Lelki és földi „útjelzők”

Vidékünkön sok út menti feszület van. Nemcsak a településék utcáin állnak, hanem a határban is, gyakran a parcellák közepén. Szakrális, családi és közösségi helyként, műemlékként hirdetve a keresztényi megváltást, a vallási hagyományokat, a magyarság jelenlétét, az adományozók nevét és felajánlásának tárgyát.

Törökfaluban, Völgyparton és Valkaisoron nyolc út menti kereszt található, egy kivételével mind a határban, szinte mindegyik több mint százéves, és egyet sem bontottak le a kommunizmus évtizedeiben.

– A kereszt a pogány világban szégyent, a bűnösök megbüntetését, a halálos ítéletet jelentette, amelyre elborzadva néztek az emberek. Jézus keresztre feszítése óta azonban a keresztény hívők számára a megváltást, a bűn és a halál felett aratott győzelmet jelenti. A keresztény emberek sok helyen alkalmazzák ezt a fontos jelképet: nemcsak a templomtornyon vagy a temetőben, hanem a lakásukban is. A határban, az utak mentén szintén találkozhatunk keresztekkel, melyeket hívő emberek állítottak. Fából, bádogból, téglából és kőből is állnak keresztek, melyeket hálából, tiszteletből, fogadalomból, vezeklésként állítottak őseink, szüleink, rokonaink – magyarázza a völgyparti Molnár József, aki számba vette és dokumentálta a Törökfalu, Völgypart és Valkaisor határában lévő feszületeket. Megjegyezte, hogy másodmagával a zentai község határában is vizsgálódtak, ahol huszonnyolc út menti feszületet jártak be jórészt gyalog.

– Mindegyik kereszt magasan az ég felé emelkedik átölelve a világot, a határt, az arra járót. Őseink levették a kalapot és „dicsértessék a Jézus Krisztus” szavakkal és keresztvetéssel haladtak el előtte. A vándor vagy a zarándok megpihent alattuk, és útmutatást is kapott tőlük, mivel ezek a szakrális kisemlékek gyakran fontos tájékozódási pontokként, topográfiai jelekként szolgáltak. Minden kereszt egy korpuszból, a megfeszített Krisztust ábrázoló képből, szoborból áll, melynek tövében a fájdalmas Szűzanya van. A talpazaton olvasható a felajánlás szövege az állíttatók nevével és a kereszt felállításának idejével. A kereszt rendszerint körül van kerítve kovácsoltvas vagy fakerítéssel, hacsak az idő vasfoga vagy a vandalizmus el nem tüntette onnan. A gondozott kereszteknél még mindent megtalálhatunk, különösen azoknál, amelyek lakott területen állnak. Ezeket a kereszteket valamilyen szándékból, felajánlásból, hálából állították. Hálából istennek, hogy a fiuk hazajött a háborúból vagy kigyógyult valamilyen betegségből. A keresztállítás mindig valamilyen eseményhez vagy szándékhoz kötődik. Ezek a keresztek szerintem annak idején út mentén álltak. A tagosítás előtt errefelé kiterjedt tanyavilág volt, és a keresztek a tanyákhoz közel álltak. A tagosítás után mindez megszűnt, átrendezték az utakat, napjainkban néhol tényleg a szántóföld közepén található a kereszt. A Nagypál-tanyánál lévő kereszt éppen a föld közepén van, de a többi nálunk mind az út mentén található. A kereszteket, ha élnek a hozzátartozók, akkor azok gondozzák, ha kihalt a család, akkor azok, akiknek a földterületén van vagy a közelben élő lakosok viselik gondját. Tudomásom szerint a felállított keresztek közül mindegyiket megőrizték, egyet sem pusztítottak el, és túlélték a kommunizmust is. Hiszen ezek topográfiai jelek, mert a katonák is használják őket, nem szabad áttenni a kereszteket, de elpusztítani sem. A keresztek zöme téglából és kőből készült, de van fából és pléhből kialakított is. Az utóbbiak a legrégebbiek. Ilyen a völgyparti kereszt, ami már az 1800 évekből származó katonai térképeken is meg van jelölve. A kereszt körül valamikor ott temető is volt. Tudomásom szerint Ada községben nincsen Ferenc József idejében és által állíttatott vaskereszt. A környéken Burány-soron és a Topolyai úton található ilyen – közölte Molnár József.

Az út menti keresztek azonban nemcsak szakrális emlékek és műemlékek, hanem részei az élő vallási hagyománynak Törökfaluban. Molnár József elmondta, hogy a Szent Márk-napi búzaszentelést április 25-én tartják meg, amikor a pap a hívek kíséretében a határba vonul és megáldja az új vetést. Egyházi hagyomány, hogy a zsenge búzát megszentelik, Isten áldását kéri a parasztember, hogy a földjét óvja meg a rossz időtől és a jégveréstől, illetve a mindennapi kenyérből, a búzából legyen elegendő és áldás legyen rajta. A második világháborút követő változások következtében a szokás gyakorlása a templom falai közé szorult vissza, de néhány éve a törökfaluiak felújították ezt a szép hagyományt, és ismét a szántóföldeken tartják meg. Több alkalommal tartották már az út menti feszületeknél lévő parcelláknál.

Az út menti keresztek jegyzéke: Törökfalu – A Laták-kereszt (1913-ból) a Kavilló felé vezető Topolyai úton, a Kőkereszt (1894-ből) és a Csúzdi-kereszt (1904-ből) az Adai nagyúton, a Kiss-kereszt (1922-ből) az Északi kisúton. Völgypart – A Bádogkereszt a Moholi nagyúton, a Pasztviják-szélmalom mellett, az 1800-as évek katonai térképén is meg volt jelölve, valamint egykor temettek is köréje, a Gajdos-kereszt (1913-ból) a Május 1. mezőgazdasági birtokkal szemben. Valkaisor – a Nagypál-kereszt (1926-ból) a település kezdeténél, illetve feszület (1894-ből) a valamikori Huszák-iskola közelében, amit már rég lebontottak, de a kereszt még emlékeztetheti az egykori diákokat régi iskolájukra.