A római katolikus vallású hívők a pünkösd utáni második hét csütörtökjén tartják úrnapját, az oltáriszentség ünnepét. Ezen a napon általános szokás a körmenet és a sok virágdísz. Az úrnapi körmenettel összeforr a virágszőnyegek, a falusi virágsátrak és a virágokkal díszített oltárok képe. A múlt század 90-es éveitől Moholon minden évben öt virágszőnyeget készítenek a helybeliek úrnapján a Szent György római katolikus templomban. Az idén június 15-én ünnepelték a hívek az úrnapját, amely alkalmából Moholon ismét a település központjában tartották meg a körmenetet.
A hagyományok szerint úrnapján díszes körmenetben hordozták végig a településen vagy a templom körül az oltáriszentséget, amelynek a néphagyomány a gonoszt, a betegségeket és a természeti csapást elűző erőt tulajdonított. A körmenet útvonalán négy oltárt emeltek, melyek fölé zöld ágakból, virágokból sátrat építettek, a körmenetben pedig virágokat szórtak. A szocializmus idején az egyházi ünnepek visszaszorultak a templomba, köztük az úrnapi is. Amikor viszont erre lehetőség nyílt, újjáéledtek a régi vallási hagyományok. Moholon ez kibővült az úrnapi virágszőnyegek készítésével. A faluban a múlt század 90-es éveitől kezdtek el úrnapján virágszőnyeget készíteni, ami különlegességnek számít ezen a vidéken. A szokás meghonosítása néhai Danyi László plébános nevéhez fűződik, aki Bajorországban találkozott a virágszőnyeg készítésével. Csonoplyán próbálta meghonosítani, végül Moholon sikerült neki. Miután ugyanis áthelyezték plébánosnak Moholra, a helyi lakosok gyorsan a magukévá tették a látványos ünnepi szokást. Az úrnapi virágszőnyegek készítése egyébként Itáliából ered a 18. század végéről, s innen terjedt tovább Dél-Németországba és Ausztriába. A magyar katolikusok körében – bár a virágdíszek szervesen hozzátartoznak az úrnapi szertartáshoz – csak szórványosan honosodott meg ez a szokás, például néhány Budapest környéki településen még a 19. század második felében.
Moholon a hívők egy csoportja az idei úrnapján ismét öt, nagyméretű virágszőnyeget készített különféle virágokból és virágszirmokból. Ennek ezúttal is a reggeli mise után fogtak neki Lakatos Raffai Irén vezetésével a díszítők, főként idősebb nők, de voltak köztük fiatalabbak és kislányok is. Néhány férfi szintén közreműködött a munkában. A déli órákra végeztek a látványos és több négyzetméteres virágszőnyegekkel, amelyek az esti ünnepi misére és a körmenetre készültek. Ezeket nem bontják el azonnal, hanem megőrzik a vasárnapi nagymiséig. A virágszőnyegek motívuma évenként változik, a díszítők előre megbeszélt, azonos témakörű képeket készítenek.
– Az úrnapi virágszőnyeg elkészítésében főleg asszonyok vesznek részt, férfiak kevesen. Minden évben általában negyven személy készíti a virágszőnyegeket, viszont a nyugdíjasok az idén elutaztak, így kevesebben vagyunk, kevesebb a virág is, mivel sok elnyílt – magyarázta Lakatos Raffai Irén. – A díszítéshez virágszirmokat és zöld leveleket használunk. Az oltárok ilyenkor hagyományosan ki vannak díszítve virággal, az oltárok mellett a padok végei is, ott vázákba tesszük a virágot, valamint ikebanákat helyezünk el. Én rajzolom a mintát a virágszőnyegeknek. Minden évben másmilyen minták készülnek, de minden évben öt szőnyeg van. Húsz évig a magyar címer volt a főoltár előtt, most a plébános beleegyezésével a csíksomlyói búcsú jelmondatát készítettük el: Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben! A többi virágszőnyeg Szűz Máriát, Jézus szívét, a keresztet és a szentháromságot ábrázolja. A mintáknál mindenki megvalósíthatja az álmát, én azt rajzolom, amit mondanak. Ha nincs tervük, én készítettem többet is, de ezekről mindig egyeztetünk, hogyan nézzen ki, milyen színű virágszirmokat használjunk – közölte az asszony, aki hozzátette, hogy Danyi László plébános Moholra Csonopolyáról hozta magával a virágszőnyeg készítését, ami az eljövetelével ott meg is szűnt.
Mester Dániel moholi plébános elmondta, hogy a moholi magyar közösség nagyon vallásos és ragaszkodik a hagyományaihoz. Megjegyezte, hogy nagyon támogatja a virágszőnyeg-készítők munkáját és mindig mellettük van, de nem szól soha bele a munkájukba. Viszont a munka befejeztével a díszítőket vendégül látja ebédre a parókián.