A múlt héten megjelent, a topolyai Kasza Róbert esetével foglalkozó riportunk nagy felháborodást váltott ki olvasóink körében, egyesek vérlázítónak minősítették azt az embertelen eljárást, melynek során a férfi elvesztette a számára szerény megélhetést nyújtó, édesapjától örökölt földet.
Róbert földjét ez év június 27-én elárverezték, hiába kért haladékot vagy egy kis megértést. Fellebbezését visszautasították, s még a földjéért járó pénzből sem kapott egy dinárt sem. Nem tudja, hogy kihez forduljon, mit csináljon. Valaki viszont olcsón jutott földhöz. – írtuk egy héttel ezelőtt. A napokban ismét fölkerestük a kiszolgáltatott helyzetbe került férfit, a banktól, a bíróságtól is igyekeztünk információt kapni, sajnos sikertelenül, és a községi jogsegélyszolgálat munkatársától sem hallottunk semmi bátorítót.
– Amikor felvettem az 55 000 dináros mezőgazdaság-fejlesztési kölcsönt az akkor még Pannon Bankban, betáblázták a négy hold földemet – emlékezik vissza a néhány évvel ezelőtti eseményekre Róbert. – Sajnos édesapám után nagybátyám is meghalt, kellett a temetésre is a pénz. Nem sokkal ezután kórházba kerültem lábtöréssel, és egy ideig nem dolgozhattam semmit. A föld az aszály miatt abban az évben nagyon rosszul termett. Nem tudtam törleszteni idejében a bankhitelt. Halasztást kértem, de elég rövid határidőt szabtak meg, mindössze egy hónapot, amit ugyancsak nem tudtam tartani. Felszólítottak, hogy fizessem be a felvett hitelt a kamatokkal, az akkorra már 75 000 dinár körüli összeget. Valamennyit sikerült befizetnem, de így is maradt körülbelül 35 000 dinár.
Kapott újabb felszólítást?
– Igen, de már a bíróságtól. Az árverést megelőző tárgyalásra nem kaptam meghívót. Nagyon rövid időn belül már azért hívattak, hogy sor kerül az árverésre. Amikor odaértem nem sokat foglalkoztak velem, csak felírták az igazolványszámomat, és mást semmit nem kérdeztek tőlem. Az árverés szerb nyelven folyt. Mintha én ott se lettem volna. A kikiáltási ár szerintem nem volt reális, de engem teljesen mellőztek. Egyébként 1 millió 820 ezer dinár volt, de végül 1 millió 500 ezer dinárért vásárolta meg egy ingatlanügynök. Az igazság az, hogy megértettem volna én, amit mondanak, de amint említettem, tőlem nem kérdeztek, nekem nem is mondtak el semmit. Arra kértek csak fel, hogy írjam alá a határozatot, amit én elutasítottam.
Mit tett ezután?
– Természetesen nem törődtem bele. Azt nehezményeztem, hogy ha csak akkora összeggel tartoztam, akkor miért kellett elárverezni mind a 4 hold földemet? Ez gyanús nekem. A bankból azt a választ kaptam, hogy a különbözetet majd meg fogom kapni a bíróság által. Nekem azonban nem a pénz kell, hanem a földem, mert én abból éltem. Az az egyetlen megélhetési forrásom. Azon a pénzen, amit ők adnának, nem vehetek majd még egy hold földet sem. Éppen tegnap beszéltem egy ismerősömmel, aki elmondta, hogy egy hold olyan föld, mint az enyém 6500 euróba kerül. Ezután ügyvédhez fordultam, majd a községi jogsegélyszolgálathoz. Fellebbeztem, de a bíróság szerint késve tettem meg, így a fellebbezést elutasították. Amíg csak bírom, tovább harcolok az igazamért. Sajnos idegileg és anyagilag sem bírom már, mert csak alkalmi munkákból élek. A szociális központhoz és a Vöröskereszthez fordultam segítségért. Lehetőségükhöz mérten ők segítenek, de nekem lenne miből megélnem, ha visszakapnám jogos tulajdonomat, nem szorulnék kegyelemkenyérre. Azért fordultam önökhöz is, hogy írják meg, hogyan vezethetnek félre, hogy csaphatnak be egy egyszerű embert.
A topolyai bíróságra és a bankba írásban nyújtottunk be kérelmet, melyben szerettünk volna válaszokat kapni a homályos kérdésekre. Az Intesa Bank jogi osztályának Belgrádból érkező válasza szerint kölcsönről, tartozásokról csupán a kölcsön igénylője, illetve a felhatalmazott személy és hivatalos szerv kaphat információt. Újságírói kérésre sem szóban, sem írásban nem tájékoztathatnak, mert az törvényellenes. A topolyai bírósági egység keretében nincs felhatalmazott személy, aki nyilatkozott volna az ügyről, így a szabadkai alapbírósághoz juttatták el kérelmünket, amire válasz még nem érkezett.
A Topolya községi jogsegélyszolgálat munkatársa lapunknak adott nyilatkozatából kiderült, hogy a hivatalban Kasza Róbert ügyfélként 2013. október 15-én járt:
– Akkor még dokumentumok nélkül jelent meg. Körülbelül egy héttel később hozta be a hivatalba a végrehajtási eljárásból származó – nem összes – dokumentumát. Az ebből az eljárásból származó utolsó dokumentum keltezését tekintve már nem volt alkalmas egy alkotmányos panasztételre, mert a törvényben előírt harminc napos határidőből akkorra már kifutott. Mivel ez a tény nyilvánvalóvá vált, iratanyagát még akkor visszaadtam neki, azóta nem került a kezembe. Az alkotmányos panasztételhez kapcsolódóan valójában létezik egy olyan lehetőség, miszerint a panasztevő a harminc napos határidővel kapcsolatban az eredeti állapot visszaállítását kérheti. Ez esetben kötelező bizonyítékokkal alátámasztani, miért mulasztotta el az előírt harminc napban átadni az alkotmánybíróságnak címzett panaszát. Ebben az esetben is a megállapított mulasztástól számított három hónapos határidőt kell betartani. Ami a végrehajtási eljárást illeti, olyan rendkívüli jogorvoslatok, mint a felülvizsgálati kérelem és az eljárás megismétlése, kizártak. Kasza Róbert kb. két héttel ezelőtt benézett hozzám, és tájékoztatott: a bankban az adóssága még mindig megvan, és a földje eladási árából származó pénzösszeg még nem érkezett meg a számlájára.
