Az elmúlt hónapokban ismét megnövekedett a bevándorló menekültek száma Martonoson. A falu lakosai körében egyre nagyobb az elégedetlenség, állításuk szerint a Koszovóról betelepülők házakat vásárolnak a faluban, amelyet azután elhanyagolnak, és nemcsak a környezetet teszik tönkre, hanem az ingatlanok elértéktelenedéséért is őket okolják.
A faluszéli negyeden végignézve nem nehéz felismerni azokat az épületeket, ahol betelepülő családok élnek. Szőnyegek vannak a falra szegezve, néhol az ablakok helyén, a szárítóköteleken lógnak az udvarokban. Az emberek nagy csoportban álldogálnak a járdán, gyanakodva méregetnek, ritka a járókelő arrafelé. A ruhájuk rendezett, mégis furcsa látvány, hogy elhanyagolt környezetben élnek, és a délelőtt kellős közepén ácsorogjanak kinn az utcán tétlenül. Kísérőmet, a helyi közösség elnökét, Horvát Gergelyt kérdezem, miből élnek ezek az emberek itt, és hogyan kerültek ide. Elmondja, hogy nagy részük Koszovóról származó roma család, hogy miért épp Martonosra jönnek, arról csak feltételezései vannak.
– Itt, a faluban az utóbbi időben nagyon leestek az ingatlanok árai. Akár 4000 euróért lehet már házat találni, ezek a családok pedig sokszor közösen vesznek egy házat, és könnyedén lakhelyhez jutnak ezáltal. Ezzel semmi probléma nincs is, hiszen tudjuk, hogy az ő kultúrájuk egészen más, nincsenek bútoraik, főleg szőnyegekkel borítják a szobákat, és akár nyolcan-tízen is megférnek egymás mellett egy szobában. Mivel ők is szerb állampolgárok, nem szólhatunk bele, hogy hol vegyenek házat, hová költözzenek, hogyan éljenek. Az egyetlen problémám velük, hogy nem tartják rendben az utcákat, a házakat teljesen lelakják.
– Megkérdeztem az egyiküktől, hogy onnan Koszovóról, hogy jutottak el idáig, miért épp a mi kis falunkat választották. Azt felelte, hogy rábökött a térképre, és úgy. Mondtam, hogy ne nevettessen, hiszen írni-olvasni alig tud. Erre azt mondta, hogy mert közel a határ. – meséli az egyik helybéli a személyes élményét.
– Mikor beléptem a házukba, azt hittem elájulok. A szoba közepén a földön ültek, és egy fazékból eszegettek mindannyian puszta kézzel. Persze náluk ez megszokott, és végtére is az ő dolguk, de az a sok szemét, a hangos zene, meg hogy az utcán végzik a dolgukat, bosszantó. – panaszkodnak a szomszédok.
A helyi közösség elnöke szóbeli figyelmeztetéssel tud élni, de az egyelőre hatástalan.
– Szerintem a lakosoknak nem lenne szabad eladni nekik a házukat. Persze van, aki máshol él, vagy költözik, és azt mondja, nem érdekli, ki veszi meg a házát, csak fizessen érte, persze a szomszédok könyörögnek, hogy ne adja oda akárkinek, de van, akit ez sem érdekel. Egyébként a betelepülés nem most kezdődött, már 2010-ben is volt egy hullám, azóta jönnek. Sokan tovább mennek külföldre dolgozni, de itt vesznek házat, és ide küldik haza a pénzt a családnak.
A lakosok elmondják, hogy vannak rendes családok is, akik ápoltak, nem szemetelnek, mégis tartanak attól, néhány év múlva annyira elszaporodnak a faluban a betelepülők, hogy az iskolában külön tagozatot kell majd nyitni a számukra, és senki nem akar majd a faluba költözni a szomszédok miatt, elértéktelenednek az ingatlanok.
– Nem tudok mit tenni, bűncselekményt nem követnek el, de nem fizetik a számlákat, a helyi járulékot, éppen tegnap vágták le az egyik háznál a vízvezetéket. Folyamatosan kapcsolatban vagyok a rendőrséggel is, de ők csak kijönnek igazoltatni őket, ennyi. – mondja Horvát Gergely.
A falu lakóinak beszámolójából az derül ki, hogy a martonosi romák sem kedvelik a jövevényeket.
– Kerülik velük a konfliktust. Azt már elmagyarázták nekik, hogy itt koldulni nem lehet, ezért már nem ülnek ki, de elmennek másfelé, másik városokba. Az a baj, hogy egyáltalán nem akarnak beilleszkedni. Az, hogy a házon belül mit művelnek, rájuk tartozik, de a környezetre nem figyelnek.
A menekültek kérdése kényes téma nemcsak hazánkban, hanem Európában is. Legtöbbjük az állam támogatására szorul, a roma közösségek felzárkóztatása pedig továbbra is olyan probléma, amelyre a kidolgozott módszerek alkalmazása egyelőre még kezdeti fázisban van.
