Imrics Halász Ilona képzőművészet szakos pedagógus, akit számos felnövő pacséri generáció Csöpi tanárnőként tart számon. Ő az egyik idei Pro Urbe díjazott, s az ő esetében elmondhatjuk, hogy valóban méltó helyre került az elismerés. Az iskolai munka mellett számtalan aktivitásban vett rész, több képzőművészeti tábor alapítója vagy lelkes támogatója, s a mai napig azon fáradozik, hogy tudását átadja a tehetséges fiataloknak és felnőtteknek egyaránt.
Ilona 1941-ben kezdte az elemi iskolát Pacséron. Tehetségét már első tanítónénije, Kató néni is felfedezte. Miközben Kató tanítónő előadta az anyagot, a kis Ilonka a pad alatt lerajzolta, amiről épp szó volt. Amikor a tanítónő ezt felfedezte, nem büntette meg a kislányt, hanem megkérte, hogy a beszédgyakorlatokhoz ő rajzoljon illusztrációt. Ilona a középiskola után a tanítóképzőn folytatta tanulmányait, ahol még hasznot is kovácsolt tehetségéből. Osztálya azt a feladatot kapta, hogy testrészeket rajzoljanak le. Hiába volt jó tanuló a többségük, rajzolni nem igazán tudtak, ezért többen Ilonát kérték meg, hogy rajzolja le helyettük. Egy kis mozipénz is összejött a dologból, ám végül a tanár felfedezte a turpisságot, és félévi intő lett a vége.
Az iskola befejezése után Székelykevére került, ahol tanítónőként kezdte pályafutását. Életenergiája és tenni vágyása már ekkor megmutatkozott, igaz még nem képzőművészettel foglalkozott, hanem a tanítás mellett aktívan részt vett a helyi amatőr színjátszócsoport munkájában. Három évvel később hazahívták Pacsérra, mert szükség volt tanítóra. Itt már nem csak tanítóként dolgozott, hanem a felsőbb tagozatokon is tanított különböző szakokat, s Újvidéken beiratkozott földrajzszakra, ám a sors nem ezt az utat szánta neki. Akkori igazgatója tudomást szerzett róla, hogy Belgrádban képzőművészet-tanári szak nyílik, és szólt a fiatal tanítónőnek, hogy jelentkezzen. Ilona egy apró grafitceruzával és hatba hajtott csomagolópapírral ült be a felvételire. Nem sok esélyt látott a sikerre, és az is elbátortalanította, hogy a többiek komplett rajzfelszereléssel érkeztek. Legnagyobb meglepetésére a 120 jelentkező közül őt is kiválasztották.
Ilonának a képzés befejezése után szerencséje volt, mert az akkori rajztanár nyugdíjba vonult, és átvehette a helyét. Ez 1960-ban történt.
– Akkor széjjel néztem és láttam, hogy vannak itt nagyon tehetséges tanulók, én pedig olyan vagyok, hogy ha valakiben észreveszek egy keveset, akkor kihúzom belőle – mondta erről az időszakról a tanárnő.
A tanítás mellett képzőművészeti csoportot hozott létre a gyerekek számra, majd hamarosan gyermek-művésztelepet szervezett Pacséron a Moša Pijade nevet viselő iskolák számára. Ez a telep igen sok résztevevőt számlált, mivel az egész régi Jugoszlávia területéről érkeztek gyerekek, sőt Magyarországról is jöttek vendégek. A gyerekek az iskolában étkeztek, házaknál laktak, s egy héten át alkottak. A telepen készült alkotásokat elsősorban az opovói galériában állították ki, itt volt ugyanis a Moša Pijade iskolák központja, de a táraltokat sok helyre elvitték. A tábor 10 éven át működött, s komoly hírnévre tett szert. Ilona tanárnő a művésztelep megszervezéséért Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat kapott.
A képzőművészet mellett tanárnő a kézimunka terén is otthon van. Az iskolában korábban subaszőnyeg készítésre is tanította a gyerekeket. Ez csomózásos technikával készülő faliszőnyeg, amiből nagyon sok készült a pacséri iskolában.
S hogy Csöpi tanárnő milyen pedagógus, arról a tanulók eredményei tanúskodnak. A tanárnő diákjai faliszőnyegért kaptak díjat Japánban, Indiában pedig rajzaikat díjazták. Nem volt verseny, amelyről a pacséri diákok ne hoztak volna haza egy első vagy második díjat – mesélte Ilona. Kézimunkacsoportja minden évben jelent volt a MIRK-en, és számos díjat vitt haza. A pacséri iskolában összesen 56 kiállítást szervezett a tanárnő, s egykori diákjai a közelmúltban fölkérték, hogy tartson számukra képzőművészeti csoportot. A csoport immár 2 éve működik, 22 tagot számlál, és minden szerdán a Művelődési Otthonban találkoznak. A tanárnő számos technikát megtanított egykori-új diákjainak, akik alkotásai már több kiállítást megjártak. Legutóbb egy bácspalánkai kiállításon vettek részt, ahol számos amatőr és profi festő állított ki. Természetesen a tanárnő tanítványai tértek vissza az első díjjal.
Csöpi tanárnő a napokban ünnepli 80. születésnapját, de életenergiája meghazudtolja korát. Saját bevallása szerint mindezt a rajznak köszönheti, s annak, hogy taníthat.
– Nem érzem azt, hogy mindez nehezemre esne. Valahogy erőt ad újra, s azon vagyok, hogy minél többet átadjak a csoportomnak, mert ki tudja, hogy meddig élek. Nagyon szeretem a képzőművészetet, azt lehet mondani, hogy nekem igazi gyógyszer. Még egészséget is ad – mondta a tanárnő, aki nagyon büszke egykori és mai diákjaira.
