Óriási felháborodást keltett Szabadkán az a gázolásos támadás, amely során két 18 éves fiút megkínoztak, egyikükön egyszer, a másikukon pedig kétszer is áthajtottak a támadók. A szóbeszédben már korábban is jelen volt az igény, hogy polgárőrséget szervezzen a lakosság, most pedig eljutott a kezdeményezés odáig, hogy aláírásokat szándékoznak gyűjteni ahhoz, hogy ezt a hatóságok engedélyezzék. A kezdeményezést táplálta a szabadkai polgármesternek az a kijelentése is, miszerint a belügyminisztertől kér több rendőrt Szabadkára. Vojin Kojićtyal, a szabadkai rendőrőrs parancsnokával beszélgettünk a város közbiztonságáról meg a polgárok önszerveződéséről.
Ön szerint milyen Szabadka közbiztonsága?
Fotó: Molnár Edvárd
– Szabadka környékének, illetve a városnak a közbiztonsága kielégítő. A tavalyi mutatókhoz viszonyítva minden statisztikai adat arra vall, hogy nem nőtt a bűnözés a városban, a rendbontások száma sem, és a közlekedésbiztonság tekintetében is a tavalyihoz hasonló a helyzet, meg a tűzeseteket vagy más katasztrófahelyzeteket tekintve is azonosak a mutatók a tavalyi időarányossal. Az egyetlen terület, amelyen nőtt a bűncselekmények száma, az a lopások területe, azzal ugyanis, hogy a megélhetési lopások határa 15 000 dinárról 5000 dinárra csökkent, sokkal több feljelentést tett a rendőrség hivatalból az elkövetők ellen. Korábban is volt ennyi lopás, de a statisztikában nem jelentek meg ezek.
Van-e elég rendőr Szabadkán? Egészen pontosan hányan dolgoznak ezen a rendőrőrsön?
– A szabadkai rendőrőrsön nincs minden munkahely betöltve. Mintegy 80 százalékos a feltöltöttség, de erről nem mi magunk határozunk, hogy mennyi rendőr van munkaviszonyban, ez nemcsak nálunk, hanem mindenütt a minisztériumtól, a költségvetéstől és más egyebektől is függ. Tudom, a városban elterjedt a hír, hogy nincs elég rendőr Szabadkán. Ezzel egyet is tudok érteni, de ma sincs kevesebb rendőr, mint a korábbi években volt. Évek óta a létszámunk azonos. Ígéretet kaptunk, hogy Sremska Kamenicán a rendőrképzőben legalább 40 hallgatót vesznek fel Szabadka, Topolya és Kishegyes területéről. Várhatóan tavaszra kerül sor a beiratkozásukra, s az egyéves képzés után itt fognak dolgozni nálunk, ezekben a községekben. Ha a rendőrök számát kérdezi, akkor arra az a válaszom, hogy van elég rendőr Szabadkán, és minden biztonsági helyzetet érintő eseményre, történésre megfelelően tudunk reagálni. Előfordult, hogy úgy ítéltük meg, segítségre van szükségünk, de akkor a belügyminisztériumon keresztül igényeltük vagy a csendőrséget, vagy a terrorelhárítási egységhez kisegítőket, ha éppen valamilyen veszélyes bűnöző elfogásáról volt szó.
Milyen a rendőrségen dolgozók nemzetiségi megoszlása? Szabadka multietnikus város.
– Az utóbbi 7-8 évben külön figyelmet szentelünk annak, hogy a város lakosságának megfelelően a nemzetiségek tagjai is képviselve legyenek a rendőrségen. Ennek megfelelően a rendőrségen dolgozóknak több mint a fele a kisebbségekhez tartozik.
Mégis hány rendőr van Szabadkán?
– A rendőrök száma bizalmas adat, erről nem kívánok beszélni.
Hányan dolgoznak a járőrszolgálatban?
– Az állományunk 80 százaléka.
Önök jelezték-e a belügyminisztériumnak, hogy kevés a rendőr Szabadkán, és milyen választ kaptak erre?
– Természetesen jeleztük, de mint már korábban mondtam, ez nem rajtunk múlik, hogy hányan vagyunk. Meg ígéretet is kaptunk a feltöltésre, de szeretném kihangsúlyozni, nem arról van szó, hogy olyan az emberállományunk, hogy valamely feladatunkat ne tudnánk ellátni.
Hogyan kommentálja azt a hírt, hogy Szabadka polgármestere a belügyminiszterhez fordult segítségért? Nem jelenti ez azt, hogy megkerülve a szabadkai rendőrséget ő Dačić úrral beszéli meg a szabadkai helyzetet?
– Nem az én tisztem, hogy a politikusok kijelentéseit kommentáljam.
Elfogták a két héttel ezelőtti brutális támadás feltételezett elkövetőit. Az önök közleményében az áll, hogy visszaeső bűnözőkről van szó. Milyen bűncselekményeket követtek el eddig, és hogyan történhet meg, hogy eddig szabadlábon voltak?
