Gondolom, senkit nem ért váratlanul a kormány megszorító intézkedésinek bejelentése. Évek óta nyilvánvaló, hogy az, ami ebben az országban történik, fenntarthatatlan. Ha csak picit is körülnézünk, látnunk kell, hogy az EU-csatalakozás előtt álló, sőt a frissen csatalakozott országok milyen utat jártak be. Hozzánk talán legközelebb a magyarországi példa áll. Ha végiggondoljuk, hogy milyen küszködésen ment át az anyaország, semmilyen illúzióink nem lehetnek a tekintetben, hogy majd csak vége lesz már a megélhetési gondoknak, talán hamarosan ebben az országban is tisztességesen meg lehet majd élni a tisztességesen végzett munkából.
Fotó: Molnár Edvárd
Az elherdált pénzt mindenütt a lakossággal fizettették meg. Ez nálunk sem lesz másként. Lehet, hogy meg kellene nyugodnunk, hogy a kenyér meg a tej ára nem emelkedik, de mégsem hangzik megnyugtatóan, mert minden más drágul, s már most két átlagbérből nem lehet megélni, tehát szinte nincs olyan mondat, ami megnyugtató lehetne a családok többségének. Azzal, hogy a kormány egy lyukkal beljebb igyekszik csatolni a képzeletbeli nadrágszíjat, a családokat is szorítja a derékszíj. Csakhogy már most is fojtogatóan szűk, és mi lesz még ezután?
A gazdasági miniszter szerint a 65 000 dinárba kerülő fogyasztói kosár mindössze 450 dinárral kerül majd többe azzal, hogy az eddig legalacsonyabb forgalmi adóval terhelt termékek árát két százalékkal megemelik. Az áfa nyolcról 10 százalékra történő emeléséből az ország 200 millió eurós bevételt tervez. Persze, ha lesz fogyasztás. De ahogyan csökken a vásárlóerő, a fogyasztás is egyre alacsonyabb.
Már most nagyon sokan nem a boltokban vásárolnak, hanem a piacokon, mert ott átlagban 30 százalékkal olcsóbb a mosópor, a sajt, a tészta, a tisztítószer, a csokoládé, egyszóval minden. A becslések szerint évente Magyarországról 600 millió euró értékű áru érkezik Szerbiába illegális csatornákon. Rendkívül egyszerű lenne azt mondani, ne vásároljunk többet csempészárut, hanem költsük el a pénzünket hazai termékekre, hiszen a gazdaság fellendítésének alapja, éltetője a fogyasztás.
Az ócskapiaci élelmiszerárusítást a kényszer szülte. Azért vásárol a vevő a piacon, mert ott olcsóbb, és azért árulnak sok százan a piacokon magyar árut, mert más munkájuk nincs, vagy annyira kevés a nyugdíjuk, hogy kénytelenek naphosszakat ácsorogni a piacon, hogy valami kis bevételhez jussanak. Persze, tudom, vannak, akik a csencselésből egészen jól megélnek, és még akkor is ezzel foglalkoznának, ha lenne más választásuk, de a többség a túlélésért dolgozik.
Szabadkán több százan abból élnek, hogy Magyarországon a nagy bevásárlóközpontokban akciós áron megveszik az árut, a határon visszaigénylik az áfát, és itthon annyiért adják a piacon portékájukat, amennyiért megvették Szegeden.
Nem csak a sajtot, szalámit vagy füstölt kolbászt lehet venni a piacokon, hanem nyers húst is: csirkecombot, pulykahúst, sőt még darált húst is láttam. Senkit sem zavar, hogy ezek a termékek kívül esnek mindenféle egészségügyi ellenőrzésen. A vásárlók azt vallják, a magyarországi boltokból származik az áru, tehát biztosan ellenőrzött. (De ugyan miért is várnánk el, hogy valakit zavarjon, hogy ellenőrizetlen az áru, amikor nálunk úgy egyáltalán gyermekcipőben jár a fogyasztóvédelem és az, hogy a hazai boltokban veszünk valamit, egyáltalán nem garancia arra, hogy az ellenőrzött és jó minőségű áru. Sajnos.) Egyetlen fontos szempont van: megfizethető legyen. Csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy jó minőségű élelmiszert vásároljanak, és hát, mi tagadás, a csencselők is azt nézik, minél olcsóbb terméket hozzanak. Hogy miből készülhet az aprópénzért megvásárolható virsli vagy párizsi, el sem tudom képzelni. Húsból biztosan nem. De ennek is akad vásárlója, sőt ebből fogy a legtöbb.
A gazdasági megszorító intézkedések része a szürkegazdaság felszámolása. Az államkassza 150 millió eurós bevételre számít, ha ezt sikerül visszaszorítani. A fent említett ócskapiaci árusítás a szürkegazdaság melegágya. A kimutatások szerint minden harmadik cikke a pult alól, a szürkegazdaság csatornáin talál vevőre.
A kormányintézkedések között külön kategóriaként jelenik meg a vágott dohány illegális árusítása. Azt ugyan nem mondták ki, hogy kilogrammonként mekkora mennyiségről van szó, de a kormány tájékoztatása szerint egy százaléknyi illegálisan eladott vágott dohányon az állam 10 millió eurót veszít. A piacokon tilos a vágott dohány árusítása. Hatalmas plakátok hirdetik, hogy a vásárló bűnrészes lesz, ha illegálisan vesz vágott dohányt. Nem csak a piaci árusokat, de a termelőket is szigorúan ellenőrzik a „fináncok”. Kemény, 4-500 eurós helyszíni bírságot rónak ki, ha valakit rajtakapnak a vágott dohány árusításán. De így volt ez korábban is, mindig is tilos volt a dohányt háztól eladni. A megtermelt mennyiséget le kellett szállítani. És mindig is volt feketepiac. Most kilogrammját 2000 dinárért adják. A piacokon nem lehet venni, de aki hozzá akar jutni, megtalálja a módját, hogy beszerezze. Állítólag a legtöbb vágott dohány Magyarországra kerül. S már nem is piacon zajlik a kereskedelem, a rendelés, hanem a világhálón.
A megszorító intézkedések, ha szigorúan betartják őket, alapjaiban rengetik meg a társadalmat, szegénységet, munkanélküliséget okozva. A bejelentésekkel ellentétben nem csupán a 2014-es esztendő lesz nehéz, hanem még sok-sok év, mint ahogyan a környező országban is az volt.
Ezen a gyönyörű őszön nemcsak a télre kell felkészülnünk, hanem a szűk esztendőkre is, amelyeknek száma most még csak meg sem jósolható.
