Szent Orbán napján, május 25-én a névadója tiszteletére rendezett ünnepség és a II. Nagy Honi Borverseny keretében a Horgosi Szent Orbán Borlovagrend tagjai és vendégeik a hálaadó szentmisét követően a plébános úr közreműködésével Bíró Nándor gazda szőlőültetvényén kérték az Úr áldását az idei termésre.
Vajon valóban áldás volt/van-e az idei termésen? – naná, hogy ez volt az első kérdésem, amikor szüret előtti terepszemlére indultunk Bíró Nándorral. Horgost ugyanis kétszer verte el a jég, de olyan cudarul, hogy néhol egyetlen ép termés se maradt a gyümölcsfákon. Éppen abban a sávban tarolt, amerre a szemlére (és a májusi áldásra) kiválasztott szőlőültetvény van – habár rebesgettek olyasmit, hogy fura módon a régi határátkelő közelében lévő parcellákat elkerülte az ítéletidő.
– Itt valóban elkerült bennünket a jég. Itt-ott néhány szem hullott, és a másik két gyümölcsöt is csak egy kicsit szórta meg. De benne vagyok a kárbecslő bizottságban, és láttam, hogy faluszerte mekkora károkat okozott a jégverés. Nálunk az almafákat érte, de szerencsére sok termés volt rajtuk, így a jégverettet kiválogattuk.
– Ötfajta kék- és két fajta fehérszőlő van, hogy legyen választék – mutatott körül Bíró Nándor a szép nagy ültetvényen. – Amikor 1995-ben az a nagy válság volt, hogy se fizetést, se útiköltséget nem adtak a gyárban, akkor döntöttem a borászat mellett. A génekben van ez. Anyai nagyapám is borász, pincemester volt. Negyven éve csinálom, ötven literrel kezdtem, majd lett kétszáz., a csúcs 43 fahordó volt. Ma már a divatot követve van úszófedeles műanyag bortartály, prohrom, barrique is… Többen elvégeztük a kecskeméti kutatóintézet borász-tanfolyamát, és már az első borversenyünket magas szintre emeltük, neves szakemberek értékelték a borokat, majd két éve újrakezdtük, és már az első nemzetközi borversenyünkön 80, az idén pedig több, mint 90 minta szerepelt. És egyre jobb minőségűek a versenyborok.
Vajon az idei év milyen termést ígér, és abból milyen bort remélhetnek a termelők meg a fogyasztók?
– Jó évjárat ez, sok eső esett, megindította a szőlőt. Csak a virágzáskor lett gond egyes fajtáknál: akkor is esett, és nem sikerült a porzás, madárkás lett a fürt.
Hatalmas fürtök lógnak a tőkékről, avatatlan szem nehezen fedezi fel, mit is takar a madárkás kifejezés.
– Ritkábbak a fürtök – mutatta Nándor a tömött és a madárkás fürtök közötti különbséget.
Meg azt is, amit nemrégiben tanultak az itteni gazdák: hogy nem kell tőből kitörni a hónaljhajtásokat, hanem csak vissza kell csípni őket – kellenek a fiatal levelek a klorofill-tároláshoz. Eredményesebbek, mint a régi levelek. Ugyanakkor a nagyobb lombfelület védi a tőkét, a termést a perzselő naptól.
– Tegnap-tegnapelőtt vittem haza szőlőt megvizsgálni, kipréseltem, mértem a cukorfokot, néztem a mag érettségét. Ez különösen a kékszőlőnél fontos, a héjon érlelés végett. Mert ha a mag éretlen, akkor „húzós” lesz, és az kihat a borra is, fanyar lesz tőle.
Ahogy a mézédes szemeket csipegettük, szóba került a borászatban alkalmazott „egységesítő” digitális technológia, ami mindent egyforma színűvé, ízűvé, minőségűvé tesz. A nagyüzemi borgyártásban nem számít az évjárat, eltűnik az a, főleg szép régi filmekben látott, elegáns mozdulat, amellyel a főúr a szintén elegáns vendég elé tartja a bor címkéjét, hogy jól láthassa a nemes itóka születési dátumát. Mert az évszám minőséget jelzett, bizony. (Világhírű borvidékek büszkén hirdetik jó és kiváló évjárataikat, megszállott gyűjtők vagyonokat fizetnek egy-egy ritka palackért.)
Ahogy bejártuk a hatalmas szőlőültetvényt, és végigkóstolgattuk a feketébe hajló, óarany meg sárgászöld bogyókat, nekem mindegyik másként volt finom. Itt nem készül „egyenbor”, az biztos. Mint kiderült, nem is a szőlő, meg ebből eredően a bor minőségével lesz gond az idén (sem) – hanem az értékesítéssel. No meg a bortörvénnyel, ami nem tesz különbséget a nagyüzemi meg a kistermelő között. Szőlőfelvásárló nincs, s miközben a telepítést még támogatta az állam, az értékesítés gondja teljes egészében a gazdára marad. Aki bort se igen szűrhet belőle, főként, ha kistermelő, mert félő, hogy előbb-utóbb azt is el kell majd könyvelnie, ha a szomszéd átugrik egy pohárkára…
No de térjünk a borúról a derűre. Hogy milyen lett a szőlővizsga eredménye? Kiváló! Már 18 fokos a rizling, 19 a kékfrankos, 20-as a chardonnay és a kisburgundi. Ez utóbbinak, a Pinot Noirnak és a chardonnaynak a szüretelése talán el is kezdődik, mire ez az írás megjelenik – ha nem szól közbe az eső. Márpedig megteheti, mert terepjárásunk során is csepergett. De vajon ez a megkésett csapadék nem árt a szőlőnek?
– Nem mindegyiknek, a vékony héjúnak igen, az kirepedhet, de a többi bogyó még fejlődhet, duzzadhat – mondta Bíró Nándor.
Ő is, akárcsak a többi gazda, készül a horgosi szüreti napokra. Mert lehet bármilyen ínség, jég, aszály, belvíz vagy bármi más, a terménykiállítás azért mindig arról tanúskodik, hogy az itteni termelők értik és teszik a dolgukat.