– Meglehetősen sok bűntényről van szó. Az egyikük ellen több mint 200 feljelentést írtunk már. De az a gond, hogy amikor ezeknek a nagy részét elkövette, kiskorú volt, nem is kiskorú, jobban mondva gyerek. S hiába a bűnvádi feljelentés, a gyerek nem büntethető, ezért az ügyészség elvetette a feljelentésünket.
De mégis milyen bűncselekményekről van szó, betörésről, lopásról?
Találunk itt autólopást, betörést, több mint 100 lopást, minősített lopást. Ebben az esetben és az ilyen hasonló esetekben is szociális problémáról van szó. Igaz, hogy bűncslekményt követ el a kérdéses személy, de 14 éves korig az elkövető nem büntethető.
Próbálom megérteni: a rendőrség megtette a bűnvádi feljelentést, az ügyészség meg elvetette a feljelentést, mintha mi sem történt volna, s a kiskorú tovább randalírozhat a városban?
– Igen, a rendőrség megírta a bűnvádi feljelentést, az ügyészség meg elvetette, mert a kiskorú nem büntethető.
Amikor a rendőrség lefülel egy elkövetőt, akkor elkészül a bűnvádi feljelentés. Ebben szerepel a bűncselekmény minősítése. Önök állapítják meg, hogy közrendbontásról van-e szó vagy verekedésről, vagy másról?
– A rendőrség, miután megvizsgálta az esetet, a tényekről értesíti az alapfokú vagy a felső ügyészséget attól függően, hogy milyen esetről van szó. S az ügyész állapítja meg a tények birtokában, hogy milyen bűncselekménnyel terheljük a feltételezett elkövetőket.
A Szabadkán történt gázolásos támadás kapcsán kiadott első rendőrségi közleményben az elkösvetőket rablással, illetve rablási kísérlettel gyanúsították. Szerintem a közvélemény nyomására változott meg a gyanúsítás alapja, mégpedig gyilkosságra, illetve gyilkossági kísérletre. Szabadkán szinte lincshagulat van.
– Nem vagyok biztos benne, hogy a közvélemény nyomására történt mindez. A munkafolyamat ugyanis azt jelenti, hogy mi az első jelentést követően még dolgozunk az ügyön, és ha újabb információk birtokába jutunk, akkor arról is értesítjük az ügyészt. Tehát egyáltalán nem rendhagyó dolog, hogy menet közben megváltozik a gyanúsítás alapja, hiszen olyan részletekről kapott az ügyész információt, ami mondjuk csak napok után derül ki, mint tegyük fel egy szakorvosi vizsgálatnak az eredménye, amiből az derülhet ki, hogy mégsem könnyebb testi sértés történt, hanem súlyos testi sértésről van szó. Tehát ez egy normális folyamat, sőt még a bűnvádi eljárás során is megváltoztathatja az ügyész a vád alapját.
Van-e arról tudomásuk, hogy a polgárok egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett, mert aggódnak a szabadkaiak biztonságáért, és kezdeményezik a polgárőrség létrehozását?
Természetesen tudunk róla, a kérdéses polgárok képviselője járt is nálunk és elbeszélgettünk vele. De nézzük csak meg, mi is történt itt ebben a városban az utóbbi időben? Történt két-három olyan bűncselekmény, amely felborzolta a kedélyeket, a polgárok veszélyeztetve érezték magukat, ám mi valamennyit felderítettük, az elkövetőket elfogtuk. Tehát szerintem semmi szükség sincs se az önszerveződésre, se a polgárőrség kezdeményezésére, mert ennek más vége nem lehet, minthogy fokozza majd a feszültséget a lakosság körében.
Szerbiában most még a törvény nem teszi lehetővé a polgárőrségek létrehozását.
--Nem egészen így van. A törvény nem tiltja, és nem is engedélyezi, egyáltalán nincs szabályozva ez a kérdés. Az első kérdések egyike, hogy milyen felhatalmazásuk lenne ezeknek a civileknek, vagy hogyan reagálnának, ha találkoznának egy elkövetővel. Voltak már ilyen kezdeményezések Csantavéren meg Kishegyesen is. Figyelemmel kísértük a tevékenységüket, felvettük ezekkel az emberekkel a kapcsolatot, de semmilyen eredménye nem volt ennek az önszerveződésnek. Egyetlen telefonhívást sem kaptunk ezektől az emberektől. Igaz, láttuk őket az utcákon, sétáltak. Még egyszer mondom, nagyon nagy kérdés, hogy veszélyhelyzetben ezek az emberek mit tennének. A rendőr mégiscsak képzett szakember, aki a törvény adta lehetőségekkel élve reagál.
Az utóbbi fél évben hány betörés, betöréses lopás, illetve verekedés történt Szabadkán?
– Én nem beszélnék a számokról, inkább azt mondanám, hogy a tavalyi időarányoshoz viszonyítva megközelítőleg ugyanazon a szinten van ezeknek a bűncselekményeknek a száma.
