írott vagy íratlan kötelezettségeivel és előjogaival, ami mindkét fél számára kölcsönösen kötelező jellegű.
Fotó: Ótos András
Az elmúlt évtizedekben azonban nagyon divatossá vált, hogy az adott pillanatban kellemes párkapcsolatot válasszuk az egész életre szóló házasság helyett. Látszólag könnyebb kölcsönös elkötelezettség nélkül élni, élvezni az életet, nem vállalva fölösleges felelősséget a párunkért. Eszerint az életszemlélet szerint jogunk van élni, mindent, illetve mindenkit a saját javunkra kihasználni és felhasználni, csak azért, hogy nekünk jobb és élvezetesebb legyen. Ezzel az értékrenddel a házasság és vele a család intézménye szöges ellentétben áll. A hagyományos házasság mindig kettősségben, férfiben és nőben gondolkodik, illetve az általuk eggyé váló egészben, vagyis családban: a közös gyerekekben, a közös boldogságban, a közös örömben, a közös gondban, a közös teherviselésben, a közös megoldásban, a közös boldogulásban. Mindezt az odaadás, a felelősségvállalás, az alázat és az élet szolgálata hatja át, ami sok munkával jár, és olykor ellenünkre van, de mégis megtesszük, mert tudjuk kettőnkről, többünkről van szó, és ez kötelez.
A kiegyensúlyozott házasság mindig összeköt és erősít, amelyben a házastársaknak egymás iránti felelősségvállalásából és kötelezettségeiből különféle előjogok is erednek. A mai korszellem csak a jogokat szereti, a kötelezettségeket megveti, ahogyan a házasság intézményét is, amit maradinak és haszontalanak tart. Azt mondja, hogy nem kell a párkapcsolathoz a papír. Mostanság sok fiatal választja a párkapcsolatot, mert talán abból könnyebb kilépni, vagy nehéz számukra elfogadni, hogy elkötelezték magukat egy életre. Hogy kell-e egy közös sorshoz papír vagy nem kell, az sohasem derül ki előre. Azonban a házasságlevél mögött álló döntés erejét, majd a házasság kötelekében összpontosuló óriási életerőt felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni. Különösen, hogy a házasság már nemcsak egyszerű, bármikor felrúgható párkapcsolat, hanem egy szent ügy, amiből olyan közös sors fakad, ami a fiatal pár mellett már az érintett családok életére is befolyással van. Ezáltal már biztosan nyakig benne van a Mindenható is az égi áldással és a kegyelemmel. Így divatosan szólva, a házasságot karmikusnak is nevezhetjük, amiről pedig tudjuk, hogy nem egy életre szól…
Ha ezek után valakinek még nem derült volna ki, akkor leírom, én házasságpárti vagyok. Szerintem a párkapcsolatnál a házasság sokkal erősebb, mélyebb, kiegyensúlyozottabb, őszintébb és felelősségteljesebb kapocs két ember között. A feleségemmel tizenöt éve házasodtunk össze. A házasság minden percéért hálás vagyok neki, bár a derűs pillanataink mellett voltak borús és viharos időszakaink is, de kinek nincsenek. Meggyőződésem – és az idő múlásával egyre erősebb bennem ez az érzés –, hogy óriási és pótolhatatlan kár ért volna, sokkal sivárabb lett volna az életem, ha nem ezen az úton járok. Számtalan boldog együttlét és vidám pillanat, a családalapítás és a fészekrakás a nyugdíjig szóló lakáshitellel, az apaság és az anyaság megélése gyerekeink születésével és cseperedésével, a mindennapok öröme és bánata, a közös nehézségek és sikerek. Ezek még inkább összekovácsoltak bennünket a házasságban, és remélem, hogy ez a továbbiakban is boldog és tartós lesz. Hogy mi a jó házasság titka? Ha tudnám, azonnal leírnám, de szerintem ezt embere/párja válogatja, mindenkinél más és más a recept. Azonban az biztos, hogy együtt testileg-lelkileg boldogabb, könnyebb, jobb és szebb az élet, hiszen az öröm és gond is egyféle, közös.
