Bevallom, nem vagyok egy birkatürelmű ember. Gyakran szoktam lázongani a számlák miatt, de igazi felháborodást akkor értem meg az áramszolgáltatóval kapcsolatban, amikor évekkel ezelőtt megkérdeztem, melyik tétel mit jelent a számlán. Kértem a kisasszonyt, magyarázza el azokat. Az volt a válasz, hiába magyarázná, úgyse érteném meg, ezt ki kell fizetni.
Rettenetesen felháborodtam. Nem vagyok gyengeelméjű, ettől kezdve, ha el tudja mondani, megpróbálom megérteni. A vége az lett, hogy az energetikai erő nevet viselő tétel továbbra is titok maradt előttem. Ki kell fizetni, de hogy én azért a pénzért mit kapok, hát ezt nem tudtam meg.
Most ismét ugyanezt a dühöt érzem. Nem igaz, hogy egy áramszolgáltató bármit megtehet. Kinek olcsóbb az, ha megindul az egész város a tolóablakok elé, hogy a többletfizetésének átirányítását kérje az újonnan megalakult vállalat számlájára.
S mi van a falvakkal? Autóba ül a fél falu, és megindul Zomborba, Topolyára, Szabadkára ... Felfogta az, aki ezt elrendelte, hogy ez mivel jár?
Az áramszolgáltató egy hatalom. Azt csinál, amit akar. Ha hatalom, akkor lehet ellene tiltakozni. Csakhogy kinek van ereje erre? Valamennyiünknek sokkal nagyobb gondjai vannak, semmint hogy fél dinárokért transzparensekkel vonuljunk az áramelosztó épülete elé.
Pedig ezt kellene csinálni, és akkor majd az okos informatikusok meg jogászok meg tudnák oldani, hogy aki többet fizetett be, annak automatikusan átkerüljön az új számlájára a pénz.
Arról persze nem is beszélve, hogy mi köze a lakosságnak ahhoz, hogy most éppen úgy döntöttek, az egy cégen belül kettőt csinálnak. Csinálják, szervezzék, ahogyan akarják, de nélkülünk. A 21. században akarják elhitetni velünk, az a normális, hogy tolóablaknál kell órákat sorban állnunk azért, mert a szakembereik nem képesek megoldást találni a vállalati átalakulásra.
Számomra ez a történet sokkal súlyosabb a féldináros tartozások kipostázásánál, meg a többletfizetés átutalásának kérelmezésénél. Azok, akik most órákat töltenek a tolóablakok előtt, becsületes, a számláikat hónapról hónapra rendszeresen kiegyenlítő polgárok. Sőt olyanok, akik arra is ügyeltek, nehogy véletlenül egy parával is adósak maradjanak, inkább többet befizettek. Felháborító, amit csinálnak velük. Ha rajtam múlna, azonnal menesztenék mindenkit, akinek az agyából kipattant az ötlet, hogy lehet zaklatni a lakosságot azért, mert becsületesen fizetett, sőt az áramszolgáltató használta a pénzét. Ha az új vállalatnak joga volt átvenni a fogyasztók listáját, akkor ugyan vajon miért nem találtak rá megoldást, hogy a számlavezetésben is legyen jogfolytonosság?! Most azzal érvelnek, hogy a jog szerint senki sem rendelkezhet a polgárok pénzével. Nem egy bankszámláról van szó, hanem arról a pénzről, amit a fogyasztó az áramszolgáltatónak fizetett be. Befizette, tehát arra szánta, arra akarta költeni.
Akiknek volt idejük, kiszámolták: ha a polgár, aki apró pénzekkel fizetett többet a kelleténél, most nem megy sorban állni azért, hogy átutalják új számlájára az összeget, ezekből a kis összegekből milliókat zsebel be az áramelosztó.
És persze itt van még a példásan viselkedő fogyasztók este is. Idetartoznak a többletfizetők, meg azok is, akik parára pontosan minden hónapban kifizették a fogyasztásukat. Hiába a pedáns számlaegyenlítés, az új vállalat nem ad ötszázalékos kedvezményt. Miért nem? Mert új vállalat van, és az nem tudja még, hogy ki a rendes és ki a rendetlen. Majd a következő hónapban már tudni fogja, és akkor visszaáll a rend. Szintén, akiknek volt idejük, kiszámolták, hogy ezzel a kedvezmény megvonással is több millió marad az áramszolgáltató zsebében.
Elgondolkodtató.
