A következő 15 évben Szerbia 4600 bejegyzett falujának egynegyede teljesen elnéptelenedik, állítja a Szerb Tudományos Akadémia. Már most 50 teljesen üres, szellemvárosnak is mondható település van. S falvainkban 50 ezer ház áll üresen, és még 150 ezer olyan családi épület van, amelyben életvitelszerűen senki sem lakik. Szerbiában évente a születési és az elhalálozási mutatók kedvezőtlen aránya miatt 40 ezer fővel van kevesebb.
Az ország elöregszik és kiürül. Ennek feltartóztatására a kormány natalitás-ösztönző programot hirdetett. A költségvetésből 132 millió dinárt osztanak szét azon községek között, amelyek kidolgozták a programjukat és vállalták, hogy a megpályázott összeghez hozzáteszik annak 15 százalékát.
Június 1-jén járt le a két hétig érvényes pályázat, és Szerbia 169 községe közül 88 nyújtott be pályázatot. Egy község legfeljebb 32 millió dinárt fog kapni.
Végre valakinek eszébe jutott, hogy valamit tenni kellene, mert tényleg kiürül az ország, nemcsak azért, mert kevés gyermek születik, hanem azért is, mert amelyik megszületik, azt elviszik innen külföldre, vagy a fiatal anyukák nem ebben az országban szülnek gyermeket, hanem máshol.
Egyelőre még a sajtóhírekből nem derült ki, hogy milyen programokra is lehet majd költeni a községenként hozzávetőleges 400 ezer eurót (beleszámítva, ha a község is hozzáteszi az önrészt).
Szerdára ígérték a szerződések aláírást, ugyanis ezt a költségvetési összeget az év végéig el kell költeni.
Magyarországon számos családsegítő intézkedést hoztak: adócsökkentés, többféle lakástámogatás, kedvezmények. Nálunk is tenni kellene valamit, hogy gyerek híján ne kelljen évről évre bezárni a tagozatokat nemcsak a falvakban, hanem a városokban is, és ne álljanak üresen a házak, s legyen elég nővér, orvos az egészségházakban meg a kórházakban, legyen elég munkás az üzemekben…
Natalitási kérdésben nagy a gond, nemcsak nálunk, vagy a szegény országokban, hanem Európaszerte.
Látjuk, hogy Németországban micsoda rettenetes munkaerőhiány van. Pedig ott sokkal sűrűbben szőtt, és biztonságosabb a szociális háló, nincsenek kenyérgondok, munkalehetőség is van, mégis elöregszik a lakosság. Az egykézésnek most érzékelhető a negatív hatása, és ezzel együtt az élethatár kitolódása megváltoztatta a népesség összetételét. Vajdaságban vannak olyan falvak, amelyekből szintemindennő valamelyik európai országba jár betegeket ápolni. Nemcsak arról van szó, hogy így olcsóbban megússza a család az egyedül élő idős hozzátartozó felügyeletét vagy gondozását, hanem arról is, hogy helyben házi ápolásra nem találnak jelentkezőt.
Az Európai Unióban is megkongatták a vészharangot. Az elemzők szerint az élettartam kitolódása miatt 2050-re már csak két aktív dolgozó jut négy nyugdíjasra, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszer ezt a nyomást már nem tudja elviselni. Az egyik leghatékonyabb megoldásnak a munkával töltött évek megemelését tartják.
Mások úgy gondolják, olyan súlyosak ezek a gondnok, hogy az ókontinens betelepítések nélkül ezzel nem tud megküzdeni.
Szerbiában ez az első olyan pályázat, amely költségvetési eszközökkel próbál tenni valamit a népességfogyás ellen. A 2011-es népszámlálási adatok szerint Szerbiában 253 899 magyar él. Hogy most éppen hányan lehetünk, erre nincs válasz, hiszen akik kivándorolnak, nem jelentik be a hatóságoknak, s nincs olyan hatóság, amely azzal foglalkozna, hogy feljegyezné a távozókat. A demográfusok szerint csak a kedvezőtlen natalitási arányszámok miatt naponta 11 magyarral van kevesebb. Ha ehhez még hozzáadjuk a kivándoroltakat,mindenokunk megvan arra, hogy közösségen belül is megkongassuk a vészharangot.