Az újságírók arra panaszkodnak, hogy sok kívánnivalót hagy maga után a rendőrséggel való együttműködés. Ön hogyan értékeli, eléggé nyitott a rendőrség a polgárok felé?
– A rendőrségnek több projektuma is folyamatban van. Ezek különböző problémák köré csoportosulnak. Például a rendőrség együttműködése a helyi közösségekkel. Ez azt jelenti, hogy mi havonta találkozunk a város egyik-másik részének elöljáróival, és megvitatjuk az ott éppen felmerülő problémákat. De lehet, hogy erről nem írnak eleget az újságok, és emiatt nem tudnak az emberek arról, hogy mi jelen vagyunk a terepen, és tartjuk a kapcsolatot a helyi közösségekkel.
Mit kellene tenni annak érdekében, hogy javuljon Szabadka közbiztonsága?
– Néhány városban már működik a biztonsági tanács, nálunk pedig csak a közlekedésbiztonsági tanács működik. Mi kezdeményeztük már egy másik tanács létrehozását is az önkormányzatnál, amelyben az állami szervek, az önkormányzat képviselői vennének részt, valamint egy-egy terület képviselője is helyet kapna benne. Szerintem a tanácsnak a rendőrség, az ügyészség, a polgármester és még sorolhatnám, kik lennének az állandó tagjai, ezenfelül meg kellene hívni ezekre az ülésekre azokat az embereket, akik éppen szakértői a témának, vagy érintettek a kérdésben. Mondok egy példát: tudjuk, hogy a fiatalság az óvodák udvarában gyülekezik éjszakánként, isznak, hangoskodnak, sőt kábítószert is használnak. Ha erről a témáról tárgyal a tanács, akkor nyilván meghívást kell kapnia az óvodák igazgatójának és a kérdéses intézmény vezetőjének is. Az én elképzelésem szerint a tanács azért szükséges, hogy azután mindenki a saját területén próbáljon jobbítani a helyzeten. Így például a szociális központ vállalja a saját hatáskörébe tartozó problémát, a rendőrség a ráeső részt, az ügyészség meg a szintén rá eső részt. Szerintem ennek a biztonsági tanácsnak havonta egyszer össze kellene ülni, vagy ha még ennél is gyakrabban mutatkozik erre szükség, akkor még sűrűbben. Ez a testület arra is szolgálhatna, hogy ott bizony egymás szemébe nézzünk. Mi elmondjuk, hogy ebben és ebben az ügyben a kérdéses személy ellen tettünk bűnvádi feljelentést még a múlt évben, de nem történt semmi, viszont most ismét itt van, és randalírozik az óvodában vagy a diszkóban. Az önkormányzattal és magukkal a polgárokkal kialakított szorosabb kapcsolat feleslegessé tenné, hogy a pártokon vagy a sajtón keresztül üzengessenek a rendőrségnek. Persze mindenki elsősorban a rendőrségtől kéri számon a biztonságot, de nem kizárólag a rendőrség felelős a biztonságért. A rendőrség nincs egyedül, sem a városban, sem az országban. A polgárok éppúgy felelősek saját biztonságukért, mint ahogyan az önkormányzat is felelős a városban kialakult vagy fenntartható biztonsági helyzetért, és ezenkívül még más állami és társadalmi struktúráknak is részük van ebben.
A polgárok nagyon sok esetben nem is tesznek feljelentést, mert úgysem történik semmi …
– Valóban. Gyakran előfordul, hogy magától az elkövetőtől értesülünk a bűncselekményről. És ekkor kerülünk abba a helyzetbe, hogy itt az elkövető, és nincsen sértett. Például a nők nyakából kiszakított aranyláncok esetében.
Tudomásom szerint van a rendőrségen szóvivő. Nekünk újságíróknak vele kellene együttműködni, de ha napokig kell kérelmezni, hogy elmondja az aktuális eseményeket, akkor nem igazán tudjuk végezni a munkánkat. Miért nem lehet gyorsabban egyszerűbben információhoz jutni?
– Téves információi vannak. Nálunk nincs szóvivői munkahely. Két személyt bíztunk meg azzal, hogy kommunikáljanak a médiával. A rendőrség nem adhat ki általános vagy nem leellenőrzött információkat. Nem tehetjük meg, hogy egyik nap valakiről állítunk valamit, másnap meg kiderül, hogy mégsem az a gyanúsított. Közleményeket is csak az ügyészség jóváhagyásával adhatunk ki, miután megírtuk a bűnvádi feljelentést, és megalapozottá vált a gyanú, hogy valaki bűncselekményt követett el.
Akkor nincs esély arra, hogy gyorsabb és elérhetőbb legyen a rendőrség számunkra, újságírók számára és természetesen rajtunk keresztül a polgárok számára?
De van, lám, ön is kérelmezte az interjú készítését, és itt van, beszélgetünk. A rendőrség állami intézmény, van egyfajta protokoll, amit be kell tartanunk. Ettől nem tekinthetünk el.
