Huszadik alkalommal szervezte meg a Kárpátaljai Szövetség azt a nemzettudat-erősítő találkozót, amelyre meghívást kaptak azok, akik ma is Kárpátalján élnek és azok is, akik onnan áttelepültek Magyarországra. Balatonföldváron 150 résztvevője volt a jubileumi találkozónak.
Már első pillantásra érezhető volt a hangulaton, hogy ide mindenki szeretettel teli kíváncsisággal érkezett. Voltak, akik kedvesen ölelték egymást, mások meg nagyokat csodálkoztak, hogy egyikük- másikuk mennyire megváltozott. Alkalmi ismerőseim azt mondták, aki ide eljön, az nem csak a szövetség gazdag programjából tájékozódhat az otthoni történésekről, de a magánbeszélgetésekben is leginkább arra terelődik a szó, hogy mi van az otthoniakkal, vagy mi van azokkal, akik elhagyva szülőföldjüket Magyarországon kezdtek új életet.
A Kárpátalja Szövetség háromnapos programján szokás szerint bemutatják az otthoni művelődési élet egy kis szeletkéjét. Így ezúttal Brenzovics László Nemzetiségi politika a visszacsatolt Kárpátalján 1939–1944 című könyvét ismertették, kiállítás nyílt a kárpátaljai festők műveiből, és levetítették Kovács Sándor Tisza című dokumentumfilmjét. S persze operadalokat is hallottunk.
A balatonföldvári találkozó és együttműködési fórum alkalom volt arra is, hogy beszámoljanak az elmúlt egy év munkájáról. Damjanich Imre, a szövetség elnöke tette ezt meg. A szerteágazó tevékenység mellett a gondokról is szó esett, arról, hogy mint a legtöbb szervezetben, itt is kevés a fiatal. A Kárpátaljai Szövetség társszervezeteként hozták létre 2005-ben a KIKMAKK-ot, a Kárpátaljai Írók, Költők, Képzőművészek Magyarországi Alkotó Közösségét. Ennek célja, hogy összefogja az elszármazott művészeket, és bemutatkozási lehetőséget teremtsen számukra.
Ezúttal tartották meg a rendkívüli vezetőségi választó közgyűlését is.
Mivel a szervezet célja az együttműködés meg a párbeszéd, találkozási lehetőséget adnak más elszakított nemzetrészeknek is. Idén a Kárpát-medencei Lapok II. Együttműködési Fórumának vendégeiként a Kárpátaljai Hírmondó és a határon túli meghívott médiumok nyílt napján a délvidéki lapok mutatkozhattak be.
A találkozóra meghívást kapott a Magyar Szó és a HunCro Médiaközpont, amelyet Kriják Krisztina, az Új Magyar Képes Újság főszerkesztője és Andócsi János, a Horvátországi Magyarság folyóirat fő- és felelős szerkesztője képviselt. Mint Damjanich Imre, a Kárpátaljai Szövetség elnöke elmondta, céljuk egyfelől tájékozódni, hogyan élnek a sajtómunkások más határon kívüli részeken, ugyanakkor a figyelmet is szeretnék ráirányítani kisebbségben élő újságírók áldozatos munkájára.
A bemutatkozásunk sikeres volt. Amíg beszéltünk, több alkalommal is – hogy a színházi nyelvet hívjam segítségül – , nyílt színi tapsot kapott a Magyar Szó és a horvátországi kollégák is. A közönség értette azt a küzdést, ami folyik nálunk és Horvátországban egyaránt. Hogy tényleg mennyire érdekelte az egybegyűlteket a sorsunk, akkor jöttünk rá, amikor a hivatalos bemutatkozásnak vége lett, és sorba jöttek oda hozzánk az emberek, és kérdezősködtek sorsunk felől.
Damjanich Imre szerint céljuk hidat verni az eltávozottak és otthon maradottak meg a világban szétszóródott magyarok között is. A magyar-magyar kapcsolatok ápolásán fáradoznak, de nem szólamok szintjén, hanem tevőlegesen.
A médiahíd, jelentem, működik. Jó volt a vendégüknek lenni, és jó volt érezni, hogy őszintén érdekelte az egybegyűlteket, hogyan élünk, milyen feltételek között dolgozunk, s egyáltalán, nagyon nagyra értékelték, hogy első kézből kaphattak hírt a vajdasági meg a horvátországi magyarokról, az értelmiség helyzetéről.